ÍRTA:
Guido Nolitta (alias Sergio Bonelli)
Hát ismét egy Sergio Bonelli Editore-kiadvány. Gondolom, már ezerszer olvastál róla, itt a blogon.
Ha mégsem, és fogalmad nincsen miről beszélek, vagy éppen csak összekoccantál a kiadó nevével, írtam róla egy bemutatást. Lustaság fél egészség, és neked is könnyebb kihagyni, ha úgy akarod, mintha ide biggyeszteném az éppen aktuális szövegbe a bemutatószöveg teljes tartalmát. Szóval itt van a link, amin keresztül megismerkedhetsz a kiadóval és a képregényeinek a főszereplőivel is. Köztük például Zagorral.
Nem bírom ki: mi van, ha olvastad a fenti szöveget, de annyi adat volt benne, vagy olyan régen történt, hogy már nem is emlékszel rá, de mert olvastad, most nincsen kedved keresgélni a szövegben. Na, erre az esetre a Zgorról szóló részt citálom:
Rendkívül népszerű és hosszú életű olasz képregénysorozat a Sergio Bonelli Editore gondozásában, amelyet Guido Nolitta (azaz Sergio Bonelli) és Gallieno Ferri rajzoló hozott létre 1961-ben. A címszereplő Zagor eredeti neve Patrick Wilding. Az indiánok körében Za-Gor-Te-Nay néven ismert, ami azt jelenti: A Kőbaltás Szellem. A név Zagor fő fegyveréből származik. Zagort ereje és ügyessége miatt sokan természetfeletti lénynek hiszik.
Zagor állandó társa és humoros ellenpontja Chico (teljes nevén Chico Felipe Cayetano Lopez Martinez y Gonzales), a köpcös, jószívű és folyton éhes mexikói, Zagor rendkívül hűséges barátja. A történetek többnyire a fiktív Darkwood nevű fiktív erdőhöz és a környékéhez kötődnek. A sorozat műfaja nehezen besorolható, hiszen a western, az akció-kaland, a horror, a sci-fi és a fantasy elemeket is ötvözi.
A Zagor-ról mindig az volt a véleményem, hogy olyan kis über naiv, minden porcikájában ponyva sztori. Ráadásul a kezdeti történetekben a rajzok sem tökéletesek még. Szóval a Zagor elképesztően valószínűtlen, ügyetlen, de remek képregény. Tény, hogy annyira soha nem vett rajtam erőt a szellemi izgalmi állapot, hogy rohanjak beszerezni az összes, magyarul megjelent példányát.
De az is tény, ha bent van valamelyik általam még nem olvasott epizód, azonnal magamhoz ragadom.
Meg az is tény, hogy olaszék annyira kedvelik a sorozatot, hogy eddig kábé 700 eredeti történet és vagy 100 különszám, spin-off, évkönyv jelent még meg. S jelenik meg a mai napig. Nem unják. :-)
*
Van még egy lusta megoldásom. Ennek a résznek a tartalmát a fülszöveg majdnem teljesen elmeséli. Így nem töröm magamat, ennyire nem vagyok íráskényszeres.
A Kőbaltás Szellem, hogy megakadályozza az indiánok és a hadsereg közötti háborút, Chicóval együtt veszélyes útra indul, amelynek során egy hurrikán miatt hajótörést szenvednek. Zagor egy rejtélyes szigeten talál menedéket, ahol egy békés otava indián törzs fogadja, akiket gonosz fehér emberek rabszolgává tettek… Itt készít félelmetes fegyvereket egy Hellingen nevű tudós, köztük egy vasóriást, amit Titánnak nevezett el!
Hölgyeim és uraim, hát ennyi történik. Mert ebben a részben még nincsen igazából teljes megoldás.
*
Minden egyes Zagor-olvasásnál eltűnődöm azon, vajon az olasz szerzők miként gondolták, hogy a coltok és a winchesterek korszakában KŐBALTÁVAL szereljék fel a hősüket? Kőbaltával? Ugyan mit tud egy kőbalta, amit egy sokkal jobban kidolgozott, éles tomahawk sem? A lőfegyverekről, beleérve az íjat, nem is beszélve?
