Nem vagyok rajongó típus, csak vannak, amiket jobban szeretek mint másokat, Még Szerelmetesfeleségtársamért sem rajongok. Csupán imádom őt. Mert megérdemli.
A rajongás gondolkodás nélküli feltételnélküliséget, mindentelfogadást, mindenfelettszemethunyást jelent.
Nos, szeretem azt hinni, hogy a magam részéről reális vagyok. Még SzFt-vel is. Kezdettől tisztában vagyok némely hibájával, de azokkal együtt fogadtam el. Ami útközben jött ki, nem feltétlenül fogadom el, de őt akkor is szeretem.
Namost: ugyanez van zenei előadókkal, színészekkel és írókkal is. Simán elismerem, ha valami nagyon tetszik, jobbára nem hagyom, hogy befolyásoljanak az előítéleteim, de simán elismerem, ha szívemcsücskei valami olyat tesznek le az asztalra, amitől nem vágom magamat hanyatt.
Sheckley nem a kedvencem. Nem azért olvasom immeg a harmadik könyvét ha nem is zsinórban, de időben csekély eltéréssel, mert annyira oda vagyok érte. Sokkal inkább azért, mert bár nem vett meg kilóra, ettől függetlenül érdemes őt olvasni.
A film
Amit azonnal érdemes tisztázni. A könyv eredeti címe ez: Immortality, Inc. Vagyis Halhatatlanság Rt. A könyv borítóján levő Freejack cím egy filmnek a címe, amihez valóban Sheckley könyve adta az ötletet, de a film sztorija alaposan elkanyarodik a könyvétől, Sheckley témája csak az alapötletet adta a készítők számára. (A film egyik érdekessége, hogy az egyik főszereplője Mick Jagger. Nem is rossz benne.) Dicsérendő, hogy volt bennük annyi böcsület, hogy kiírták a filmben is a nevét. A könyv borítón a film címe nagyjából marketing fogás. A magyar címe, mármint a könyvé pedig nagyjából érthetetlen és értelmetlen. Spongyát rá!
(Ha kíváncsi vagy a filmre, itt megnézheted.)
A könyv
Mit szólsz egy ilyen könyv-kezdőmondathoz?
Thomas Blaine utólag elgondolkozott halála mikéntjéről, és azt kívánta, bár érdekesebben sikeredett volna. (5.)
Engem azonnal levett a lábamról. Aztán gyors egymásutánban következett még néhány hasonló mondat, illetve egy remek alapötlet.
A hullák nem kötelesek válaszolni a kérdésekre.
(14.)Jobb ma élni, mint tegnap meghalni, mi?
(21.)– Nem hiszem, hogy bárki el tudná felejteni azt, ahogy meghalt. Én nagyon jól emlékszem az enyémre. így haltam meg.
(215.)
Nem hiába tartják úgy, hogy Sheckley humoros egy fickó. De nehogy azt képeld, hogy szakadni fogsz ezen a könyvön. Nem fogsz ilyet tenni. Viszont csudálkozni lehet majd rajta. A könyv először 1959-ben jelent meg. Nem ma történt. Holt még akkor mondjuk a The Walking Dead... Azzal együtt, hogy Sheckley nem horrort írt. Csak felhasznált egy csomó mindent, ami a halhatatlan lélekkel kapcsolatos.
Miről van szó? Egy 1958-ban élő pasas autóbalesetet szenved, meghal és rögtön utána egy vadidegen helyen ébred. Mint kiderül, nem csupán a hely vadidegen, hanem a kor is, amiben ébredt: úgy százhatvan év telt el a saját kora óta. Viszont a test, amibe feleszmél, nem az övé. Sokkal erősebb, zömökebb.
Igen, az ébredős korban már képesek egyfelől az időutazgatásra, másfelől a lélek elválasztására a testtől. Sejtheted, ebből lesz galiba. Egyfelől mit kezd magával egy pasas a vadidegen világban? És mit kezd a vadidegen világgal? És mit kezd vele a vadidegen világ? Másfelől roppant hamar azon kapja magát, hogy bár nem kérte, nem akarta az új állapotát, mégis közellenséggé válik, az egész új világ ráveti magát. Nem mondok többet a sztoriról, nem lenne elegáns.
