Moha olvasónaplója

James S. A. Corey: Leviatán ébredése

Térség 1. – Egy monumentális űropera indulása

2019. június 27. - Mohácsi Zoltán

terseg_01_leviatan.jpgElég sokáig szemeztem a Térség-sorozattal. Kerülgettem a könyvtárban, megszereztem e-book formában, de valahogy nem haraptam rá. Eddig. Aztán a napokban a kezembe került egy tanulmány-gyűjtemény, ami a fantázia és a tudomány elegyéből alkotott agymeneteket tartalmazott. A címe: Párhuzamos univerzumok. Értékelést is írtam róla. Ebben a kötetben volt egy fejezet, Radó Péter írta: A naprendszer benépesítése és a tanulás értelme: oktatáspolitikai terek a Térségben. Maga az írás annyira nem fogott meg, de valahogy utat nyitott bennem az érdeklődésnek a Térség felé.

Azzal kezdtem, hogy lehúztam a netről a Netflix által gyártott, sokak által egekig magasztalt Térség-filmfeldolgozást. Még csak az első öt részt néztem meg. A történet, ugye, annyira még nem bontakozik, de a képi világ nagyon jól sikerült. Szerelmetesfeleségtársamnak annyira nem jött be, csak bennem támadt érdeklődés.

Aztán pár nap múlva a könyvtárban jártam (akkor még csak a sorozat első részét láttam), és némi macska-forró kása-effektus után levettem a Térség első féltégláját a polcról. Hazajött velem. Belefogtam. És akkor ez innentől már voltaképpen az első kötet értékelése. 

A SZERZŐ(K)

A könyvet, illetve a komplett, magyarul eddig hét kötettel megjelent sorozatot James S. A. Corey írta, aki nem létezik. Az író valójában két ember, Daniel James Abraham és Ty Franck (a fotón fordított sorrendben). terseg_01_leviatan_franck_abraham.jpgAkiktől a Térség-sorozaton kívül, ha jól nem találtam, semmi más nem jelet meg magyarul. Hacsak azt nem veszem számításba, hogy R. R. Martin Trónok harca képregényváltozatának egyik dramaturgja Abraham volt. (No, az a képregény szerintem igen könnyen feledhető, részemről annyi érdeklődés sem volt, hogy végigolvassam, miután belelapoztam.) Mondjuk ez utóbbi tény megmagyarázza, hogy a könyv címlapjára tett ajánló miért Martintól származik. Spanok.

A SOROZAT

A Térség-sorozat jelenleg hét kötetből áll. Félelmetes szám. Félelmetesen nagy. Eg-egy kötet úgy ötszáz-hatszáz oldal. A magam részéről egyszerűen ki nem állhatom a végtelen sorozatokat. Ha sorozat, akkor

a) Vagy legyen A-tól Z-ig tartó, de Z-nél lezárt cselekménye.
b) Legyen minden egyes rész külön történet, és az egy adott történeten belül legyen A-tól Z-ig tartó a cselekmény.

De azt, hogy x évadon keresztül bonyolódik ugyanaz, rétestészta-mód, erőltetett és üvegfal-átlátszó fordulatokkal, köszönöm, azt én nem kérem. A szerző(páros) azt mondja, még két kötet és vége a sorozatnak. Ez jó jel. Terjedelemre így is monstre alkotás. S még így is kérdés, van-e annyi szufla benne, hogy végig lekössön. Ám ez még a jövő zenéje. (De annyit máris elárul, hogy így túl az első kötete, van esélye a másodiknak. És ez még nem a vége az értékítéletnek.)

Az eddig megjelent kötetek:
terseg_01_leviatan_sorozat1.jpgterseg_01_leviatan_sorozat2.jpg

terseg_07_perszepolisz.jpg

A Térség-könyvsorozat nem egyértelmű siker, a róla kialakult vélemények megoszlanak. Van aki önfeledten elmerült az összes, megjelent kötetben, van, aki azt mondja, az első három még élvezhető volt, a többi nem, van, aki azt, hogy az első kötet még elmegy, s végül van, aki azt is félbehagyta.Ilyen az élet. És akkor én egy lesek, aki beilleszkedek valamelyik kategóriába. Hogy melyikbe az itt és most nem fog kiderülni. Itt és most csak az lesz világos, mi a véleményem a jelen kötetről.

