Azoknak, akik nem aktív résztvevői, a politika hitkérdés. Nem az észé, nem az érveké, nem tényeké a fő szerep, hanem a hiteké. Szép lassan a magyarság kérdése, a hovatartozás kérdése sem más, pusztán politika absztraháció. A moly.hu-n is volt, akivel arról polemizáltunk, van-e bármi jelentősége annak, hogy valaki milyen nemzettest tagja. Én azt mondtam, igen, ő azt, hogy ő ember.

Wass Albert személye, munkássága politikává vált. Meggyőződésem, hogy akik fasiztázzák, akik antiszemitázzák, akik fenntartással vannak iránta, nem olvasták, vagy prekoncepcióval értelmezték a könyveit, s pusztán szajkózzák az ilyen-olyan sajtóvéleményeket. Rosszabb esetben tudatosan gerjesztik a feszültséget. 

Jelen könyv Wass Albert sajátságos rehabilitációja az őt ért vádak miatt. Olyan rehabilitáció, amelyet nem előzött meg ítélet, csak vádaskodás és gyanúsítgatás. Amelyek mögött semmiféle tény nem áll, s amelyet megfélemlített és Wass Albert elítélésében anyagilag érdekelt tanúk támasztottak alá. Olyan vádak, amelyekre a ’70-es években végül csak legyintett az USA belügyminisztériuma, és fityiszt mutatott a Csau-rendszernek Wass Albert háborús bűnösségére és kiadatására. Ez tán' jelent valamit… Ahogyan az is, hogy az író elleni vád mikor, milyen körülmények között született, s kik emeltek vádat ellene? Mert az ezekre a kérdésekre adott válaszok gyakorlatilag szinte önmagukban semmissé teszik a vádakat.

De nem, nem jelent semmit mindez: a politika hitkérdés. Magyarországon, ugye, a magyarság is hitkérdés. Más országokban nem az a nemzethez tartozás. 

S Wass Albert magyar volt, és egész életét elvesztett hazája, az erdélyi magyarság sorsának jobbra fordításának szentelte könyveivel, cikkeivel, folyóirataival, alapítványaival. Kevés sikerrel. „…ott valahol négy-öt magyar összehajol”, de csodák nincsenek, az emigrációban is széthúznak, egymás ellen acsarkodnak.

Mondom, beszélnek Wass Albert könyvei az íróról. A könyvek, amikben nem kendőz el semmit, bármilyen nációról is legyen szó (többször írtam: a magyarságot sem kíméli: a A funtineli boszorkány hősei többségükben nagyon szerethető románok, s két magyar szereplő gyakorlatilag teljesen negatív benne; fura egy sovinizmus!), s lássuk be, ez politikailag nem korrekt. Ahogyan az sem, hogy Wass Albert nem szerette a kommunizmust. Ez sem korrekt politikailag. Továbbélni csak a volt náciknak, fasisztáknak nem szabad, a kommunizmus rémségeire, az elkövetők személyére legyinteni kell: elmúlt, mit foglalkozzunk velük? (Soha nem fogom ezt megérteni. Illetve de, csak gyalázatos az eredmény, amit megértek!)

A jelen kötet tehát rehabilitáció olyan bűnök alól, amit Wass Albert soha el nem követett. Valamint az életének a bemutatása, különös tekintettel az emigrációs évek heroikus küzdelmeire. Roppant érdekes, hasznos, érdekes kötet! 

Kár, hogy csak azok fogják elolvasni, akik olvassák Wass Albertet… 
S olyan jó lenne tévedni!

5/5

(2014)