Szabad-e vajon teljesen őszintén írni akkor is, ha nem polkorrekt, meg akkor is, ha egyfajta önkitárulkozás, illetve ez esetben minden bizonnyal öndicsfény törlés?
Nagyon sok benyomásom támadt erről a könyv-párról. Ami eszembe jut, megpróbálom felidézni. Ezek hangsúlyozottan benyomások, tehát nem kiérlelt, megfontolt, Mariana-árok mélységű gondolatok.
1. BENYOMÁS
Vámos Miklós egy nagyon szimpatikus ember. A Lehetetlen című műsorban ismertem meg, akkor még semmit nem olvastam tőle. Abszolút anti-showman, és éppen ezért nagyon jól estek a műsorai. Intelligensek voltak a beszélgetések, visszafogott a stílus, Vámos szemmel láthatón felkészült az alanyaiból, és én nagyon bírom azt az extrovertált humorát. Aztán jöttek a könyvei is. A Szitakötő az egyik kedvenc olvasmányom. Szóval Vámos, meg amit tudok róla, kedves a lelkemnek. S ebben most sem csalódtam.
2. BENYOMÁS
Összesen 69 szerzőt számoltam össze, akikkel Vámos beszélgetett. (Valaki más, itt a Moly-on hetvenet.) Vannak duplikátum beszélgetések, mármint szerzők, akikkel Vámos kétszer is beszélgetett, őket, természetesen, egynek vettem.
A 69 szerzőből én 55% százalékukat ismertem. Ismertség alatt most azt értem, hogy találkoztam már a nevükkel , vagyis nem feltétlenül azt, hogy olvastam is tőlük valamit.
Ezen egy kicsit gondolkodtam, hogy gyalázatos arány-e? Mivel minden értékelésnek maga felé hajlik a mérleg-nyelve, úgy döntöttem, nem az. Mezei olvasó vagyok, az irodalom nem tartozik a mindennapi megélhetésemhez, a világ és annak könyvtermése akkora, hogy mára behozhatatlan, utolérhetetlen és beláthatatlan annak teljessége. Annyi idő, lehetőség nincsen, hogy az ember elégedettnek érezhesse magát, ha azt a célt tűzi ki, hogy márpedig naprakész lesz!
Ennek tükrében a Vámos könyvében beszélgető szerzők 18%-ától olvastam valamit (ez esetben lényegtelen, hogy egy- vagy több valamit). Ez 13 szerzőt jelent.
Viszont az talán az inkombatibilitásomat jelenti, hogy 11%-uknak (8 író) már belekezdtem valamelyik művébe, de teljesen hidegen hagyott, amit olvastam, félre is tettem a könyveiket.
Ellenben nem vagyok teljesen tájékozatlan, mert van 16 író (23%), akinek a nevéről már hallottam, de kötete még nem volt a kezemben.
Mindebből a tanulság, hogy a kortárs irodalom, úgy tűnik, nem igazából az én asztalom. Hm, mégsem szégyellem magam miatta. A sznobizmusom döntő részével, legalábbis így akarom tudni, kb. huszonöt éves koromra leszámoltam: merem mondani, ha nem tetszik valami, ami része a kánonnak, és tetszik valami, aminek a színvonala a mérvadók szerint nem éri el a kánonét.
3. BENYOMÁS
Vámos Miklós kortárs magyar írókkal beszélget, némelyikkel kétszer is, Beszélgetőtársai a magyar irodalom képviselői. Pazar keresztmetszet, kétségtelenül. De mégis hiányérzetem támadt. Nem bántam volna, nekem hiányzott, és szerintem a teljességhez hozzátartozott volna, hogy populáris irodalom néhány képviselője is asztalhoz üljön Vámossal. Azon az alapon, ahogyan Böszörményi Gyula is a beszélgetőtársak között volt, teszem hozzá, teljesen jogosan. Gondolok itt olyan, számomra hiányzó nevekre (ezzel kiverem a biztit, az tuti!), mint Vavyan Fable, Lőrincz L. László, Nemere István, Bán Mór, Markovics Botond (Brandon Hackett), a névsor folytatható. S nem azért mondom ezt, mintha ők lennének a kedvenc íróim. Többüktől semmit sem olvastam.
Értem én, Vámos számára minden bizonnyal küldetés a magas-irodalomnak és képviselői bemutatásának a missziója. Csak valahogy a teljességhez hozzátartozott volna… S mondom, nem számoltam össze, mennyivel, de több íróval volt kétszer is interjú.
