Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Bertrand Russell: Miért ​nem vagyok keresztény?

Avagy miért maradtam keresztény?

2021. szeptember 28. - Mohácsi Zoltán

russel_miert_nem_vagyok_kereszteny.jpg

Amennyire emlékszem, de ki nem elfogult önmagával szemben, világéletemben iparkodtam kiegyensúlyozottan gondolkodni, vélekedni a világ dolgairól. Ez persze nem jelentette azt, hogy ne mertem volna például világnézetileg elköteleződni. De még azt se, hogy a mániákus kiegyensúlyozottság jegyében ne mertem volna azt mondani, hogy számomra a legkedvesebb zenei stílus a progresszív rock. 

Ennek megfelelően adventista koromban simán olvastam a kereszténység, sőt, az adventista tanok kritikáit is (ezek fel is borítottak egy időre). Amennyire tőlem telt, iparkodtam elfogulatlanul olvasni. Ami persze nem biztos, hogy sikerült, de legalább iparkodtam. De az elfogulatlanságom egyik bizonyítéka az, hogy az egyik adventista-kritikus könyv mondanivalója úgy fél évre elbizonytalanított. Úgy nagyjából a speciálisan adventista tanítás alapjait kérdőjelezte meg. Egyébként lett válasz a felborulásomat okozó kérdésre. 

A fentiek miatt nem zárkóztam el például Dawkins olvasásástól sem. Bertrand Russell e könyvét évek óta űztem, a múlt héten végre szólt az antikvarium.hu, hogy beérkezett hozzájuk, ha akarom, vegyem meg, egy ideig félrerakják nekem. Lecsaptam rá, akár a vércse a reggelijére. 

Van egyébként egy ugyanilyen címmel bíró könyv. Kurt Flasch írta. Meggyőződésem volt, hogy írtam arról is, de mégsem. Mi több, szerintem kavarom valamivel, ami a témába vág, de nincsen annyi oldala mint Flasch könyvének. Olyan kis bizonytalan vagyok...

Kezdjük ott, hogy ez a Russell-féle nem is könyv. Ebből a szempontból csalódott voltam. Pedig lett volna lehetőségem utánanézni akár a Molyon, akár az Antikvárium oldalán. Egy kis alakú, tenyérnyi, de tényleg tenyérnyi füzetecskéről van szó, amely egyetlen előadás anyagát tartalmazza. A színvonalát ez nagyban meg is határozza, mert ugyan hogyan is lehetne harminc oldalban megcáfolni, porrá alázni egy többezeréves, hatalmas irodalommal, szellemi háttérrel rendelkező vallást? Mintha dugós puskával vadásznánk oroszlánra. Ezáltal nem vártam túl sokat a kis kiadványtól. De ahhoz képest még kevesebbet kaptam. (Pedig tanulhattam volna, mert Dawkins fent említett, vaskos könyve sem volt sokkal alaposabb.) 

russel_miert_nem_vagyok_kereszteny_2.jpg

A kis kötet tartalma azért volt csalódás számomra, mert még én is könnyedén tudtam vele szemben érveket felhozni. Nem vagyok sem filozófus, sem túl mélyen barázdált agyú valaki, egy mélyebb gondolatmenetnél már nagyon össze kell szednem magamat. Itt nem kellett. Még a filozófiai résznél sem. 

KÖZBEVETETT TRÉFÁS IDÉZET AZ ELŐSZÓBÓL

A füzetet a Kossuth Könyvkiadó adta ki 1960-ban. A kor természetesen determinál. Az a kor különösen. Ma már ostobasága miatt tréfás, de egyébként vérforralón ostoba és agresszív előszóból egy gyöngyszem: 

„Russell valláskritikája azonban nem következetes, a polgári világnézet keretei között marad. Nem látja tisztán a vallás társadalmi gyökereit, osztályjellegét.”

Azóta már az elvtársak is átlavíroztak más vizekre, immár demokratikus lózungokkal járnak bérmálkozni. 

