Moha olvasónaplója

Dargay Attila – Cs. Horváth Tibor: A Coquillardok kincse

Villon, a poéta regényes élettörténete a' la Dargay Attila – Nemlétező könyvek 1.

2020. február 02. - Mohácsi Zoltán

Coquillardok. Magyarul: Kagylósok. Egy XV. századbeli rablóbanda neve. amelynek a híres, hírhedt költő, Francois Villon is a tagja volt.

Villon talán az egyik legismertebb, legkedveltebb költője a világirodalomnak. Ironikus, de némileg szerénytelen személyem először egy Hobo Blues Band koncerten hallottam. Egy olyan Villon-verset zenésített meg a zenekar, amelyet nem Villon írt, hanem Faludy György, akinek akkor még nem jelent kötete Magyarországon. A Faludy által írt Villon-versek pláne nem. 

Minden bizonnyal ezért kapcsolódott össze bennem Villon neve a szabadsággal. Holott a költő már akkor sem volt teljesen ismeretlen előttem, egy réges-régi, utoljára gyerekkoromban látott képregény révén valamicskét tudtam róla. 

Többször meséltem már, ami most következik. A képregényt apai nagypapám vagdosta ki a Füles rejtvényújságból és ragasztgatta be egy spirálfüzetbe. Természetesen nem csupán ezt, hanem sok másikat is. Nagyon-nagyon szerettem ezeket a képregényeket! Amikor legutóbb ugyanezt a történetet leírtam egy másik könyvértékelésben, és akkor rákerestem, hogyan is írják a coquillard szót. Legnagyobb meglepetésemre és örömömre az antikvarium.hu-n eladó volt egy képregény. Természetesen egy házilag összetűzött, celuxszal ragasztott füzetecske képében. Ez a változat is a Füles-ből kitépett lapokból állt össze. Nem adták olcsón, de nem is volt kifizethetetlen. Most itt van az asztalomon, elolvastam, újra végignéztem, és belülről sikkantgattam, olvadoztam a gyönyörűségtől és a nagyon jóleső, kicsit szívszorult nosztalgiától. Ó, Papa! 

A képregény

 

dargay_a_coquillardok_kincse_cim2.jpg

dargay_a_coquillardok_kincse_cim1.jpg

Eszerint a történetet nem egy külső regény, novella, dráma vagy valami alapján írta Cs. Horváth Tibor, hanem a képregény teljes mértékben saját. Azonban az alcím, miszerint „regényes élettörténetet” olvasunk, nem igaz. Villon életéről nem sokat tud az irodalomtörténet. Többek között a születési évét, a nevét és a halálának okát, helyét és idejét sem. Minden világos, ugye? S amit tud, az sem túlságosan részletes.

Amit a képregényben olvashatunk és nézegethetünk, az bizony egy mozaikokból összerakott epizód Villon életéből. 

dargay_a_coquillardok_kincse_kep1.jpgA történet jópofa, izgalmas és sokat elmond Villon-ról. Francois barátunk tüneményes poéta volt, egyszerű, de virtuóz nyelvezettel írt, talán ő a legtöbbet utánzott költő. Ahogy élt az viszont egyáltalán nem volt példaértékű, Villon semmiképpen nem volt a becsület szobrának modellje. A Coquillardok sem a becsület bajnokai voltak, rablásból, betörésből éltek, és nem Robin Hood mintájára kezelték a zsákmányt. 

Villont többször halálra ítélték, de magas rangú kapcsolatai miatt mindannyiszor kegyelmet kapott. Charles d' Orleans herceg istápolta őt, aki önmagát is költőnek tartotta, de minden hiúsága ellenére, úgy tetszik, érzéke volt az irodalomhoz, felismerte Villon-ban a lángelmét, ezért védte, támogatta őt. 

