Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

John C. Lennox: Isten és Stephen Hawking

Mégis ki tervezte a mindenséget?

2018. augusztus 26. - Mohácsi Zoltán

lennox_isten_es_stephen_hawking.jpgKarcsú kis könyvecske, alig százhuszonnyolc oldal; tegnap vettem ki a könyvtárból, és lásd, mára el is olvastam, pedig nem voltam teljesen dologtalan.

Egy parttalan és valószínűleg soha el nem dönthető vitához szól hozzá a könyv: létezik-e Isten, a tudomány és a vallás kizárják-e egymást, illetve valóban befellegzett Istennek a modern tudomány eljövetelével? Teszi mindezt a világ egyik legnagyobb tudósára, Stephen Hawking-ra, annak is A nagy terv című könyvére reagálva. (Hű, tényleg, írjam csak fel azonnal a könyvtári listámra! Fel is írtam.)

Hawking beáll azoknak a nagy nevű tudósoknak a sorába, akiknek az élén egyértelműen a vallás-gyűlölő Dawkins áll. Azoknak a sorába, akik tudományos tudásukat és tekintélyüket bevetik a vallás és Isten eltüntetése érdekében.

Jelen könyv írója John C. Lennox reagál Hawking A nagy terv című könyvére. Lennox nyíltan, bevallottan keresztény. Vagyis hisz Istenben, mégpedig egy személyes, mindenható, örökkévaló Istenben, akinek Fia, Jézus Krisztus eljött erre a Földre, hogy megváltsa, aki hisz benne. Mindezt Lennox egy pillanatig sem titkolja, de csak az utolsó pár oldalon tolja előtérbe, akkor is csak Hawking-ra reagálva, a csodákkal kapcsolatban.

Mondom, vékony a könyvecske, ezért nyilván nem szedi cafrangokra Hawking írását. A könyv nagy része Hawking alaptételéről szól, miszerint kezdetben nem volt semmi, csak a gravitáció. Lennox erre a mondatra, gondolatsorra fűzi fel a maga érveit (ellentmondás, állítja Lennox, mert ha volt gravitáció törvénye, akkor a semmi már valami, de/ha/és hogyan teremt egy törvény, és megteremtheti-e önmagát az univerzum?)

Majd rátér Hawking multiverzum és M-elmélet fejtegetéseire, és ezekről az érvekről még könnyedebben bebizonyítja, hogy meglehetősen súlytalanok. Teszi ezt más, nagy nevű tudósok szavaival, akik nem voltak szégyenlősek szembeszállni Hawking nézeteivel.

Ezek után következik a csodákról való polémia, ahol Lennox leginkább C. S. Lewis szavaival világít rá, hogy a csoda és a természeti törvények nem zárják ki egymást.

Világos, tömör érvelés, nem merül el felesleges részletekben, számomra ezzel a százhuszonnyolc oldallal elpelyhesítette Hawking mondanivalóját. Jó, könnyű neki, az alapvető nézeteim az övéhez állnak közel, és sokkal távolabb az ateista nézőponttól.. A harcos ateistától meg végképp. 
Mondjuk egyfelől értem én, hogy Lennox az ateizmustól egyből a Biblia Istenéig jut el, de közben nem értem, hogy miközben a logikára, észre, ok-okozatra hivatkozik, hogyan lehet egyből a Biblia Istenég eljutni? Első lépésben miért nem áll meg egy kicsit messzebb, hiszen az sokak számára sokkal elfogadhatóbb lenne, és nem lógna ki a hitterjesztés lólába. Ami szintén nem önmagában baj, hanem azért az, mert ez sokak szemében súlytalanítja az érveit. Holott a kettőnek voltaképpen semmi köze egymáshoz. Mármint Lennox tudományos és logikai érveinek ahhoz, hogy mindezt hívő keresztényként írja.

Bevallom, a legérdekesebb fejtegetés számomra az volt, amikor Lennox bemutatta, hogy Hawking temeti a filozófiát, majd szinte azonnal metafizikus fejtegetésbe kezd. S ezen a ponton van bennem egy marha nagy kérdőjel. 
Egyszerűen nem értem ugyanis sem Dawkins, sem Hawking, sem egy volt keresztény ismerősöm, sem némely ateista Moly-társak harcos ateizmusát. Mert voltaképpen mi múlik rajta? Komolyan gondolhatja bárki, hogy az emberek a vallástól egyszerűek? Komolyan gondolhatja bárki, hogy az emberek szomjasak a valódi ismeretre, és az majd felemeli őket? Vajon emelkedett-e az Ész istenítése, a francia forradalom óta bármekkorát is az emberiség erkölcse, morálja? Az ateizmus térnyerése óta vajon jobbá, szeretőbbé, szolidárisabbá lettek-e az emberek, összetartóbbak-e a családok, nemzetek, társadalmak? Az észre hivatkozó liberalizmus békét, egészséget, harmóniát hozott-e a mindennapokba? 
De persze máris és azonnal felteszem a kérdést: a vallás, az egyházak, gyülekezetek megtették-e ugyanezt?