Tényleg: tomahawk;... Te láttál máris kovács-indiánt? Geri fiam most rendezett be magának egy mini kovács-műhelyt. Mindig is alkotó lélek volt, a legót sohasem arra használta, amire való, hanem hogy alkosson belőle valami újat. Büszke vagyok rá, a kétkezi dolgokról sokkal többet tud mint én, egy disztópikus helyzetben vakon rábízná magamat. Végig csinálta a teljes magyarországi Kék Túrát is! Ő az én fiam!
Szóval a kovácsműhelye. A kis műhelyében mindenestül saját magának hozta létre. Egyébként asztalos. Nem akármilyen. Az első műve a kovácsműhelyben a következő.
Nem tudom, nevetséges vagy szánalmas-e a jelenet, hogy Zagort, pát méterről, lőfegyverekkel képtelenek eltalálni, ő meg a baltájával távolról lesújtja a gazokat. Mármint úgy, hogy hozzájuk vágja a baltát...
*
És akkor arról még nem is beszéltem, hogy vajon ennek az epizódnak a főgonosza, a jó kis náci nevű Hellingen vajon honnan a fenéből szerzett ércet, drótokat, diódákat, miegymásokat egy ekkora, mert tényleg döbbenetesen nagy gép előállításához?
Ráadásul egy majdnem lakatlan szigeten, a tenger közepén. Arról nem beszélve, hogy olyan profi kamerarendszert épített ki, amellyel bármikor rá tud nézni a sziget bármelyik részére a monitorjain.
- Mondom: KAMERARENDSZER.
- Mondom: MONITOROK. Milyen alapanyagokból?
- S ugyan MIVEL MŰKÖDTETI őket? ChatGPTHaver ezt állítja:
Az elektromosság „mindennapi” használata nem egyetlen dátumhoz köthető, hanem egy lassú átmenet volt a 19. század végén. Az izzó feltalálása csak az egyik lépés – kellett hozzá teljes infrastruktúra is (erőművek, vezetékek, kapcsolók).
💡 Mikor lett hétköznapi az elektromosság?
- 1870-es évekig: inkább kísérleti, látványosság (laborok, kiállítások)
- 1880-as évek: megjelennek az első városi villanyvilágítások
- 1890–1910 körül: a fejlettebb városokban már egyre több otthonban is van villany
- 1920-as évekre: sok nyugati országban tényleg „mindennapi” lesz (világítás, háztartás)
Magyarországon is ekkoriban terjed el fokozatosan, először városokban, majd falvakban jóval később.
S mélyebben semmibe sem gondoltam bele, ezek a felvetések maguktól adódtak. Muris összevetni a bevezető képsorok vadnyugati városkáját a főnáci főgonosz professzor szerelőcsarnokával... A korok keverése, keveredése nem kicsit antagonisztikus, meg anakronisztikus. S nincsen feloldás. Szóval nem egy Westworld ez a képregény. Vagy legalábbis ebből az első részből nem derül ki, hogy az lenne. Így viszont olyan kis szemöldökhúzós az egész: hol ezért, hol azért szalad fel homlokig. Ami nekem, ugye, seggig ér.
*
S végre a egyik szereplő is megjegyzi Zagorra nézve, hogy ugyan mi már rajta az a maskara?
Ismét beszélgettem a ChatGPT nevű haverral. Megkérdeztem tőle, mikor jelentek meg először a beöltözött szuperhősök? Ezt felelte:
A beöltözött, jelmezben tevékenykedő szuperhősök megjelenése elég jól datálható: a modern értelemben vett szuperhős a 20. század elején született meg.
🦸♂️ A nagy kezdőpont
👉 1938 – Superman debütál az Action Comics #1-ben- szoros ruha, köpeny, embléma → a klasszikus „szuperhős-look”
- emberfeletti képességek
- titkos identitás
🦇 Nem sokkal utána
- 1939 – Batman
- 1940 – The Flash (első verzió)
- 1941 – Wonder Woman
- jelmezben vannak
- ikonikus kinézetük van
- „brandként” is működnek
🕵️♂️ De voltak előzményeik!