A képregény története a börtönben indul, ahol Villon az akasztását várja. Az akasztás azonban ezúttal elmarad, Orléans-i Fülöp közbenjárására XI. Lajos kegyelmet ad a költőnek. Aki nem lustálkodik, és nyomban útnak is ered, hogy megszöktesse utolsó szeretőjének zárdájából az egyik novíciát, az egyik Coquillard-vezér lányát, Catherine de Montigny-t. A szökés sikeres és ezzel Villon ki is hívja maga ellen a sorsot, felpörögnek az események. Catherine-t a püspök emberei elrabolják a sorbonne-i diákok törzshelyéül szolgáló kocsmából, ahol a énekelt a kisérdeműnek. Villon a lázadó diákok élére áll, és hamarosan meg is szervezi Catherine kiszabadítását: a püspök el karja szállíttatni a lányt a palotájából. A diákok ekkor akarnak lecsapni, és visszavenni a „jogos tulajdonukat”. Azonban valaki megelőzi őket, és a püspök katonáitól idegen fegyveresek elragadják a lányt. Villon egyik társa elfogja az egyik fegyverest. A diákok, Villon vezetésével kifaggatják, és kiderül, hogy a király gárdistái öltöztek álruhába. Villon, amikor megtudja, hogy védőangyala, Orléans-i Fülöp is éppen a királynál tartózkodik, merész tervet kovácsolva útra kel a lányért. A szabadítás nem annyira egyszerű, ahogyan gondolta, de sikerrel jár, igaz, közben fellázad a Sorbonne teljes diáksága (ez való esemény volt) és felforgatják Párizst. Villon-t azonban újra elfogják, újra halálra ítélik. A hercegi segítség ismét időben érkezik, a halálbüntetést megváltoztatják: Villon-t tíz évre kitiltják Párizsból. És a költő itt kilép az általunk ismert történelemből. Valamint a képregényből is. 

A stílus

Az valami elképesztő! Nem is a szövegé, mert az csak aláfest, kiszínez, nem egyszer a költő verseinek részleteivel, sokkal inkább az a roppant meglepő, hogy a rajzok stílusa teljesen homogén egységet alkot a szöveggel és a történettel, holott egyáltalán nem kellene, hogy így legyen. A rajzok ugyanis kedvesek és bájosak. Vér még csak véletlenül sem folyik. Nézd csak például Villont! Gombszemei vannak, mint egy kölyökkutyának, szinte gyerek arca is, de az arcszőrzete egyből a kisnemes gascogne-i, D' Artagnan-t, a negyedik testőrt (soha fel nem fogtam, miért a három szó szerepel a testőrök számaként?) juttatja az ember eszébe. Vagyis Villon nem tud nem szimpatikus lenni. A merészsége, a bátorsága és az ötletessége is erre játszik rá. Ha megnézed az alábbi képeket, a következőkre figyelj: arra a lazaságra, ahogy a püspök segítséget hív, amikor az apátnő elájul és Catherine kedvesen örömtelin kokettáló arcára a hóhér kezében. 

De akkor, amikor halál van a történetben, egy szem vér sincsen. Villon cimboráját amikor leszúrják, voltaképpen csak megbökik a pocakján. De minden középkorisága ellenére az egész történet: kedves. Miközben az események, ahogyan és amennyire ismerjük őket, valóságosak. Vagyis Dargay és Cs. Horváth nagyon ügyesen elkerüli az akkor még nem is divatos cukiságot: esetükben kedves kópéságról van szó.

Minden bizonnyal ez a pazar elegy az oka annak, hogy a nyilván meglevő, és a mélyben extázis közeli pogózást produkáló nosztalgiafaktort figyelmen kívül hagyva (amennyire csak lehet) is csuda jó ez képregény. Most nem mondom, hogy fuss és szerezd be, mert lehetetlenre nem biztatnálak, de azért ha szembejön veled, el ne kerüld!

(Van egy meglepetésem, és szívre a kezem, hogy semmi érdek nem fűz hozzá:
a Vaterán éppen most zajlik egy rá egy
licitálás.)

dargay_a_coquillardok_kincse_dargay.jpg

5/5

(2020 január)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr815450808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.