Nagy a kísértés, hogy sorra vegyem Russell érveit, és cáfolgassam őket. Ezt két okból érzem méltatlannak. Egyfelől, mert Russell már nem tud reagálni az ellenérvekre. Másfelől, mert ez egy előadás szövege, nem pedig  témáról való Russell-összes összegyűjtött kiadása. Egy pamfletre hatvan év múlva reagálni nem túlságosan elegáns. 

Ezért inkább csak bemutatom a kiadványt. Kivéve, amikor nem tudok hallgatni. Ennyit a következetességről. 

A filozófiai érvek

Mivel kis füzetkéről, egy előadásról van szó, Russell is belecsap a lecsóba. Kövessük, csapkodjuk mi is a lecsót!

Russell a filozófia legismertebb keresztény érveivel kezdi a kereszténység padlóba döngölését, A VÉGSŐ OK ÉRVÉVEL A végső ok érve egy klasszikus keresztény érv. Mindennek oka van világunkban. Ha az okokat visszafejtjük az okozatokra, akkor a felfejtés végén ott áll előttünk Isten, mint mindenek végső oka. 

Russell gordiuszi csomóként oldja meg ezt az érvet: erről már annyit írtak, hogy túl van beszélve, s különben is, már Stuart Mill is megtanulta az édesapjától, hogy ha mindennek oka van, akkor Isten nem lehet a fő ok, hiszen az ő létezésének is oka kell legyen. Vagyis amikor kimondom, nem a végső okhoz jutottam, miért kellene itt megállni? De ha nem Isten a végső ok, akkor a végső ok érve nem is lehet bizonyíték az Ő létezésére. Punktum. 

Nem néztem utána, mióta tudjuk, hogy a világegyetem tágul, és egyszer, ha elérte a tágulási határát, zsugorodni kezd, majd a végén önmagába zuhan. Russell idején, legalábbis 1927-ben, amikor ezt az előadást tartotta, erről minden bizonnyal még nem tudtak. 

Nincs okunk azt mondani, hogy a világ nem jöhetett létre ok nélkül, mint ahogyan nincsen okunk azt hinni, hogy nem öröktől fogva létezik. Nincs okunk feltételezni, hogy a világnak egyáltalán volt kezdete. Az a gondolat, hogy a dolgoknak szükségképpen van kezdetük, valójában képzelőtehetségünk gyöngeségéről tanúskodik. Így hát talán nem is kell több időt vesztegetnem a végső ok érvére.

(11. oldal)

A TERMÉSZETI TÖRVÉNY ELVE, amit Russell megvizsgál. A természeti törvény elve arról szól, hogy mivel a természeti világot szemmel láthatón törvények igazgatják, adódik, hogy a törvényhez kell törvényadó is. 

Russell érvelése kettős. Egyrészt elmondja, hogy az érvelés összekeveri az ember által megismerni vélt törvényeket a természeti törvényekkel. Azért lényeges a különbség, mert a kettő nem bizonyosan fedi le egymást. A statikus newtoni-fizika a kvantumfizika ismeretében már nem feltétlenül abszolútum. A kvantumfizikát Russell ki nem ejti a tollán, csak én fogalmaztam így. 

A természeti törvény megléte feltételezi, mondja Russell, hogy Isten sem lehet kivétel alóla. Ha igen, akkor megszakad az érvelés folytonossága, tehát az elv máris nem lehet igaz. Ha pedig Isten nincsen alávetve a természeti törvénynek, akkor a természeti törvény sem örök és állandó, így a rá való hivatkozás is haszontalan. 

A CÉLSZERŰSÉG ELVE a következő, amit Russell elővesz. (Itt már nem bírom ki, hogy ne tegyek hozzá egy személyes reflexiót a bemutatáshoz: komolyan gondolkodtam, hogy a szerző nem tudatosan csúsztat-e, hogy ezt az elvet is bele tudja szuszakolni a maga gondolatmenetébe. Ha nem tudatosan csúsztatott, az a nagyobb baj, hiszen akkor nem is érti mindazt, amire ez az elv vonatkozik.)

