Eddig egy Zagort olvastam. Jól le is húztam. Egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni. Sem a főszereplő alakjával, sem a történettel. Főleg az utóbbival.
Ahogy ebben a kötetben írja az előszóban Horváth Antal Balázs, hogy Zagor eredetileg vadnyugati figura, az eredeti olasz kiadója, a Sergio Bonelli Editore csak hosszú idő után döntött ágy, hogy Zagor kirándulás szinten elhagyja a Vadnyugatot, és térben, időben is kalandozni fog.
Az első magyar Zagor-kötet egy ilyen kirándulás volt. Szerintem roppant sikerületlen választás volt.
A második valami őslényes sztori, az még nem volt a kezemben.
Ez a harmadik kötet a könyvtárban jött velem szemben.
Megnézegetve, elolvasva már teljesen értem a Frike Comics egyik vezetőjének, Giovanni „Jo” Gallotta a csudálkozó kérdését. Az arca mindent elmondott.
– Olvastam, amit írtál. Miért nem tetszett neked a Zagor? És ennyire nem tetszett? Jön majd ki egy színes szám, azért próbáld meg újra!
Azt gondoltam, de nem mondtam ki, hogy ha kapok belőle értékelésre egy számot, vagy ha szembejön a könyvtárban, akkor próbálkozom, de több ezer forintot nem adok ki próbálkozásra, csak olyan könyvekre, amiket meg is szeretnék tartani. A színes szám nem jött szembe velem a könyvtárban. de ez a harmadik igen.
A Zagor külső megjelenéséről nem írtam az első kötet értékelésben. De a Tex-ében, amit a Frike Comics-től kaptam, igen. Ez a harmadik Zagor-kötet mindenben megfelel neki. Nem írom le újra. De érdemes elolvasnod. Miheztartás végett. E téren semmi eltérés nincsen.
*
Ez a Zagor már bőven indokolja azt a népszerűséget, amit az első kötet olvasásakor egyszerűen fel nem foghattam. Tudniillik leírtam, hogy a képregényt Olaszországban 1961 óta havi rendszerességgel jelenteti meg a Sergio Bonelli Editore. Ha a különszámokat, egyebekre nem is vagyok tekintettel, akor ez körülbelül 720 történetet jelent. Nem semmi fantázia, nem semmi kitartás mind az alkotók, mind az olvasók részéről!
Ettől a kötettől fogva indokolttá válik a Zagor nézegetése, olvasása. Tényleg nem is értem, a magyar kiadás szerkesztői miért abban a sorrendben adták ki a sorozat köteteit, ahogyan, s miért nem ezzel vezették be a vadnyugati Supermant a magyar piacra?
Zagor tehát magyarul is hivatalosan a Vadnyugaton él. itt is egy tulipiros ujjatlan pólóban császkál (ennek eredetére ebben a kötetben fényderül), és érthetetlen módon továbbra is egy kőbalta a legkedvesebb fegyvere, védjegye. Még az indiánok is tomahawkkal gyilkolnak, és amikor nem íjjal vagy puskával. A kőbalta azonban tényszerűen egyedivé teszi Zagort. Ha logikátlan és merész is a használata. Tény, hogy éppen ebből a kötetből kapunk ízelítőt, ez a fegyver milyen célravezető lehet egy párbajhős végleges működésképtelenné tételéhez.
Az egész kötet során, hála Istennek, maradunk a Vadnyugaton és nagyjából a realitások között. Mindössze egy kísértetsztori van a hat között, a többi sima Vadnyugat.
*
Ja, igen! A hat sztori. Érdekes a könyv szerkezete. Van egy kerettörténet és a kerettörténeten belül a szereplők további történeteket mesélnek egymásnak a tábortűz mellett, a kenuban, menekülés közben. Mivel ezáltal annyi szerzője van a kötetnek mint égen a csillag, őket itt tüntetem fel.
DARKWOODI TÖRTÉNETEK
Moreno Burattini – Raffaele Della Monica
Zagor és Chico füstjeleket látnak a hegy tetejéről. Az üzenet Zagornak szól: a kajuga indiánok egy fehér ember életére törnek a folyóparton. Zagor azonnal a segítségére indul. A folyó patján egy indián holttestét találja meg, a kajugák nyilazták halálra. Jelet hagy Chiconak, hogy temesse el a férfit. Ő maga a fehér ismeretlen keresésére indul, akiről a afüstjelek szóltak. Hamarosan meg is találja, de menekülniük kell, mert a kajugák is rájuk találnak és azonnal támadnak is. A férfi megsérül a támadás során. Zagor egy kenuban menekíti magukat a folyón lefelé. Az indiánok a parton futva követik őket.