De annyit mégis, hogy vannak benne testcserék, lélekcserék, zombik, félhalottak, egészen halottak, van benne politika, van benne vallás, izgalom, üldözés, egy pici filozófia. A középpontban egy hatalmas céggel, a Túlvilág Rt.vel, amely a legnagyobb a lélekkel kereskedő cégek közül. S nem csupán etikus, üzletileg tiszta dolgokat művel. A könyv nem horror, hanem egyértelműen sci-fi, de nem az űrhajós fajtából, hanem a jövő ábrázolásában. Igaz, Sheckley nem szőrözik sokat a könyvében ábrázolt jövő ábrázolásának részletességével, éppen csak megtudunk valamit. Nagyjából a legszükségesebbet,: a testcserével és a lélekcserével kapcsolatos minimumot. S azt ne hidd, hogy a technikával is bíbelődnöd kell olvasás közben: technika az voltaképpen nincsen. Illetve ami van, az is csak a test- és lélekcserével kapcsolatos. Már amennyi van.
A könyvborítót pedig felejtsd el, de sürgősen! A kapcsolata a könyvvel igen foghíjas és felületes.
Amit nem akartam leírni, aztán lám, mégis leírtam
Most következik egy olyan része az értékelésemnek, amit eredetileg magamban akartam tartani. Ám aztán a regényben szembe jött velem egy olyan szakasz, ami kiprovokálta, hogy mégis leírjam, amit eredetileg nem akartam. Vagyis Sheckley a felelős a következő szakaszért!
Ez a szöveg jött velem szembe.
A tudat, hangsúlyozták ki, nem azonos a lélekkel; és a lélek nem a tudat része. Azt elismerték, hogy a tudomány megtalálta a módot, hogy a test egy részének, a tudatnak a létét meghosszabbítja. Ez rendben van, de az egésznek semmi köze a lélekhez, és bizonyára nincs kapcsolatban a halhatatlansággal, a mennyországgal, a nirvánával vagy hasonlókkal. A lelket nem lehet holmi tudományos manipulációkkal befolyásolni. És a lélek helyzete a tudat végeleges és elodázhatatlan halála után a tudományos másvilágban összefüggésben fog állni a hagyományos erkölccsel, az etikai és a vallás gyakorlásával.
Zagyva mi? Nem baj. Nem is a szöveg értelmén van a hangsúly, hanem az alappozícióján. Tömény antropológia, én mondom neked! Mármint filozófia, teológiai antropológia. Nem csupán alaktan, annál sokkal több. A kérdés, hogyan épül fel az ember? Milyen nem materiális összetevőkből? S mi a halál? Mi történik az összetevőkkel a halálban?
Nagyon rövid töprengés után kiviláglik, hogy van a test, a tudat és a lélek. Bármit is jelentsen bármelyik is. Ez egy kicsit megbizgetett.
Sheckley tisztában van vele, hogy a testtől független lélekkel való bármilyen manipuláció kikerülhetetlenül felvett vallási kérdéseket. Erre utalgat is rendesen a történetben. Ő maga nem mászik bele, van is eszébe,s pláne nem foglal állást. De mert azért az arcomba tolta a felvetést, és tényként kezelte a csámborgó, az átcuccolható lélek lehetőségét, ezért nem tudom mellőzni a témát.
Ijesztő alcím következik, de szerintem nagyon érdekes kérdéseket feszeget, kár lenne kihagynod!
TEOLÓGIAI KURFLI
Nem tudok erről nem szólni. Ahogy azt már többször említettem, tizenhét évet töltöttem el egy kis keresztény felekezetben (akiket ezúttal nevesítek, mindjárt kiderül, miért), a Hetednapi Adventisták soraiban. (A név magyar nyelvtani helytelenségét most ne firtassuk, nem hetednapról, hanem hetedik napról van szó, de ebbe csak kérésre vagyok hajlandó belemenni, jelenleg teljesen indiferens. Az egyház angol neve egyértelmű: Seventh-day Adventist Church.) Ma már nem vagyok az egyház tagja, de az is messzire vezetne, miért. Azonban nagyon sok minden maradt, amivel mélyen egyetértek. A halál kérdése is ide tartozik.
