Hát kérem szépen, így kell könyvet csinálni! Pardon: alkotni! Amikor először találkoztam ezzel a kötettel, anélkül, hogy bármit tudtam volna róla, megnyert magának. Egyfelől és főleg a kötet méltán címoldalra is kiemelt grafikusának, Cserkuti Dávidnak, vagy inkább CSERKUTI DÁVIDnak köszönhetőn: rajzai világa, a figurák elevensége, dinamikája, humora, már a borító megkomponáltsága levett a lábamról. Valahogy olyasféle világa van, mint Zorád Ernőnek: ha akarom, karikatúra, ha akarom, illusztráció, de bármelyiknek is nézem, kidolgozott, lendületes, humoros. Szerencsés megoldás volt a könyvön belül is a színes illusztrációk alkalmazása. Igaztalan, de úgy voltam vele, hogy a történetet nagyon el kellett baltázni, hogy ne tessen nekem. Pozitív diszkrimináció, belátom. 
Nem evidens a hasonlítás, de mesekönyv illusztrációkban engem Rusz Lívia rajzai fogtak meg utoljára ennyire.

Évekig össze-össze futottam Lezsák Levente történetével. A könyvtárban nem volt meg, az árát, ismeretlenül, borsosnak találtam. Míg a múlt héten a kedvenc könyvbögrekocsmás, hihetetlenül kultúrált, kedves és figyelmes cigány antikváriumosomnál, a Puskás Stadion metróállomása előtti nagy téren megleltem a 300 HUF-os oldalon. Jött velem, magától.

Elolvastam. Jogos volt a pozitív diszkrimináció. A könyv negyedénél tartottam, amikor rájöttem, hogy felidézem bennem valamit a stílus is, a történet fílingje is: Filamér nyomozására gondolok. Mert az is mesekrimi. Mert ott is király van, meg nyomozás, meg humor, meg rötyögés, meg mesealakok (ott sárkány, itt tündér, meg varázsló), meg összeesküvő udvarmesterek. De nem a nagy lelkemnek köszönhető, hogy Lezsák Levente nem került az ügyes plagizátorok sorába. Minden párhuzam (vagy ahogy ő mondja a mesében a párhuzam ellentéteként: egyhuzam), absztrakció, felidéződés ellenére sincs olyan érzésem, hogy lenyúlta volna Bogdán István ötletét. Vagy ha igen, rettentő ügyesen, megbocsáthatón tette.

Jó a történet. Mesekrimi. Szerethető, ungonosz alakokkal, élesen formált karakterekkel, pergős, filmszerű cselekménnyel, jó humorral, kellő adag groteszkkel. Bogdán mesekrimijével ellentétben ez kortalan (hogy az nem: amannak sem hátránya), tán féllányomnak is tetszeni fog, nekem nagyon bejött. Az NKA nem nyúlt mellé a támogatással.

No, megyek, utánanézek, van-e még valami a két szerzőtől valahun. Akarok még Lezsákot olvasni és Cserkutit nézni.

5/5

(2014)