*
A NEVEM BANACK!
Marcello Toninelli – Romeo Toffanetti
Chico, akt Zagor maga mögött hagyott, amikor a férfi segítségére indult a hegytetőről megleli a helyet, ahol Zagor megtalálta a lenyilazott indián holttestét. Zagor jele alapján Chico eltemeti a halottat. A munka befejezése után egy általa ismert barlangot keresve, egyszerűen beesik a barlangba. Szerencséjére, mert a kajugák visszatérnek, így a barlang menedéket ad neki. Ahol hamarosan megjelenik egy feketére festett arcú indián, Zagor jóbarátja, aki, miközben várnak arra, hogy beesteledjen és elosonhassanak a kajugák elől, elmeséli, hogyan ismerkedtek meg Zagorral, és az milyen hősiesen megmentette az életét, és mit tett a boldogságáért.
*
A MÚLT EMLÉKEI
Gabriella Contu – Gianni Sedioli
A történetet Zagor meséli a sebesült idegen férfinak a folyóparton.
Chico a folyóparton elbotlik egy palackban. A palackban egy feltekert papír van. Egy levél a függetlenségi háború korából. Zagor a közös vacsorájuk elfogyasztása után felolvassa a levelet. Egy katona amerikai katona írta a szerelmének, majd súlyos sebet kapva beletette ebbe a palackba, és a folyóra bízta, hátha eljut a levél a kedveséhez. Zagor kötelességének tartja, hogy eljuttassa a levelet a nőnek. Ha még életben van. Útra is kelnek, és a célnál óriási meglepetés várja őket.
*
ELTEMETETT HANGOK
Paolo Di Orazio – Gianni Sedioli
Ez szintén Zagor története, amit az idegennek mesélt.
Zagor és Chico a zuhogó esőben, metsző hidegben egy nyomasztó kolostorra lelnek. A kolostor kihalt, mégis egy hang folyamatosan beszél hozzájuk. Az egykori rendfőnök az. Zagort lecsalja a kriptába, és bezárja a halottak közé. A szerzeteseket egykor egy fertőző betegség pusztította el. Kijut-e Zagor a kriptából és megmenekül-e vajon Chicoval együtt a halottak uralta kolostorból?
*
HÉT LÉPÉS
Luigi Mignacco – Dante Bastianoni
A történetet Chico meséli evezés közben a fekete arcú Banacknak.
Agresszív pisztolyhős uralkodik a városkában. Embernek nem szimpatikus, de a colttal ugyancsak mesterien bánik. Ám nem bír magával: ha nincsen aktuálisan legyőzendő rosszfiú, hát provokál párbajt, csak küzdhessen. A kiszemeltje Zagor, de hiába provokálja őt, nem sikerül felbosszantania. Chicot elcsalja egy kihalt városba, Zagort pedig Chico fogságba ejtsével hívja oda. Sikerül kiprovokálni a párbajt. Zagor a kőbaltájával áll szemben az idegen tűzfegyverével szemben.
*
HOLDSZELLŐ
Moreno Burattini – Lola Airaghi
Szintén Chico meséli a fekete arcú indiánnak.
A prémvadász megerőszakolja az indián lányt, aki teherbe is esik tőle. Hónapokon keresztül keresi aztán a férfit, hogy bosszút állhasson. Végül rátalál, dulakodás közben egy kővel le is üti, és menekülőre fogja. A prémvadász azonban nem hal meg, és társaival a nő, Holdszellő üldözésére indul. Holdszellő Zagorba botlik
*
A kerettörténet befejezése: végső harc a kajugákkal.
Ahogy fentebb említettem, van egy kísértetsztori a többi között, az Eltemett hangok. Nem illik a többi közé, rája adásul olyan kis se füle, se farka történet. Arról nem beszélve, hogy ugyan nincsen róla szó, hol, melyik földrészen esett meg a kaland, de Amerikára annyira nem volt jellemző, hogy több száz éves kolostorok álldogáljanak a tájban. Már csak azért sem, mert a kolostorok a katolikus egyházhoz tartoznak, Amerika pedig, legalábbis a huszadik század elejéig alapvetően protestáns ország volt. A katolikus misszió sokkal inkább Dél-Amerikára volt jellemző.