Az adventistáknak van egy speciális tanítása arról, mit mond a Biblia a halálról, a halál állapotáról. Megpróbálom röviden összefoglalni. Érdekes és tanulságos. Tudtommal ezt így csak a Jehova Tanúi vallják, de egyháztörténeti ismereteim szerint a két felekezet között azért van (ez az egyetlen) tanításbeli kapcsolat, mert a Tanúk indulásának van köze ahhoz, hogy az adventisták, illetve az őket megelőző Miller-mozgalom már taposott némi utat. De jelenleg ez is messzire vezet.)
Szóval. Egy kis bibliai antropológiai gyorstalpaló következik. Ne ijedj meg, egyszerű lesz.
Az ember a test, a lélek és a szellem egysége. Mondom, egysége. Mondom az ember ezeknek az egysége. Bármelyik kiesik a játékból, az ember megszűnik ember lenni. Isten így teremtette az embert emberré. Nagyon leegyszerűsítve e három összetevő a következőt jelenti.
A test, ugyebár a fizikai anyag, amely magában hordozza a fizikai funkcionalitást, a fizikai fenntartás szükségességét, az érzékszerveket, az érzékelés lehetőségét és az ösztönöket. A lélek jelenti az érzéseket, az érzelmeket és a gondolkodást. A szellem pedig a transzcendenssel való kapcsolat eszköze, a láthatatlan világra való rálátás eszköze. (Egyszer kigyűjtöttem a görög Újszövetségből a lélek szó megfelelőit az adott igehelyekre vonatkoztatva: Igen konzekvensen használják az iratok ezeket a szavakat. Mert van rá nekik kettő is: a psziché és a pneuma, Az előbbi, a psziché vonatkozik a lélekre, az utóbbi, a pneuma a szellemre. A szellem szó itt semmiképpen nem azt a láncot csörgető, huhogó ízét jelenti, amit a jó kis rémregényekben, hanem inkább a szellemiségként értelmezendő. (Nem mellesleg ezt a szót használja az ÚSz a Szentlélek megnevezésekor is, illetve arra az éltető, isteni leheletre, amely életet ad a matériának.)
Emberi élet csak e három együttes meglétekor létezhet.
A halál beálltával felbomlik az egység, megszűnik az élet, megszűnik az emberi létezés, nem marad egyik összetevőnek sem funkciója. Az éltető lehelet visszatér Istenhez (de ez ismét semmiképpen nem egy tudattal bíró, átlátszó valami, ami továbbra is bírja az érzékelés valamiféle és bármiféle lehetőségeit). A test idővel visszatér a porba. A lélek pedig megőrződik Isten emlékezetében.
Vagyis ha az egység felbomlik, akkor az embernek semmi része nem lesz a földi dolgokban. Mondom semmi. Megszűnik az érzékelés, a kommunikáció, minden. Megszűnik, mert nincsenek hozzá megfelelő szervei. Agy nélkül gondolkodni sem lehet, beszélni sem, semmit sem lehet. A személyiség nem független a gondolkodástól, a gondolkodás pedig nem független az agytól. Aki halott, az halott minden értelemben. A test visszatér a földbe, az élet Istenhez, a lélek pedig ezáltal semmivé lesz.
A halottak számára nincsen átmeneti tartózkodási hely (a purgatóriumról szó sincsen a Bibliában). nincsen semmi lehetősége a kommunikációnak. Az alapvetés az, hogy halhatatlan lélek nincsen. Stimmt?
A halottakkal való kommunikáció éppen ezért semmi más mint szimpla spiritizmus. Amit tilt a Biblia. Van rá példa már ott is, hogy valaki kommunikál elhunyttal, de nem is lesz jó vége. Azért nem, mert a kommunikátor nem a megidézett személlyel kommunikál, csupán csak azt hiszi, hogy de. Pont. Feltehető a kérdés, hogy ha a halottlátónak mégis megjelent a megidézett személy, de az valójában nem a megidézett személy, akkor kiről van szó? Na, vajon? Igen, bizony!
A pokol létezik, illetve létezni fog, de nem az általánosan vett értelmében, az örökké égő, fortyogó katlanokkal, Isten által létrehozott, az örökkévalóságon át funkcionáló inkvizíciós eszközökkel a föld alatt valahol. A pokol az Isten-nélküliség állapota, amely az üdvtörténet (eszkatológia) egy pontján megvalósul, de időben behatárolható, véges állapot lesz. Milyen is lenne már, ha a szeretet Istene ötven-hetven évnyi élet döntéseinek következményeként egy örökkévalóságon át büntetne?
