Szovjet sci-fi, pergősen, izgalmasan, Fazekas Attila jobb formában levő rajzaival.

Nem ismertem a történetet, de megnyert magának, hamar beleéltem magamat.

Volt egy pont, ahol már rötyögtem, milyen átjáróház lett a Földből a humanoid űrlények szempontjából: mint egy pesti kabaré-jelentben, ahol mindig jön valaki, még mindig jön valaki és még mindig jön valaki… De ettől eltekintve vagy ezzel együtt komolyan élveztem az olvasást, a nézdegélést. 

Na jó, egy pont volt, ahol felsóhajtottam (jaj ne!): amikor a büntire kijelölt földiekről kiderül, hogy megváltoztak, jók lettek („El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra!”), és már nem is büntiérdemesek. Bár nincs kimondva, a szovjet hurráoptimizmusnak, azért nyíiván bele kellett kerülnie a történtbe. Hát ez nem jött be, Martinov elvtárs! :-)

S mondom, Fazekas jókedvében rajzolt, úgy látszik, élvezte a történetet. Oly annyira, hogy kedvet csinált az eredeti könyvhöz is. Már itt van a polcomon. 

4/5

(2014)

Ifjúsági, Budapest, 1985