Mert az odáig rendben van, hogy az elv arról szól, hogy

a világon minden úgy van megalkotva, hogy élni tudjunk ebben a világban, s ha a világ egy kicsit is más volna, nem tudnánk élni benne. 

16. oldal

Ám ebből arra következtetni, hogy a nyúlnak azért fehér a farka, hogy a vadász jobban meglássa, vagy Voltaire érvével, azért jó, hogy van orrnyergünk, mert megtartja a szemüveget, nos, a rendszer lefagy, kékhalál, újra bútolás. 

Különös tekintettel, hogy hozzáteszi: 

Nyoma sincs itt semmiféle célszerűségnek. Ha belegondolunk a célszerűség elvébe, megdöbbenünk rajta, hogyan lehet olyasmiben hinni, hogy ez a világ, mindazzal, ami benne van, minden fogyatékosságával, a legjobb, amit egy mindenható és mindentudó erő évmilliók folyamán létrehozni bírt. Ezt szinte fel sem foghatom. Gondolják önök, hogyha mindenhatók és mindentudók volnának, s évmilliók állanának rendelkezésükre a világ tökéletesítéséhez, nem tudnának semmi jobbat alkotni, mint a Ku-Klux-Klan vagy a fasizmus?
(16–17. oldal)

Tipikus szalmabáb érvelés. Azért is ellenállok, nem cáfolom itt és azonnal. 

A MORÁLIS ISTENBIZONYÍTÉKOK. Russell a klasszikus morális istenbizonyítékokat elintézi annyival, hogy azokat Kant A tiszta ész kritikájában már régen megcáfolta. S mert Kant megcáfolta, nem is mutatja be őket, innentől Kant érveivel foglalkozik hitrombolásul. Erre én meg több mondatot nem is pazarlok. 

AZ IGAZSÁGTALANSÁG ORVOSLÁSÁNAK ÉRVE. Mármint, hogy

Isten létére azért van szükség, hogy igazság legyen a világon. [...]

Ami az embereket istenhitre készteti, annak semmi köze az intellektuális érvekhez. A legtöbb ember azért hisz Istenben, mert kora ifjúságától fogva erre tanították. És ez a legfőbb ok. 

(20. oldal)

Bocsánat, ezt megint nem tudom nem leírni: G. K. Chesterton, C. S. Lewis, Henri Bergson, Thomas Merton meg menjenek a fenébe igaz? :-))) 

Krisztus jelleme

Ezzel az alfejezettel nagyon bajban vagyok. Azért, mert semmi sincsen benne arról, amiről a fejezet címe szól. Random idéz négy mondatot az Újszövetségből, majd elmondja, miért nem megvalósíthatók, és mennyire nem veszik komolyan a keresztények sem. A „ne ítélj, hogy ne ítéltess”-elvnél például felhozza, mennyire nem népszerű ez a keresztény országok bíróságain (sic!). Csak vakartam a fejemet, s kezdtem nagyon nem komolyan venni Russell-t. 

Krisztus mint történelmi személy

Történelmi szempontból igen kétséges hogy létezett-e valaha is Krisztus, és ha élt, akkor sem tudunk róla semmit.

(26. oldal)

Püff neki, ha így, hát így, mit tudunk tenni, ha egyszer ez van, ex cathedra. 

Krisztusnak van egy nagyon súlyos erkölcs jellemhibája, és ez az, hogy hitt a pokolban. Én a magam részéről, nem hiszem, hogy aki valóban mélyen humánus, hihet az örökké tartó büntetésben.

(27–28 oldal) 

Nos, ezek becsületes szavak. Akkor is, ha a valmiben való hitet jellem- és nem gondolkodás beli hibának véli. Mert a kettő nagyon nem uganaz. De spongyát rá!

