Tudja valaki, kicsoda Vécsey Aurél?
A könyv azt adja, amit a címe ígér: rámutat, hogy milyen általánosan elfogadott, bevett, kiverhetetlen tévhitek vertek mély gyökeret a magyar töténelemmel kapcsolatban a magyar fejekbe. Magyarnak tartom magam, minden bennem csordogáló zsidó, cigány, sváb és jász (és ki tudja még, mi minden) vér ellenére. Fejem van. Tévhiteim is vannak/voltak. Immár a történelemmel kapcsolatban egy kicsit kevesebb. Máshol még maradt ez-az, például, hogy az emberek észérvekkel, példamutatással meggyőzhetők, van értelme a kommunikációnak, stb, de próbálok gyógyulni, meg ez különben sem ide tartozik.
Például én is fenntartás nélkül vallottam, hogy Petőfi elszavalta a Nemzeti Múzeumnál a Talpra, magyart!. Meg azt, hogy Osztjapenkót és Steinmetz kapitányt a németek lőtték le (s nem tudtam, hogy az elsőt visszafelé jövetben a sajátjai sorozták le, a második pedig simán aknára futott odafelé menet). Én is hittem, hogy Horthy Istvánt a németellenessége miatt végezték ki a nácik a buherált Héja-repülőgéppel. Kádárról, bármennyire is hazaárulónak tartom, és megvetendőnek a vállalt szerepe, ’56-’57 kivégezettjei miatt, én is úgy gondoltam, hogy puritán ember volt, s nem gondoltam, hogy a villája, amit elég hamar elfoglalt, tele volt a magyar festészet nagyjainak alkotásaival, gépi és kézi perzsaszőnyegekkel, hogy maga választotta, hogy csak Mercedes-szel volt hajlandó közlekedni, hogy mind az ő, mind a felesége fizetése az akkori viszonyok szerint a csillagokban, hogy külön vonatot gyártottak a számára. Én is úgy gondoltam, hogy Báthory Erzsébet fején lehetett valami vaj, és nem gondoltam, hogy a birtokai végetti koncepciós per áldozata volt. Hunyadi Mátyás személye csalódás volt ebben a formában, s ott volt valami hiányérzetem is, hogy valami kimaradt…
Volt, amiről hallottam, amivel kapcsolatban már kellett véleményt változtatnom. A koronával kapcsolatban vannak már olvasmány élményeim, Trianonnal kapcsolatban is eljutott már hozzám egy-két információ.
Nem folytatom.
Vécsey nem akar minden részletre kitérőn alapos lenni, nincs több oldalas listája a felhasznált irodalomról, forrásjegyzékekről. Szórakoztatva, könnyedén oktat, cseveg a magyar történelemről, érthetőn, érdekesen. S nem csak azokról a témákról, történésekről, amiket én itt kiemeltem.
4/5
(2016)
