Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Mihail Bulgakov – Kiss Ferenc – Fekete Imre: Kutyaszív

Nemlétező könyvek 9. – Ha a kutya emberebb az embernél, s az ember lemegy kutyába

2020. május 17. - Mohácsi Zoltán

bulgakov_fekete_kutyasziv_000.jpg

Az újrahasznosított szellemi termékek korában élünk Csak nem ilyen csúnyán hívják, hanem remake-nek. Újracsinálásnak. Ezen a bejegyzésen egy kicsit tűnődtem. Mármint, azon, hogyan írjam meg. Ugyanis Bulgakov könyvéről, a Kutyaszív-ről már írtam értékelést. Akkoriban a kisregényből készült remek filmet is megnéztük. Roppan szórakoztató, meggyőző volt mindkettő. 

Viszont a könyvben nem csak a Kutyaszív szerepelt, hanem két másik írás is. Ez meg itt, amiről szó van, egy képregény adaptácó.

Vagyis két út volt előttem. Az egyik, hogy hozzábiggyesztek pár sort az eredeti bejegyzéshez a képregényről. Amit senki nem fog észrevenni. Vagy az, amit végül választottam. Az eredeti bejegyzés megfelelő részét emelem át ide, ebbe az új bejegyzésbe, ami a Kutyaszív képregényesítéséről szól. 

*

Újrahasznosított gondolataim

Vannak írók, akik több könyvvel lettek/lesznek halhatatlanok. Mondjuk Dosztojevszkij. Vannak, akik írtak egy csomó jó könyvet, de nincs közöttük magasan kiemelkedő, de az összes piszok jó. Mondjuk Vonnegut. Meg vannak olyan írók, akik írtak egy csomó könyvet, de voltaképpen van egy olyanjuk, amivel önmagában többet sem kellene/kellett volna írniuk. Ha például Márquez a Száz év magány előtt és után egy sort papírra nem vetett volna, voltaképpen nem történt volna semmi. Akármennyire jó mondjuk a Szerelemről és más démonokról. Persze, jó, hogy több regény szült, de a Száz év magány önmagában olyan csoda, hogy minden más csak futottak még. 
Bulgakov megírta A Mester és Margaritá-t, ami egyfelől azonnal ott van a Száz év magány mellett minőségben, másfelől Bulgakov is hátradőlhetett volna, minden más írása már csak desszert.

bulgakov_fekete_kutyasziv_mb.jpgAzonban a Kutyaszív-et olvasva cöccentenünk kell, mert micsoda desszert ez a desszert! Ám konkrétan csak a címadó kisregényre gondolok! De arra nagyon.

Véletlenül került a látóterembe a kisregény/novella filmváltozata. Megnéztük, és én nagyon lelkes lettem. A film fekete-fehér, én azt hittem, valami régebbi alkotás, és értetlenkedtem, hogy vajon hogyan lehetett ebből film? Aztán láttam, hogy a fekete-fehérség csak álca, a film 1988-ban készült. (S ugyanaz a rendező követte el, aki a sokrészes, nagyon jól sikerült A Mester és Margarita tévéfilm-változatát: Vlagyimir Bortko. Ráadásul nem csupán szövegében hű Bulkgakovhoz, hanem képi világában is teljesen hozza a hangulatot. 

A filmből egyértelműen kiderül, hogy Bulgakov mélyen megvetette a proletariátus által diktatúrával vezetett államot, sőt magát a primitív proletariátust is. Csudálkoztam is, hogyan fogalmazhatta, jelentethette ezt meg, de aztán megtudtam, hogy nem tehette, nem jelentethette meg, a Kutyaszív csak 1987-ben jelenhetett meg, s akkor már javában a glaznoszty, a politikai és kulturális nyilvánosság időszakában járunk. 

– Az étel, Ivan Arnoldovics, igen ravasz dolog. Enni tudni kell, és képzelje, az emberek többsége egyáltalán nem tud enni. Nemcsak azt kell tudni, hogy mit együnk, hanem azt is, hogy mikor és hogyan – (Filipp Filippovics sokatmondóan megrázta a kanalát.) – És hogy miről beszélgessünk közben. Úgy bizony. Hogyha azt akarja, hogy jó legyen az emésztése, volna egy jó tanácsom – ne beszéljen evés közben a bolsevizmusról és az orvostudományról. És isten őrizz, hogy ebéd előtt szovjet újságokat olvasson.
– Hm… De hiszen más nincs.
– Hát akkor semmilyet se olvasson. Tudja, harminc megfigyelést végeztem a klinikán. Na és mit gondol, mi derült ki? Azok a páciensek, akik nem olvasnak újságot, kitűnően érzik magukat. Azok pedig, akikkel szándékosan olvastattam a Pravdát, elkezdtek fogyni. (172.)

Ahogy néztük a filmet, az fogalmazódott meg bennem, hogy: az állat, ha ember csinálunk belőle, igazán állattá lesz. Aztán rájöttem, tévedtem, mert Preobrazsenszkij professzor egy züllött, vacak minőségű embert kutyult össze a kutyával, és a vacak mindig legyőzi a minőségit. Ahogy kamaszkorom nagy szereleme, Ági mondta: „Mindig az győz, aki kevesebbet akar.”