S ez az a pont, ahol egy kicsit megállok. Nem azért, hogy Russellt cáfoljam. Azért, hogy arról írjak pár gondolatot, amit ő cáfolni szándékozik. Ugyanis Russell ezúttal sem arra reagál, amit támad. Amit támad, az elvben Krisztus nézete. Valójában pedig csupán az egyház tanítása. S a kettő nem feltétlenül ugyanaz. 

A fenti idézetben több kulcskérdés van. Mi a pokol? A pokol büntetése örökkévaló-e? Hitt-e Krisztus az örökkévaló büntetésben? 

Az adventisták halálról való tanítása speciális a kereszténységen belül. (Tudod, náluk töltöttem tizenhét évet.) Rajtuk kívül, tudomásom szerint csak a Jehova Tanúi gondolkodnak erről hasonlóan. Ami nem vet feltétlenül jó fényt az adventistákra. De erről most ne többet, legyen elég annyi, hogy nem, nincsen miért szégyenkezniük egykori hitsorsosaimnak! 

Hogy ne szaporítsam a szót, nagyon tömören a következőt tudom mondani, anélkül, hogy sorra venném a vonatkozó, problémás igehelyeket.

A halállal véget ér az élet. Utána nincsen gondolkodó, bolyongó, a földi életben bármilyen szinten részt vevő, részt kapó élet. Aki meghalt semmit sem tud arról, ami itt történik. Amikor újra tudni fog, azt feltámadásnak hívják. Addig game over, filmszakadás, semmi része az itteni dolgokban. Pont.

Aki tud, az nem az, aki meghalt. Csak olyan mintha ő lenne. A halottakkal való kommunikációt nem véletlenül tiltja a Szentírás, messzire vezet, sötét utakra, kapcsolatokra. Nincs bedeszkázva, leláncolva az átjáró, csak kiemelten nem ajánlott arra menni. 

A pokol valóban a büntetés helye. Illetve sokkal inkább állapota. De nem  a fizikai szenvedés a lényege, hanem az Isten-nélküliség állapota. A pokol ideig tartó, befejezésre kerül, időben nem végtelen kiterjedésű. 

Vagyis ebben igaza van Russellnek, jól működött az igazságérzete. Csak a Bibliáról nem tudott eleget. Semmi baj, megértőek vagyunk. 

Az érzelmi tényező

Russell a racionalizmus gyermeke. Nincsen ezzel semmi baj. De mert igen, az érzelem számára intellektuális kérdésekben nem tényező. 

Vele ellentétben a Biblia antropológiája egységnek tekinti az embert. A test-lélek-szellem hármas egységének. (Nagy téma ez is, de nem megyek most bele, ha megengeded. Ha nem engeded meg, akkor sem.) Amelyben az ember egységes egész, semmilyen alkotórésze el nem választható a másiktól. Russell számára az érzelmileg elköteleződni elfogadhatatlan. (Nekem kapásból az jutott eszebe, vajon Russell nős volt-e, s ha igen, vajon hogyan házasodott?)

Gyakran mondják, hogy nagyon helytelen a vallást támadni, mert a vallás erkölcsössé teszi az embereket. Igen, ezt mondják, de én nem vettem észre. 

(32. olda)

Nos, a fenti igen gonosz mondat önmagában diszkvalifikálja Mr. Russell-t az erkölcsről való beszélgetésből, mitöbb a kultúrált vitákból is. Vélem, magyaráznom sem kell, miért. Ha magyaráznom kell, akkor is nagy baj van. 

Ahogyan a következő gondolatmenetével is komoly problémák vannak. 

Arról van tehát szó, hogy mindnyájan gonoszak volnánk, ha nem követnénk a keresztény vallást. Én viszont úgy látom, hogy e vallás követői voltak többnyire rendkívül gonoszak. Azzal a különös ténnyel állunk szemben, hogy minél intenzívebb volt egy kor vallása és minél inkább elmélyült a dogmatikus hit, annál nagyobb volt a kegyetlenség, és annál rosszabbul mentek a dolgok. Az úgynevezett hívő századokban, amikor az emberek valóban hitték a keresztény vallás minden betűjét, megtaláljuk a gyötrelmes inkvizíciót, millió számra égették meg a boszorkánynak nyilvánított szerencsétlen asszonyokat, s válogatott kegyetlenkedésekkel gyötörték a vallás nevében a legkülönbözőbb embereket.