4. BENYOMÁS
Vámos számára a zsidóság(á)nak a megemlítése teljesen természetes. Az ő természetességére hivatkozva hadd említsem meg: erről nem készítettem százalékszámítást, de sok (mi a sok, tehető fel a kérdés) író volt, aki származására nézve, az interjúban bevallottan zsidó. Következik ebből valami? Az minden bizonnyal, hogy nemzetiséget nézve a zsidó írók száma nem elhanyagolható a magyar kultúrában. Hogy ebből következik-e valami, nem tudom. Egy helyen szisszentem csak fel, amikor Vámos Kertész Imrével beszélgetve eldiskurált azon, kinek mit mondott Soros György. Aki, lássuk be, nem feltétlenül a jó fiúk táborában focizik az ország-tönkretevéseivel. S nem is irodalmi tekintély. Egyáltalán nem. Pénzemberként sokkal inkább a politika-csinálás és pénzelés az asztala. A véleménye ezen a ponton kizárólag magánügy. Illetve politika. Itt futkosott a hátamon a hideg.
Az is tény, mindenképpen megemlítem, hogy Vámos, becsületesen, minden írónak a származásával foglalkozik, akivel beszélget, akárhonnan származzon is.
5. BENYOMÁS
Úgy éreztem, rövidek voltak az interjúk. Mindig túl hamar véget értek. Aztán valahol kiderült, egy-egy beszélgetés hatvan-hetven perc. Akartam volna még több mindent megtudni az alanyokról. Minden ilyen és hasonló beszélgetésnél azt érzem, na, majd most fény derül a Nagy Személyes Igazságra, lehull a lepel a Nagy Titokról (ilyen hozzáállással faltam fel a Modern Könyvtár kétszer két-kötetes interjú-könyveit is [Nagy írók műhelyeiben*]. Aztán persze az derül ki, hogy az írók sem tudnak sokkal többet a világról, mint bárki más, csak sokkal szebben, plasztikusabban tudják megfogalmazni, amit mindannyian látunk, érzékelünk. S személyükben vagy szimpatikusak, vagy nem azok. Olvasva a velük készült interjúkat ritkán nem azok. S Vámos alanyai, lám, szimpatikusak. Esterházy iránt például soha nem éreztem túl nagy szimpátiát, de amit itt olvastam, talán a legszellemesebb, leghumorosabb interjú volt.
6. BENYOMÁS
Kit akarnék olvasni, akit eddig nem olvastam, de e kötet után kedvet kaptam rá?
Görgey Gábort. Parti Nagy Lajost. Nádas Pétert. Bächer Ivánt.
Ha valakit nem érdemes, gyorsan ábrándítsatok ki, úgyis annyi olvasnivaló van.
S tőlük mivel kezdjem, drága feleim?
7. NEMBENYOMÁS
Akikkel Vámos Miklós beszélgetett:
Varró Dániel, Závada Pál, Lázár Ervin, Spiró György, Kertész Ákos, Grecsó Krisztián, Békés Pál, Garaczi László, Morcsányi Géza, Kukorelly Endre, Németh Gábor, Csukás István, Márton László, Dalos György, Nádas Péter, Somlyó György, Esterházy Péter, Kertész Imre, Csaplár Vilmos, Tóth Krisztina, Háy János, Radnóti Sándor, Karafiáth Orsolya, Szigeti László, Turczi István, Vámos Miklós, Sándor Iván, Orbán János Dénes, Bódis Kriszta, Parti Nagy Lajos, Szabó Magda, Konrád György, Kalász Márton, Szilágyi Ákos, Esze Dóra, Boldizsár Ildikó, Hazai Attila, Grendel Lajos, Bächer Iván, Görgey Gábor, Szakonyi Károly, Müller Péter, Oravecz Imre, Zilahy Péter, Földényi F. László, Tarján Tamás, Kőrösi Zoltán, Kányádi Sándor, Vathy Zsuzsa, Nádasdy Ádám, Kovács András Ferenc, Kulcsár Szabó Ernő, Temesi Ferenc, Erdős Virág, Tisza Kata, Böszörményi Gyula, Dragomán György, Bartis Attila, Gerlóczy Márton, Takács Zsuzsa, Kiss Judit Ágnes, Barna Imre, Szabó T. Anna, Lator László, Térey János, Rakovszky Zsuzsa
*
https://moly.hu/konyvek/kulin-katalin-belia-gyorgy-szerk-interju
https://moly.hu/konyvek/koves-erzsebet-szerk-interju-i-ii
4/5
(2017)