Még Superman előtt is léteztek „proto-szuperhősök”:- The Phantom (1936)
- testhezálló ruha, maszk → nagyon közel a mai szuperhőshöz
- Zorro (1919)
- maszkos igazságosztó, de még nincs „szuperereje”
- The Shadow (1930-as évek)
- sötét figura, titkos identitás
- kalandhősök
- pulp figurák
- „átmenet” a szuperhősök felé
🧠 Összefoglalva
- 🕰️ 1910–30-as évek: maszkos hősök (Zorro, Shadow)
- 🦸 1936: már jelmezes (Phantom)
- 💥 1938: Superman → a modern szuperhős megszületik
- 🚀 1940-es évek: robbanásszerű terjedés
Vagyis Zagor figurája a kőbaltával jócskán lemarad a korától, a beöltözésével meg jócskán megelőzi azt. Több értelemben időzavaros a kolléga.
Rendben van, ez nem történelmi beszámoló, de azért bármi és akármi legalább önnön belső törvényeinek feleljen meg! A káoszt elkerülendő. Ha nem tesz így, akkor válik paródiává. Tudod, Monthy Python. Meg Csupasz pisztoly. De ha nem eleve így indul, nem paródiának, akkor azért van baj. Nem gondolod?
*
No, van még onnan, ahonnan az előzőek jöttek!
A gigantikus robot átgyalogol az indiánok cölöpkerítéssel körbevett táborán. S közben néhány indiánon is. Zagor későn érkezik, már csak a pusztítást látja. De látja. A tábor nem túl nagy. Ennek ellenére megkérdezi, sok áldozat van-e? Bakker, nézz körül, Zagor, egyből láthatod!
De az indiánfőnök válaszol: á, alig vannak áldozatok! Az egyik előző képen a robot egyszerre két indiánt tapos el.
Oké, nézzük, értelmezzük jól a fél pohár vizet! Jut is, marad is indián az eltaposás után. Vannak áldozatok, de tulajdonképpen akár mindnyájan is pusztulhattunk volna, nem igaz? Így nézve jól állunk, aki a földön maradt, írjuk a fogyáshoz, mintegy természetes veszteségként.
*
Az eddigiekhez képest apróság, hogy az egyébként működ rajzok között van néhány kimondottan suta megfogalmazás. Vagy attól tekint el, hogy Zagor nem szuperhős, szuper képességekkel, vagy attól, hogy az emberi anatómiának vannak bizonyos kötöttségei. Tök fura, hogy ez nem tűnt fel sem az alkotóknak, sem a kiadónak...
*
De mondom, tulajdonképpen és furamód, mindezek ellenére felettébb jól elszórakoztatott ez a Zagor-sztori is. De még mindig nem ugrott a szívcsücsök kedvenceim közé.
Az edidig Zagor-érétkeléseim
1. A mélység istene
3. Darkwood.i történetek
4. Rejtélyes lápvidék
C.S.A. Comics, Budapest, 2025, 102 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158281102
Fordította: Ciuti Sara, Farkas Ábel
6/10
2026 márciusának utolsó harmada. A költözéses árokba zuhanás után egy nappal.
Ahogyan azt tegnap írtam, sikerült lebénítanom magamat tegnap Szerelmetesfeleségtársam édesanyjának a költöztetése közben. Melléléptem, és bal lábal belezuhantam egy hetven centis árokba. Az összes súlyom és a kezemben levő kis, telepakolt ölőkés pad súlya is erre a lábamra nehezedett. A zuhanás után vártam egy kicsit, hogy felfogjam, mi is történt, ki tudok-e kecmeregni egyáltalán az árokból, tört-e csontom vagy sem? Nem tört.
De két három óra múlva már nem tudtam a lábamra állni. Kék volt, meg zöld volt, meg lila volt, meg dagadt volt. Egy pillanatra el is ájultam. Én úgy éreztem, elalszom, de SzFT éppen látott, és azt mondta, felakadtak a szemeim. Azonnal hozott egy kólát. Ami, VILÁGSZENZÁCIÓ!!!, jól esett.
Aztán Csemete hazahozott. Felpolcoltam a lábam, fagyasztgattam (mint ChazGPTHavertől megtudtam, rossz volt a technika), aztán estére elértem, hogy a már megszokott térdizületem is bedurrant...
Na most képzeld azt az alvást éjszaka, amikor ugyanazon a lábadon a térdednek és a bokakörnyékednek más-más pozitúra kellemes... Háromkor fel is keltem, hogy oké, az alvás nem fog menni, hagyjuk a pébe...
De legalább igazoltan fekhetek egész nap, és nem kell, hogy lelkifurdim legyen amiatt, hogy nem csinálok semmit.
Aztán még kettőt leengedtem. 
