Kelecsényi László, a szerző, szemmel láthatón szereti a tömör dolgokat és a bevált módszereket. Amikor végigolvastam ezt az olvasmányos, érdekes, a magyar filmek krémjét bemutató, szubjektív összeállítást, és eljutottam a felhasznált irodalomig, akkor tudatosodott bennem, hogy a Vászonszerelem című könyvét már olvastam, és akkor is nagyon lelkes voltam. Mondjuk annak a borítója és címe sokkal jobban sikerült, mint ennek. Ha becsukom a szemem, és ki kellene mondanom, magamban ennek a címét, bajban lennék, pedig, mondom, elolvastam a könyvet. A Vászonszerelem cím telitalálat.
Nem vetettem össze, hogy van-e a két könyvben tartalmi átfedés. Az, hogy a jelenleg értékelt könyv a A magyar hangosfilm hét évtizede című művének kibővített, újratördelt változata, az a könyvtárban derült ki számomra, amikor majdnem mindkettőt kivettem. Szerencsére előbb belenéztem, és véletlenül tudatosult, hogy a tematikájuk nagyon hasonló. Amikor összevetettem konkrét filmek értékelését, akkor tudatosult, hogy a tematika azért annyira hasonló, mert szóról-szóra ugyanaz a két könyv. Mondjuk ez egy könyvesboltban, ahol magamhoz ragadom ezt a kötetet, mert az előző tetszett, majd rohanok vele boldogan haza, azért nagy pofára esés lehet, korrektebb lett volna a „bővített x. kiadás” sorral feltüntetni, hogy ugyanarról van szó. Vagy a „könyv ilyen és ilyen címmel az xy kiadónál már megjelent” szöveget odabiggyeszteni. Sajnos nincs már lehetőségem a Vászonszerelemmel összevetni a kis ismertetőket, de ha az a harmadik változat, ami ugyanaz, akkor az biza rókabőr nyúzás, és nem kicsit szájhúzós…
…nem bírtam ki, megnéztem, rókabőr nyúzás, szájhúzós, engem meg minősít, hogy másodszor olvasva ki egy egész könyvet, nem tűnt fel, hogy már olvastam!
Ámde akkor egyfelől akkor is igaz minden, amit az előző értékelésemben írtam, megtoldva azzal, hogy lám, többször ki lehet olvasni, mert annyira jó, ötletes, és főleg: kedvcsináló . Annyira, hogy kimásoltam a filmek listáját, és sorkiemelővel megjelöltem a megnézendőket. Maradt, amit nem emeltem ki, de nem sok. Pedig lehet, hogy a filmek nem is olyan jók, mint a kedvcsinálók. De amiket a hatására néztünk meg Szerelmetesfeleségtársammal (többről még csak nem is hallottunk), azokban nem csalódtunk. Vagyis Kelecsényi értékítélete, úgy fest, teljesen helytálló.
4/5
(2016)