Ám ettől a tartalmi és földrajzi fiaskótól eltekintve a kötet tartamilag teljesen egységes. Grafikailag nem, hiszen láthatod, minden történetet más és más rajzolt, de ez meg nem zavaró. A Bonelli Editore rendszeresen végrehajtja azt a bravúrt, hogy az eltérő rajzolóknak egytől egyig van saját stílusa, de becsatlakozva egy adott sorozat szériájába az összkép, az egyedi jegyek ellenére, mégis egységessé válik.
Egyedül a Holdszellő című történet ábrázolásmódja tér el jelentősen a többitől, első pillantásra meghökkentő is, de csak kicsit kell elmélyülni benne, hogy meglássuk ezeknek a rajzoknak szépségét is. Sőt, nekem éppen az egyedisége miatt emelkedik ki a többiek közül. Leginkább e történet rajzainál ragadtam le leginkább.
A Hét lépés párbajtörténetének képi megfogalmazása sokkal puritánabb. A letisztult, lényegretörő stílussal alkotott rajzok a Holdszellő képei mellett szinte sivárnak tűnnek. Ám ha önmagában nézegetjük őket, fantasztikusan hozzák a párbajhoz kötelező hangulatot: meleg, csend, kihaltság, feszültség, fokozott feszültség.
Külön érdekesség a Múlt emlékeinek finoman szürkeárnyalatos munkája. Amikor az elolvasása után vissatérünk a kerettörténet „valóságához”, az puritánnak, szegényesnek tűnik. Gyönyörűek, szívszprítók a történet rajzai.
*
Úgy fest, amit tartalmilag kifogásoltam az első magyar Zagor esetében, az ebből a kötetből egytől-egyig hiányzik. Zagornak jól áll a Vadnyugat, jól állnak az indiánok, a kenuzás, a pisztolypárbaj, a 19. század. A kísértetek nem állnak jól. Pontosan az sem derült ki számomra, mi a fene is az a Darkwood, és Zagor miképpen, milyen formában az ura. De legyen nagyvonalúak, ettől már tekintsünk el, vö. kákán csomókeresés.
Így már értem az értetlenségedet és a lelkesedésedet, Giovanni! :-)
Anagram Comics / Frike Comics, Budapest, 2021, 300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155947179 · Fordította: Pócza Lilla
7/10
2022 júniusának derekán kicsit túl. Vasárnap reggel. A Youtube-on beugrott egy budakalászi Vörös István koncert hirdetése. Hát most ő szól a fülemben. A régebbi zenéi nagyon igen, az újabbak viszont gagyik. Egyszerre marha szimpi és irritáló a fazon.
Még bőven létezett a Prognózis nagy felállása, amikor Bagolyt megismertem. Ő volt az a lány, nő, akivel ha nem akkor találkozom, amikor, egy nagy szerelem vége után egy nappal, hanem stabilabb időszakomban, akkor ma hétszentség, hogy ő a feleségem.
Nagyon sok hasonlósága van/volt Szerelmetesfeleségtársammal mind a megjelenésében, testalkatában, mind a személyiségében. S hihetetlen sok közös vonásunk volt. Ez akor engem inkább riasztott mintsem vonzott: elég volt magamnak a saját hülyeségem, féldepim, útkeresésem, nem kellett belőle duplikátum. Bagoly viszont szerelmes volt. Az önfeladásig. S én ezt mocskosul khasználtam. Aztán elsorvadt a kapcsolatunk. Lassan-lassan megszűnt. Számomra életem egyik szégyene, ahogyan akkor viselkedtem.
Bagoly valahonnan felületesen ismerte Vörös Istvánt. Tetszett is neki a pasi. Nem tudom, ez rám nézve hízelgő-e vagy sem? Ahogyan azt sem, nem csupán arról volt-e szó, hogy Bagoly próbált belőlem valami harci szellemet előcsalogatni, küzdjek érte, jelentsem többet a számomra. Nem jelentett.
Nekem az egyik kedvencem dalom volt, ő nem szerette a „Ne kezd újra, kérlek”.
„És most kérdem: a szerelem úgy mit ér,
Ha a lelked mélyen hallgat, s titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyen hallgat, de testedbe a vágy visszatér.”
De mégis, évtizedeken keresztül Bagoly jutott eszembe, ha békességre, harmóniára vágytam, az ő ölébe akartam fúrni az arcomat a világ elől menekülve. Hülye az emberfia, az már kétségtelen...
A Bécsi úti Kossuthh Zsuzsa sul aulájában voltunk együtt is Prognózis koncerten. Azután a koncert lett egy piros nadrágom. Hasonló volt Vörös Istvánon is. A nadrágot Bagoly varrta nekem. „hajsza közben tele volt a város szerelemmel…” Nem hordtam túl sokáig.