S fél év múlva befejezte a Nagy Szerelmünket, bár velem mondatta ki az utolsó szavakat. De ez a mondata egész életemben igaznak tűnt. Úgy fest, a történelemben is igaz. 

bulgakov_kutyasziv_film2.jpgEz a novella/kisregény a proletárdiktatúra, a kommunista-kísérlet kicsúfolása, nevetségessé tétele, az emberi méltóság megőrzésének hangsúlyozása. Miközben akár nézi, akár olvassa, szétröhögi magát a kedves kultúra fogyasztó, de legalábbis végig vigyorog. És sír. Hogy mekkora szarcsimbók tud lenni az ember, és milyen dögletes rendszereket hoznak létre szarcsimbókok. És közben mégis büszke, mert a szarcsimbókok között, a dögletes rendszerben is lehet embernek maradni, nem kell a gerincnek feltétlenül gumiból lennie. Ezt üzeni Preobrazsenszkij professzor, Bormental, de még Zinka személye is. 

Kicsit sci-fi, kicsit börleszk, kicsit fáj, kicsit fintor, kicsit komoly, kicsit kikapcsol, kicsit bekapcsol, kicsit ökölbe szorul a kéz, kicsit nevet a szív, és kicsit vágyakozik, hogy bár annyi lett volna a megoldás arra az átkozott negyven-hetven évre, mint ahogyan a professzor megoldotta. S kicsit nagyon kedvenc lett. 

Kutyaszív képregényben

bulgakov_fekete_kutyasziv_2.jpgTeljesen meglepetés volt, hogy a Kutyaszív-ből készült képregény. Ha nem lett volna egy Vaterás üzletem, meg abból kifolyólag még egy, soha meg nem tudom. A partnerem megkérdezte, nem érdekelnének-e még Füles képregények, én igent mondtam, ő meg egy listát küldött át, olyan képregényekkel, hogy csak úgy csöpögött az intellektuális nyálam. Köztük volt a Kutyaszív is. Csupa meglepetés szerzővel.

Ugyanis a forgatókönyv szerzőjének, Kiss Ferencnek a nevét akkor láttam először. Semmit nem tudtam róla, most sem sokkal többet, de annyit már igen, hogy Cs. Horváth Tibor felfedezettje volt, és gyakorlatilag a Fülesnél ő vette át a munkáját 1993-ban bekövetkezett halála után. 

A rajzoló, Fekete Imre neve szintén ismeretlen volt számomra. A Fülesben ezen a munkáján kívül csak még egy képregénye szerepelt, a Traven doktor kedvtelése. Sokat írt és rajzolt a Kretén és az Eduárd című lapokba. Dolgozott Varga Zerge Zoltánnal és Garisa H. Zsolttal, akik Rejtő Jenő képregényeit dolgozták át, zseniálisan színes formátumba. 

bulgakov_fekete_kutyasziv_3.jpg

Szégyen, nem szégyen, én most találkoztam először a nevével. Amikor rápillantottam az adaptáció oldalpárjára, nem dobtam hátast. Csak amikor olvasni kezdtem. Nem a szöveg miatt, hanem mert akkor jobban megnéztem a rajzokat. Az a helyzet, hogy ezek a grafikák oldalpárban nyomott sokaságukban valamiért kaotikus benyomást keltenek Amikor olvasni kezdtem a képregényt, és kénytelen voltam egy-egy képre koncentrálni, felismertem, hogy simán hagytam magamat becsapni. 

bulgakov_fekete_kutyasziv_5.jpg

A rajzok hihetetlenül jól passzolnak Bulgakov történetéhez. A prof beszólásain és a hozzá passzított arcon ugyanolyan jókat rötyögtem mint amikor először olvastam a kisregényt vagy láttam a filmet. 

bulgakov_fekete_kutyasziv_4.jpgA rajzok alapvetőn karikatúraszerűek, tehát derűsek, mégis van bennük valami nyomasztó, valami drámai, de azért nem annyira, hogy eret akarnánk miatta  vágni magunkon. S miközben az alakok egyáltalán nem realisztikusak, valahogy mégis azok. S a nézőpontok sokszor annyira egyértelműek, hogy fel sem tűnik, mennyire ki- és eltaláltak. 

Egy szó mint száz, hálás vagyok, hogy találkozhattam ezzel a képregénnyel, amely méltó az irodalmi alapjához. Csak azt sajnálhatom, gondolom, hogy nem ismerem Fekete Imre többi munkáját! 

A képregény a Füles újságban jelent meg 1997. júniusában, kilenc részben, kilencven képkockában. 

 10/10

(2020 májusa, egy nappal a budapesti korlátozások feloldása előtt)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr415701712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nts 2020.05.18. 15:47:39

"A kutya már beszél is."
"Az anyádat Preobrazsenszkij!"
Azóta is emlékszem erre a képregényre, pedig már jó régen volt '97. Bulgakovot sem A Mester és Margarita regénye alapján ismertem meg, hanem a Kutyaszív alapján. Zseniális mind a kisregény, mind a képregény.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.05.18. 16:24:00

@nts:
Nekem a „Kutyaszív” sokkal később érkezett, a képregény pedig a múlt végéig teljesen ismeretlne volt, de Fekete Imre művészetét a szívembe zártam. A kisregény meg valóban, ott van azonnal a „Mester” mögött. Az fenomenális, ez zseniális. :-)
süti beállítások módosítása