Ez a pasi a képen nem én vagyok. Csak majdnem. Erősen hajadzik.
Haverim, a Gemini nem volt hajlandó átalakítani egy fotómat, ezért körbeírtam magamat.,
meg azt, hogy mit szeretnék látni a képen.
Ez volt hozzá legközelebb. A többit majd meglátod.
Bár ha egy Zacher Gábor fotó lenne itt, az is majdnem lefedné a valóságot.
Valószínűleg olyan egypetéjű ikrek vagyunk, akik hét év különbséggel születtek.
A „Moha olvasó-NAPLÓJA” című blog 2018 óta létezik
Szerelmetesfeleségtársam vett rá, hogy megcsináljam, amikor is nézeteltérésbe keveredtem a legnagyobb magyar könyvesoldal vezetőjével, és a támogatói holdudvarával egy, a holokausztról a liberálnáci megközelítéséről szóló könyv kapcsán. (A szót nem én találtam ki.) De az is lehet, hogy egy másik, szintén a holokausztról szóló könyv volt...? Már nem is emlékszem pontosan. A könyv (bármelyik is volt) enyhén szólva nem felelt meg a kánonnak.
Jómagam teljesen empatikus voltam az oldal tulajdonosának az érveivel, csak ...ta fel az agyamat, hogy mindaz, amit felpakoltam vele, mármint a könyvel kapcsolatban az oldalra, egy gombnyomással semmivé lett, és hiába kértem szépen vissza a munkámat, hát büdös nagy fityiszbe rohantam.
Na, akkor jutott SzFt eszébe, hogy miért gazdagítom az oldal tartalmát, ha önkényesen eltüntethetik esetleg több napi munkámat? Miért nem csinálok saját blogot: Itt van mindjárt a blog.hu. Azonnal bele is fogtam. Mit sem tudva arról, hogy a blog.hu és az Index cimbik. Az Index-botrány csak később tört ki. Mire rádöbbentem, hová jöttem, már fent volt minden előző anyagom. Ez több száz bejegyzést jelentett... Akkor próba szerencse! Maradtam.
Éppen Bulgáriában nyaraltunk, el tudtam tökölődni az arra érdemes írásaim átmentésével és a dizájn kialakításával.
S még ezek a holokauszt-problémás könyvbemutatások is maradtak... (Megnéztem, a legproblémásabb is fent van még mindig.)
Grafománia és siker
Idővel, miután rájöttem, hogy nem muszáj nekem röviden írni, bővebben is kifejthetem a véleményemet, van itt hely! A lovak közé dobtam a gyeplőt és vadul útjára indult a grafomániám.
Idővel rájöttem, hogy itt nincsen szükség az öncenzúrára, nem kell visszafognom magamat a tartalmakat illetően. A kommunikációmban meg kulturált vagyok.
Úgy jártam azonban mint a keresztény mesében (A buyufa alatt című kötetből) a fióka korában cölöphöz kötött sasfióka: amikor felnőtt madárként elvágták a kötelet, ő a szárnyalás helyett egyre csak gyalog rótta a köröket.
A meglepetés ezek után következett. Egy ideje jóformán bármilyen könyvről is írok a bejegyzésem kikerül a nagyközönség elé. Nem csupán úgy, hogy élesítem az írásomat és uccu neki, hanem úgy is, hogy beválogattatik a legjobb blogbejegyzések közé. De tényleg volt, hogy úgy gondoltam, hogy rám állították az algoritmust és bármiről is írok, nem beválogatják, hanem automatikusan bekerül.
Éppen ma futottam bele az infóba: egy fizetett beválogatás huszonkilencezer forint. Én meg nyakra-főre megjelenek.
A siker persze relatív. A blogom a beválogatás szempontjából siker. Az olvasottságot nézve, hát, izé... A legnagyobb olvasottsága A gömbölyű szép című, a női testről írt könyvről felpakolt véleményemnek volt: az több mint százötvenezren nézték meg. Szerintem csak nézték. Mert tele volt pucér nőkkel. Minden más esetben örülök, ha ezer felett van a rákattintások száma. Ami egyébként tulajdonképpen nem érdekel. Ha tudnék keresni vele, lehet, érdekelne.