LEVIATÁN ÉBREDÉSE

A leviatán: tengeri kígyó. Van, hogy hétfejű. A szó a modern héberben egyszerűen cetet jelent. De bibliai értelmében a félelmetes, láthatatlan ellenséget szimbolizálja. Ebben az esetben a szerzőpáros által megálmodott jövő, a Föld, a Mars és az Öv ingatag egyensúlyát veszélyeztető, háborúvá fajuló konfliktusra is utal. Amiből kiderül, hogy az emberiség a Térség történetének idején a szülőbolygóját már elhagyta, de a Naprendszerből még nem lépett ki.Lassacskán kiderül, hogy az viszont nem mondható el, hogy ne lett olyan, ami ne lépett be a Naprendszerbe, És ami belépett, az az emberiségnek nem jó. De mindenki azért áll fel a fotelból, hogy mivel háború folyik, vajon mire lenne használható, hogyan fordítható az emberi ellenfelek ellen, ami belépett. Miközben nagyon zavaros, mi is ez, mire is használható, használható-e egyáltalán mire, vagy az használja az embereket. És a leviatán itt ébred csak igazán!

Az első fejezet, vagyis a prológus nagyot üt. Egyből bele a lecsóba, még akkor is, ha nem értünk semmit, csak annyit, hogy Julien Maonak nagyon-nagyon rossz.Aztán elindul a cselekmény és meg sem áll hatszáz oldalon keresztül. Ami azért meglepő, mert ahogy belegondolok, miközben talpra áll itt a háborúra az egész Föld, a Mars, az Öv bolygói, ennek ellenére a szerzők voltaképpen nagyon kevés szereplőt mozgatnak. Statiszta annyi van, mint a tenger, de igazi szereplő nagyon kevés.

Kik az igazi szereplők? Egy csúfos véget érő kereskedelmi hajó legénységének a négy tagja, fókuszban a kapitánnyá levő Holdennel, az Öv egy levitézlett, kirúgott biztonsági embere, nyomozója, Miller, és egy lázadó ezredes, Fred. Ahogy belegondolok, voltaképpen mindenki más csak kellék. A könyv felépítése egyszerű, a' la R. R. Martin, egy fejezet Holdené, egy fejezet Milleré. Mígnem keresztezi egymást a sorsuk, de még akkor is folytatódik a váltakozás.

Holden, ahogy mondtam, egy kereskedelmi hajó másodtisztje, a Földről származik, egy öttagú szülőkolónia gyermeke, aki nagyon-nagyon régen nem járt a Földön. És aki a legénység három tagjával (Naomi, a zseniális kommunikációs tiszt, Amos, a zseniális, mindenes karbantartó és Alex a zseniális pilóta) mintegy véletlenül kerül az események középpontjába. A hajójuk segélyjelet fog. Mindenki szeretne simán tovább menni, de Holden nyilvánosságra hozza a segélyjelet, így a törvények szerint már nem léphetnek olajra. Holden fő jellemvonása a becsületesség, az őszinteség, az idealista naivitás és a bátorság. Az őszinteségével gyakorlatilag kirobbantja az Öv és a Mars háborúját. Kicsit később a Földet is belekeveri a háborúba. terseg_01_leviatan_tulelok.jpg

Miller az Öv nyomozója. Egy jó darabig egyetlen különleges tulajdonsága van: a helyhez, időhöz és semmihez sem igazán illő kalapja. Aztán bontakozik a jelleme: jócskán túlértékeli magát, sokat iszik, sem a társai, sem a főnökei nem becsülik túl sokra, szembe kell néznie azzal, hogy olyan társakat, olyan munkákat kapott, amelyekkel nem zavar túl sok vizet. Ezért bízzák meg egy eltűnt lány megkeresésével is. S amikor kirúgják a biztonsági szolgálattól, Miller képtelen abbahagyni a nyomozást. Hamarosan rájön, hogy a lány ott volt a hajón, aminek a Holdenék mellől köddé lőtt kereskedelmi hajó fogta a segélyjeleit.