A halálból nagyjából mindenkinek lesz feltámadása (kivéve azoknak, akik éppen élnek Jézus második eljövetelekor), de nem lesz mindenkinek örök élete. Akik feltámadnak, természetesen testben támadnak fel. A bibliai próféciákba ennél mélyebben nem mászok most bele.
Nagyjából ennyi. Természetesen van néhány problémás szakasz, de ebbe most nem mennék bele. Szerintem vigasztaló, logikus és koherens ez a tanítás.
Ha mélyebben utána akarsz gondolni, itt megteheted.
Ha még mélyebben, akkor ez a könyvecske egy pompás összefoglalása a kérdésnek:
Gustav Tobler Nincs többé halál (pdf)
Ha innen nézem, akkor az egész könyv egy nagy marhaság. Ha biblikusan fogalmaznám, akkor egy irdatlan hazugságra épülő, félrevezető történet. Ha irodalmi szempontból nézem, akkor egy általánosan elfogadott nézetre épülő ötlet viszonylagos kidolgozása.
A könyv mint irodalom
Nem mondom, hogy rossz. Nem akartam mindig olvasni, valami mindig beelőzte. Valószínűleg csak azért marad terítéken, mert Sheckley. Ha nem tudtam volna, hogy az, minden bizonnyal pattintom. (Hogy újra ismételjem magamat: igazából úgy lenne jó olvasni, hogy fogalmam sincsen az írókról, minden elfogultság mentesen, csak a csupasz szöveg állna előttem, és önmagában kellene értékelnem. Nincsen így.)
Az, hogy voltaképpen túl sok minden nem kap magyarázatot a végéig sem, talán nem lenne baj. A nagyobb baj, hogy a szerkezet nem kiegyensúlyozott. S most gondolkodom, hogy pontosan mit is értek ezen. Többször volt olyan érzésem, hogy Sheckley-nek nem volt kidolgozott koncepciója arról, hová is fut majd ki a sztorija, ad hoc lökte a cselekményt. Értem én, hogy van olyan, amikor a történet írja magát, a szereplők elkezdenek önmaguktól élni, az író csak követi az eseményeket, minden készen van, csak le kell írnia. Tapasztalatból tudom. De úgy érzem, itt nem erről volt szó. Volt egy remek ötlet, amivel a a szerző mindenképpen akart valamit kezdeni. Mondania azonban nem sikerült semmit. Ám még ez is megbocsátható lenne, hiszen minimum Stephen King óta tudjuk, hogy van, amikor az író csak mesélni akar valamit, mondani nem.
(King ebben nagyon nagy. Annyira, hogy már régen nem is töri magát a mondanivaló miatt. [Ha az újabb könyveiben de, akkor igaztalan volt ez a legutóbbi mondatom.] Viszont mesélni kiválóan mesél, szó se róla. Nekem olyan mint az amerikai filmek: baromi látványos, cselekményes, csak végén mindig úgy érzem, megint cserbenhagytak, mert más sincsen, csak cselekmény és látvány.)
Aztán vagy van mesélni valója, vagy csak úgy csinál. Szóval a Szabad préda nekem nem tűnik koherens történetnek, a befejezése meg végképpen nem illeszkedik szervesen az előzményhez, olyan kis deus es machina. Ahogy a szerelmi szál is úgy lóg ki, ahogyan nevelt csemetém műkörme miatt az első használat után a vadi új törülközőjéből a szövetszálak.
A lélek mibenlétének a kérdését, a viselkedésének, a működésének a hogyanjait súroljuk, de nagyon nem kell attól tartanunk, hogy Mariana-árok mély gondolataink, felismeréseink támadnak. Maxmimum akkor, ha átlag feletti az asszociációs készségünk és a műveltségünk. De az meg nem a könyv érdeme.
Lap-ics / Lícium-Art, Debrecen, 1992, 222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637767150 · Fordította: Nemes István, Szegi György
4/10
2020 szeptember, azt mondják, újra itt van a korona