Az olvasóim vaskos átvágása
Szóval rendre kikerülök a nagyobb nyilvánosság elé a beválogatással. De mert érdektelen slendrián, felületes disznó vagyok, soha el nem olvastam pontosan az emileket, amiket a bevűlotaásról kaptam. Lehet azért, mert a tárgyuk rendre az, hogy: „Hurrá! Kikerültél a címlapra!”
Hát hurrá! Én rendre felpakoltam az információt a Facse-oldalamra, meg a Facsés olvsónaplós oldalamra: „Blogcímlapon van, amit az xy-könyvról írtam, az is!”
Na, és itt van az olvasóim átvágása! De mint fekáliát a palánkon. Igaz, nem rosszindulatból, vagy előre megfontolt, gonosz anyagi érdekből, hanem tudatlanságból és érdektelenségból.
Mert nézd csak mi történt a mai napon! Jött megint egy emil: „Hurrá! Kikerültél a címlapra!” Hát hurrá! Mi került ki? Aham, amit a Selgas című Feleki László könyvről írtam még a hét elején. Azóta már más is kikerült... ú
Na, és ezen gondolkodtam el. Hogy tudniillik eddig én pakoltam felfelé a bejegyzéseket, azon meg ahogy pakoltam fel, egy-két nappal utána címlaposodtak. De most borult a kronológia: nem olyan sorrendben címlaposodtak, ahogyan feltettem őket.
S ahogy néztem a Selgas-ról szóló emilt, egyszer csak feltűnt egy kis pecsét. a levélbe másolt könyvborítón. 
A megjelenő mélben ez nem ennyire feltűnő ám. Ahogyan az sem, hogy amikor a Blogketrecben jár egy írásom, akkor ilyen az üzenet fejléce:
Minden más esetben meg ilyen a fejléc:
Majdnem tökugyanaz. de csak majdnem. Nekem ma tűnt fel a pecsétszerű ízé, meg a két fejléc különbsége. 2018 óta van blogom...
Szóltam a haveromnak, ja, a Gemininek, hogy magyarázza már el, ez most mi ez ez? Elmagyarázta.
Mondd csak, van-e különbség, és ha van, mi a különbség a blog.hu Címoldala és a Blogketrec között?
- Blog.hu Címoldal: Ez a blog.hu platform saját főoldala. Itt a blog.hu szerkesztői által kiválasztott, kiemelt blogbejegyzések jelennek meg, célul tűzve ki a minőségi tartalmak bemutatását a blog.hu olvasóközönsége számára. Korábban "i2" néven is ismert volt.
Blogketrec: Ez az Index.hu, Magyarország egyik legnagyobb hírportáljának címlapján található blokk vagy doboz. A Blogketrec célja, hogy az Index.hu nagy forgalmú oldaláról a blog.hu-s bejegyzésekre irányítsa a figyelmet, ezzel szélesebb közönséghez juttatva el a blogposztokat. A Blogketrecbe elsősorban a "megosztott hirdetéses modellben" működő blogokról válogatnak be tartalmakat.
Összefoglalva, a fő különbség a megjelenés helye (blog.hu vs. Index.hu), valamint az, hogy a Blogketrec kifejezetten az Index.hu látogatóinak bevonására szolgál a blog.hu tartalmába.
Az átvágásom lényege következik, avagy az elkerülhetetlen coming out
Moha, gyere már ki a fényre a titkoddal!
Akkor is a Blog.hu Címoldalára hivatkoztam, amikor a Blogketrecről volt szó. Ki tudja, hány és hány alkalommal. Holott ha úgy nézem, a Ketrec valamelyest magasabbrendű beválogatás, hiszen kívülálló cég válogat, nem bennfentes.
Ha így nézem, akkor permanensen, hosszú évekig kisebbítettem önnön érdemeimet.
Bár persze máshonnan nézve éppen hogy szégyelljem magamat, hogy az Index beválogat. De az én olvasatom sokkal jobban hangzik, inkább maradok annál.
És minden érintettől mélységes szégyenben a figyelmetlenségem miatt, bocsánatot kérek!