terseg_01_leviatan_miller.jpg

S innen űropera a köbön. Sietek leszögezni: egy nehezen induló, de aztán nagyon beinduló, izgalmasan, érdekesen, az érdeklődést mindvégig fenntartó űropera. Az ötvenedik oldal felé majdnem abbahagytam. Érdekes volt, de annyira mégsem. Aztán kiderült, hogy lesz/van konfliktus. Ami egyre jobban kezdett érdekelni. S ahogy a szereplők is egyre érdekesebbé váltak. Miller a leglassabban, hogy aztán végül kulcsfigurává nője ki magát. Miközben önmaga marad.

Nehéz nem észrevenni a Csillagok háborúja első részével kézenfekvőn adódó azonosságokat. A névtelen kis senki (Holden/Luke) bekerül a középpontba, s végül az események egyik indikátorává válik. Természetesen van néhány nagyon jó segítője, akik előbb-utóbb belátják, hogy őt az Isten is vezetőnek teremtette (Artu, C3, Csubakka). Adva van egy féllegális fazon (Miller/Solo), aki maga sem tudja miért, semmiképpen sem magas rendű eszmék szolgálatában, sokkal inkább önérdekből, de egyre jobban ragaszkodik a névtelen kis senkihez.
S aztán a névtelen, a féllegálissal és némi lázadó segítséggel megmenti az emberiséget, aki saját magával küzd. Vagy mégsem menti meg? (A könyv utolsó mondata zseniálisan kétértelműre sikeredett, mert egyfelől megkérdőjelezi egy addig sokkal inkább szimpatikus, mint unszimpatikus figura pozitív céljait, s azt, hogy megszabadult-e az emberiség az idegen civilizáció pusztító hatásától?)
S ha itt nincsen is vallás, van természetfeletti erő, és van némi misztika. Ami a legmeglepőbb, a misztika Millerhez, a lepukkant, alkesz ezsaruhoz kötődik, aki ismeretlenül is beleszerelmesedik a keresett csajsziba, és az érdekében, majd miután kialakult benne az elméjében a lány kultusza, harcossá majd, hm, egyfajta misztikus guruvá is válik (de ez így túlzás, félrevezető és nem pontos megfogalmazás, kérlek ezt ne vedd szó szerint!).

De minden és az összes párhuzam ellenére egy pillanatig sem tűnik plágiumnak a Leviatán. Komolyan nem. Annyira nem, hogy az utóbbi időben ez volt az a könyv, amit leginkább faltam, amit leginkább akartam olvasni, mindenhol, mindig. Annak ellenére, hogy nem vagyok egy rajongó alkat, nagyon nehezen adom magamat, és akkor is fenntartásokkal, folyamatosan ragaszkodva a függetlenségemhez. Bármiről is legyen szó. (Még szerelmetesfeleségtársamra is azt mondom, hogy előttem csak rajongói voltak. Én nem rajongok érte. Egyáltalán nem. Én imádom őt. :-D )

Úgy vélem, mindebből már összeállt, mi is, milyen is ez a Térség első kötete. Nagyon jó, szórakoztató, izgalmas, néha mulatságos, miközben kitalálható, annyira nem kitalálható. Szóval nagyon jó kis könyv.

P. S. Csak tudnám, mi a szerepük, hogy a tehén tőgyébe kerülnek mindvégig megmagyarázatlanul a mormonok a történetbe? A végén már ráeresztettem egy keresőt a könyvre, de így sem leltem semmi magyarázatát a létüknek. Mármint a Térség könyvben.

 

– Háromszázalékos ecetsavoldat. Nem is sejtettem, hogy ilyen is van itt. A Cant készlete kifogyott, és három GSz-es is akad, akiknek elkelne ez. Vajon miért tartották fontosnak, hogy legyen belőle? - tunodött Foyt.
– GSz-es? – válaszként Holden csak ennyit tudott mondani.
– Genitális szemölcs. Bármely látható szemölcsöt ecetsavval érdemes kezelni. Leégeti őket. Pokolian fáj, de működik. Értelmetlen ilyet űrkompon tartani. Mindig összevissza kavarják a gyógyászati készleteket.
Holden szóra nyitotta a száját, de erre nem tudott mit mondani, úgyhogy inkább hallgatott.
– Van ecetsavkrémünk – folytatta Foyt most már szinte visítva –, de nincs fájdalomcsillapító. Vajon melyikre lehet nagyobb szükség egy mentőkompon? Ha bárkit találtunk volna azon a roncson, akinek a nemi szerve tele van szemölcsökkel, hozzáláthattunk volna a kezeléshez. Csonttörés? Nincs szerencséd. Viseld csak el!
– Nézd, Foyt – szólalt meg Holden, hátha sikerül félbeszakítania a monológot.
– Ó, ezt nézd! Nincs véralvadás-fokozó. Mi a fene? Persze nyilván esély sincs rá, hogy egy mentőakció közben bárki, tudod, vérezni kezdjen.(101.)

 

*

– Tíz nap választ el minket attól, hogy egy marsi csatahajó karmaiba kerüljünk, és ez anélkül is eléggé rémisztő, hogy a hajóorvosunk teljesen szétesik.
– Nem vagyok hajóorvos. Csak technikus – suttogta Foyt alig hallhatóan.
– Nekünk te vagy a hajóorvosunk, oké? Négyünknek, akik ezen a hajón utazunk, te vagy az orvos. Ha Alexen jelentkeznek a poszttraumás stressz jelei, téged fog megkeresni. Ha idelent fecsegsz össze-vissza mindenféle szemölcsökről, sarkon fog fordulni, és visszamegy pilótafülkébe, és elbénázza az irányítást. Sírni akarsz? Sírj velünk! Majd elüldögélünk kicsit a hajókonyhában, bebaszunk és zokogunk, mint a kisgyerekek, de együtt fogjuk csinálni, ahol biztonságos. Nem rejtőzködhetsz tovább idelent.
Foyt bólintott.
– Megtehetjük? – kérdezte.
– Micsodát? – kérdezett vissza Holden.
– Hogy berúgunk.
– A pokolba is, hát persze. Ma estére ez a hivatalos program. Pontban húsz órakor jelentkezzen az étkezőben, Mr. Garvey! Hozzon magával bögrét! (102.)

*

– Egyszer egy hónapot töltöttem el egy sugárvédelmi óvóhelyen – mesélte Alex, miközben igyekeztek átfurakodni az egyre sűrűbbé váló tömegen. – A hajónak, amin szolgáltam, mágneses csapóajtaja volt. Az automatikus leállítás csődöt mondott, a hajtómű pedig majdnem egy másodperccel tovább működött. Mindent szétolvasztott a gépteremben. A felettünk húzódó fedélzeten öt embert megölt, mielőtt észleltük volna, hogy bármiféle gondunk akadt, és három egész napba telt, hogy a temetéshez kikaparják a holttesteket a szétolvadt fedélzetből. Mi, többiek harminchat napig vesztegeltünk tizennyolcasával az óvóhelyeken, amíg odaért a vontató, amit értünk küldtek.. 
– Nagyszerűen hangzik - mondta Holden.
– A végén hatan összeházasodtak, rajtuk kívül viszont azóta sem beszélt senki egymással – tette hozzá Alex. (275.)

*

– A francba – mondta.
– Mi történt?
– Úgy tűnik, az a kísérőnaszád vagy a kutatóhajó segítséget hívott – válaszolta Naomi, és a képernyőre mutatott . – Az egész rendszerből hajók tartanak felénk.
– Hányan jönnek? – kérdezte Holden, és helyet változtatott, hogy jobban rálásson a monitorra. Naomi torkából alig hallható, a köhögés és a kuncogás közötti hang tört elő.
– Durva közelítésben? Mindenki. (498)

Fumax, Budapest, 2013, 582 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861534 · Fordította: Galamb Zoltán
5/5
(2019)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr214906926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wing Angell 2019.06.29. 09:45:03

Szerintem elég jó könyv. Sajnos a sorozat többi része már nem fogott meg ennyire mint az első rész.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.06.29. 20:47:47

@Wing Angell:
Ez nekem is nagyon tetszett. A folytatást majd megírom. Ha lesz értelme. :-)