Nem mondom, hogy teljesen feleslegesen az igazság megismerésére törekedni, mert dehogy mondok ilyet! Már Jézus is azt mondta: az igazság szabaddá tesz. (Aztán rab lett és meghalt. Igaz, aztán feltámadt.) De valahogy úgy fest, hiába bármilyen igazság, csak nem jön az a szabadság, bárhogyan is értelmezzük, bárhonnan is várjuk. Lehet hogy a szabadság fogalmával vagyunk bajban?

S vajon Hawking-nak vagy Lennox-nak a jobb? Ki a boldogabb? Hawking, mert felvilágosultan elveti az ósdi babonákat, és hisz a tudományban, mint egyetlen vezérlő erőben, vagy Lennox-nak, aki az Isten megváltott gyermekének tartja magát? S most nem a szajkózott, egyen-válaszra vagyok kíváncsi, hanem arra, melyik ember érzi a maga hite, vallott ismerete miatt boldogabbnak magát? Nem tudjuk meg úgysem soha…

A könyv voltaképpen tudományos vita egy olyan területről, ami kutathatatlan, eldönthetetlen, csak következtetni, valószínűsíteni és hinni lehet. Bármelyik oldalról. De élvezetes, okos kis könyv ez. Végső soron megtudjuk belőle, hogy a legnagyobb elmék is csak emberek (és itt a „csak” nem lefokozás, hanem empátia), akiknek meg van a maguk korlátja, prekoncepciója és hite.

Afelől is van kétségem, hogy Isten-telenített társadalom lenne-e a sokkal jobb, vagy egy Istennel teli? Úgy vélem, az egyik a hinek, a másik a behinek területe, ha az analógia kicsit el is csúszik. Egyik sem jobb vagy rosszabb önmagában, de az ember mindkettőt gallyra tudja vágni. Egyikben sem jó élni, mindkettőre volt már példa a történelemben.

De jó élni. S valami számomra is érthetetlen módon nekem valahogy jobb, hogy Lennox érvei a meggyőzőbbek…

4,5/5

(2017)

Koinónia, Kolozsvár, 2016, ISBN: 9789731651200 · Fordította: Visky S. Béla

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr314203625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TanBá · http://istenteszt.blog.hu/ 2022.02.04. 15:03:51

"A könyv voltaképpen tudományos vita egy olyan területről, ami kutathatatlan, eldönthetetlen, csak következtetni, valószínűsíteni és hinni lehet."

Nos ez tévedés.... "Isten"-t meg lehet tudományosan határozni és már csak azért is mert már megtörtént. Az hogy ne lehetne, az meg egy érvelési hiba volt régebben. Túl lett rajta lépve, meg Dawkinson is ... meg az ateizmuson is ... ami ezzel a dologgal, hogy Isten vansága tudományos tény lett ... az ateizmus megbukott.

Persze addig sem volt túl értelmes dolog ... egy Istent tagadni, amikor sok volt és van ... komolyabb ateisták éppen ezért eleve poliateistának nevezték magukat ...

A z értelmes Önállóan Gondolkozni tudó ember meg se nem ateista, sem nem poliateista, se nem monoteista , tehát egyistenhívő ... hanem IstenTudó.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2022.02.08. 17:13:24

@TanBá:
Nagyon nem értek hozzá, de azért nem úgy van ez, hogy egy zárt rendszer elemei igen nehezen tudnak reális megfigyelést végezni a rendszeren kívül eső dolgokról?

Illetve tudom, el kellene olvasnom a könyvedet...

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2022.02.08. 17:18:04

@TanBá:
A hozzászólásod utolsó mondata csuda izgalmas!

Az értelmes Önállóan Gondolkozni tudó ember
Szerintem senki sincsen, aki ne ezt gondolná magáról. (Rajtam kívül. Ahogy öregszem, úgy jövök rá, hogy se értelmes nem vagyok különösebben, se önálló, se gondolkodni nem tudok túl mélyen. Néha már az Emberségem is megkérdőjeleződik önmagamban, olyan érzésekkel, gondolatokkal találkozom magamban.) S honnan tudja, aki tudja, hogy ő mindezzel azonos?

hanem IstenTudó.
Ez nagyon izgalmasan hangzik. MI a tartalma, mik a különbségek?
süti beállítások módosítása