(33. oldal)

Nos, Bertrand Russell itt sem teljesen becsületes. Amit mond, amikor nem gonosz, bír némi igazsággal, de akkor is csúsztat. Az a mondat, „e vallás követői voltak többnyire rendkívül gonoszak” számomra értelmezhetetlen. Egyfelől mert egy kalap alá veszi a keresztényeket a magukat kereszténynek mondó, de annak lényegére fittyet hányó tömegekkel. Másfelől úgy tesz, mintha a kereszténység látszólagos követőinek a gonoszsága kiemelkedő lenne a történelemből. Én úgy látom, hogy nincsen különbség sem vallások, sem politikai nézetek, sem semmilyen ellentétre okot adó nézet, imádat között. Legyen az akár csak két sportklub, két együttes vagy a covid-értelmezők táborai vagy bármi: a gyűlölködés teret nyer, s az erkölcsösség csak addig tart, ameddig szabad kezet nem kapnak az elfojtott érzelmek, indulatok, félelmek. 

Csak csendben kérdem: vajon az Észt istennővé avató Nagy Francia Véres Forradalom a nyaktilók ipari mennyiségű működésével, vagy a vele nagyon rokonszakma kommunizmus a maga háromszázmillió áldozatával humánusabb volt? Félre ne érts, nem relativizálok, az egyik gonoszság nem mossa el a másikat, eszemben sincsen ilyet állítani. De azt mondom, hogy minden, amiben hinni tudnak az emberek, képes előhívni belőlük a gyűlöletet és a szélsőséges érzelmeket. Mondd, kit utálsz jobban, Gyurcsányt vagy Orbánt? S kinek kellene pusztulni, a birka oltottaknak vagy a tőgy oltatlanoknak, akik miatt már itt van a negyedik hullám? Nem is kérdezek tovább...

A félelem, mint a vallás alapja

Russel kifejti, hogy a félelem a vallás alapja. S hogy milyen szép lesz, amikor:

A tudomány segítségünkre lehet abban, hogy ezt a gyáva félelmet, amelyben az emberiség nemzedékek óta él, leküzdjük. A tudomány megtaníthat, de talán a szívünk is megtaníthat bennünket arra, hogy ne keressünk képzeletbeli támaszokat, ne teremtsünk magunknak égi szövetségeseket, hanem inkább tulajdon erőfeszítéseinkkel igyekezzünk itt lenn alkalmassá tenni ezt a világot az életre, szemben azzal, amivé századok folyamán az egyházak tették.

(37. oldal)

Vagyis gyűlöljük a BMW-ket, mert a vezetőik többsége gőgös a kocsija miatt, erőszakos a vezetési stílusa, egoista, és fittyet hány a KRESZ szabályaira.

Nos, a világ gyűlölet nélkül alkalmas csak az életre. Ez a kis füzet a végére csak kiadja a lényegét: pusztuljanak az egyházak, amelyek az egyenes gerinc ellenségei és a szeretet legfőbb cáfolatai a világon. Őszinte, erkölcsös keresztény pedig nincsen, ha a fene fenét eszik is!

Nem az a bajom, hogy valaki nem ért egyet azzal, ami felé az én szívem húz. A képmutatással ostorozott képmutatás taszít. Még ha egy előadásba nem is nagyon fér bele más. 

 

Kossuth, Budapest, 1960, 40 oldal · Fordította: Dienes Gedeon

2/10

2021 szeptember végén, itt van az ősz itt van újra, én meg ágynak dőltem egy kis szombati sörözés után az Ebihalban, fosással, hőemelkedéssel, végtag-fájdalommal, Iron Maident hallgatva itthon, ahelyett, hogy dolgoznék.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr4216701302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása