Ez a kötet a kognitív disszonancia fizikai megtestesítője számomra.
A kognitív disszonancia két oldala:
1. Korcsmáros Pál rajzait természetesen nagyon szeretem
2. Jules Verne regényeivel, írásmódjával, ahogyan Jókaiéval is, minden alkalommal megküzdöttem:
3. azért is, vagy éppen Verne regényeiből fakadt az ellenkezésem, mert az utazunk ide-oda, közben kalandok esnek meg velünk-téma soha nem kötött le.
Erre itt van egy kötetnyi Verne-adaptáció, Korcsmáros által képre álmodva! Hát mi a kognitív disszonancia, ha nem ez, mondd meg nekem!
Megnéztem, Korcsmáros Pál valóban annyi és ne tovább Verne-történetet dolgozott fel, mint amennyi az életmű-sorozatának ebbe a harmadik kötetébe bekerült. Konkrétan ezekről a regényekről van szó:
Sándor Mátyás
Grant kapitány gyermekei
Észak Dél ellen
Kétévi vakáció
Kérdezgettem a Kiss Ferenc által összeállított Füles-bibliográfiát, ki mindenki vetemedett még Verne-regények képre vitelére honunkban. A Fülesben 1957–2013 között ezekből a Verne-történetekből született képregény:
- Egy újságíró egy napja 2889-ben – Szitás György (1968)
- A dunai hajós – Sarlós Endre + Csonkaréti Károly (1974)
- Sztrogof Mihály – Zórád Ernő (1975)
- Dél csillaga – Feyér Balázs + Cs. Horváth Tibor (1975)
- A tizenötéves kapitány – Feyér Balázs + Cs. Horváth Tibor (1975)
- 80 nap alatt a Föld körül – Fazekas Attila + Cs. Horváth Tibor (1981)
- Nemo kapitány – Fazekas Attila + Cs. Horváth Tibor (1984)
*
Egy másodpercig sem vitatom, hogy Verne fantáziája olyan volt mintha a jövőből ment volna vissza a 19. századba regényírónak. Ráadásul mintha a Föld teljes térképe, az összes kontinens hegy- és vízrajza, geográfiája, faunája, flórája, antropológiája, néprajza, történelme és mindene a kisujjában lett volna.
Ezért tudott olyan nagyon hosszú, unalmas leíró részeket biggyeszteni az egyébként érdekes, izgalmas történeteibe. Amíg nagy lakásban laktunk a Flórián téren, a legkisebb kivételével a srácok kirepültek, Nagyi meghalt, lett egy könyvtárszobánk. (Bakancslistás, hogy megint legyen!) No, ott még igen sok Verne-kötet sorakozott a polcok egyikén. A régi, gyönyörű borítósok és a nyolcvanas években megjelent fekete-fehér sorozatból is. Amikor 2017-ben elfeleződött a rendelkezésünkre álló négyzetméter, keményen tompítanom kellett a könyvek mennyiségét. A Verne-ktől is akkor vettem búcsút. Beláttam, hogy óriási eséllyel soha nem fogom elolvasni őket. Mert mindent összevetve: nem érdekelnek.
*
A rejtelmes sziget-et olvastam. A Grant kapitány gyermekeit is. A Sándor Mátyás-t is. A prémvadászok, a Kétévi vakáció és a A Franklin kifut a tengerre legyőztek: félbehagytam őket. A Nemo kapitány-nak sem jutottam a végére, meg sem közelítette az Omar Sharif-os filmverzió izgalmasságát és érdekességét.
Nem is sorolom tovább az elvetélt Verne-olvasásokat. Idővel beláttam, hogy nem vagyok kompatibilis vele. Egyáltalán nincsen róla rossz véleményem. Pusztán nem vagyunk egymáshoz valók. (Ezt sokkal hamarabb beláttam mint az ugyanezt az első házasságomban, és Verne-vel sokkal könnyebb volt szakítanom is. Igaz, vele nem volt közös gyerekünk...)
De mit is szöszmötölök itt Verne-nel?
Fura rag, nem? Mert vagy Verne Gyulának mondjuk, így fonetikusan, vagy csak Vernének. De Zsül Vern-nek a legritkább esetben.
Hiszen most nem ő a főszereplő, hanem Korcsmáros Pál!
*
De azért azt még el akarom mondai mindenképpen, hogy én ezt a SÁNDOR MÁTYÁST-t soha nem értettem... Azért nem, mert egyértelműen, egy az egyben olyan mint a Monte Cristo grófja. Apró változtatásokkal. De lényegi különbség nincsen.
Amikor Verne elkészült a Sándor Mátyás-sal, ifjabb Alexander Dumas-nak elküldte a kéziratát. A címzett csudó lelkesen fogadta. Én ezt bizony egyik oldalról sem értem, sem a küldő, sem a címzett oldaláról.
– Figyu, én is jó nevű, ismert író vagyok. Barón lekopiztam a nagy sikerű regényedet, mert nekem is kell a pénz lóvéra, és ez a sztori olyannak tűnt, hogy bár az édesapád regénye fog mindenkinek beugrani róla, hogy a fenébe ne, csak a neveket változtattam meg, de mégis az én nevem alatt jelenik majd meg, mert nem Edmond Dantes, hanem Sándor Mátyás...
– Hogy te milyen fenemód ügyes vagy, Jules! Igazán remekül lemásoltad az apám regényét, senki nem lett volna erre képes, ha nem Jules Verne a neve! Író a írónak nem dobja ki a lúdtollát! Köszönöm szépen, nagyon megtisztelő az egyértelmű plagizálásod, hálás vagyok, hogy az apámat szemelted ki arra, hogy a sztoriját felhasználva gazdagodjon a hírneved és a pénzes zacskód, drága Jules!
Na, ezt a képet nem Korcsmáros Pál rajzolta, hanem a GeminiHaver. Szerintem elég jó lett.
Ha mégsem, akkor az alakok balról jobbra: Jules Verne, Alexander Dumas, Sándor Mátyás, Edmond Dantes.
Ebben az esetben még az a dilemma sincsen mint a Doktor Herz és A padlás egyidejű bemutatója idején, hogy na, akkor ki kitől nyúlta le az ötletet, hiszen Dumas 1845-ben jelentette meg első alkalommal a Monte Cristo-t. Verne kereken negyven évvel jött elő a Sándor Mátyás-sal. Vita nincsen. (P. S.: Bár úgy egy évtizeddel ezelőttig pozitívan elfogult voltam Presser Gáborral, nekem előadásként a Hertz jobban tetszett. A 2024-es Arénás koncertje számomra kimondottan hatalmas csalódás volt. (Az írásom két helyen is megjelent. Az egyik itt, a másik a koncert.hu volt.)
Hát csoda, hogy a népek meg viszik a regényt, meg a belőle készült filmet mint a cukrot? Különösen, hogy annak meg még a zenéje is, a műhöz méltón, plagizálás? Lássuk, neked beugrik-e, honnan szerezte a dallamot a zeneSZERZŐ?
De a filmet nem bántom: nagyon jól sikerült. Bujtor Ötvös Sándor Csöpi Mátyás Istvánt meg különben is nagyon szerettük. (Nekem az egyik kedvenc alakításom tőle a Barátom, Bonca festője.)
Azt azonban egy másodpercig sem vitatom, bár a latban ott van a Korcsmárossal szembeni vérprofi, pozitív elfogultságom, hogy a Sándor Mátyás-ból készült képregényt most is úgy faltam, úgy csodáltam minden képkockáját, mintha életemben először látnám. Pedig...
Na, ezzel a képpel megkűdöttem, aztán mégse lett olyan mint amit kértem GeminiHavertől. Mert én azt kértem, hogy legyen a képen Korcsmáros Pál is. Mire ő azt mondta, hogy közszereplőt nem tehet rá. Mire én mondtam, hogy na, de itt van Verne és Dumas is, mi a különbség. Valamit süketelt, majd felajánlotta, hogy tegyünk rá valamit, ami utal Korcsmárosra. És tett rá olyat, ami nem utalt rá. Én kértem Piszkos Fredet. Oda tette, de köze nem volt Piszkos Fredhez... Áááá... Adtam neki egy képet Piszkos Fredről. Erre egy külön képen tette e mellé. Nagy nehezen sikerült rávennem, hogy Fred ezen a képen is megjelenjen. De azért a másik kép még ott volt mellette, így csak egy képernyőképpel tudtam ide tenni. Őrület!
Ezt figyeld (olvasd!)
*
A GRANT KAPITÁNY GYERMEKEI-n az elfogultságom sem segített. Se pro, se kontra. No, nem a rajzok miatt, dehogyis, egyáltalán nem erről van szó. A rajzokkal ezúttal sincsen semmi baj. Hogyan is lenne? Korcsmáros rajzok, na....!
De a történet már gyerekkoromban sem fogott meg. Utólag meg a Ryan közlegény megmentése képtelenségével ér fel, bár az még nagyobb marhaság volt mint ez.
Valahogy se szórakoztatni, se mulattatni, se érdekelni nem tudott, hogy megkerülik a Földet egyetlen ember miatt, hogy aztán kvázi véletlenül megtalálják.
De amikor még mit sem tudtam a befejezésről, gyerekkoromban akkor is szenvedést jelentett olvasni. Mondom, nem vagyok kompatibilis az utazzunk ide-oda könyvekkel. (Na, jó, Asimov Űrvadász-a, vagy a Mézga Aladár különös kalandjai az mááás...Azért az, mert ezekben egy-egy utazás egy-egy teljes, befejezett kaland.)
Ééés a refrén: Korcsmáros rajzai miatt meg persze, hogy érdemes volt végigolvasni, végig nézni. (Gondolom, ez már unalmas. Mármint az utolsó előtti mondatom.)
*
Az ÉSZAK DÉL ELLEN, Kamaszkorom egyik kedvenc könyve Teknős Péter Az elnök futára című könyve volt. Naná, hogy Delfin Könyv volt! Jack, a vidéki parasztfiú mintegy belekeveredik a polgárháborúba, és még fontos szerepet is kap/nyer/éri utol. Többször is olvastam a könyvet. Jack, naná, az északiak oldalán harcolt. Mert amikor ez a könyv megjelent, akkor ugyan Amerika egésze a rossz oldalon állt, a Szovjetunióval és a kommunizmussal szemben, de az ottani polgárháborúban meg Észak volt a jó fiú, hiszen a rabszolgaság eltörléséért harcolt. Mindenhol ezt olvashattam, a Képes Történelem sorozat erről szóló kötetében is.
Aztán egyszer belefutottam egy alternatív magyarázatba, hogy frászkarikát a feketék jogairól volt! Meg szeretet, meg rasszizmus-ellenesség, a csodát! A polgárháború után több északi államban még boldogan éltek a rabszolgaság intézményével. A rasszizmus meg még száz évvel később is vígan tombolt: Rosa Parks esetére emlékszel? Tudod, ő volt az a néger fekete nő, aki a buszon leült a fehérek számára fenntartott helyek egyikére és nem volt hajlandó átadni a helyét. De törvény a rasszizmus ellen, a Polgárjogi, csak 1964-ben jelent meg. Vagyis pont száz évvel a polgárháború után.
De akkor miről szólt a 620.000–750.000 áldozatot követelő, több éves csatázás?
A ChatGPTHAver a neki feltett kérdésemre ezt válaszolta:
Röviden: a „rabszolgaság miatt robbant ki” magyarázat nem hamis, de túl leegyszerűsített. A valóság egy több rétegű konfliktus, ahol a rabszolgaság volt a központi gyújtópont, de mögötte gazdasági, politikai és hatalmi kérdések is álltak.
A KÖZPONTI KÉRDÉS: A RABSZOLGASÁG – DE NEM ÚGY, AHOGY TANÍTJÁK
Az Amerikai polgárháború nem azért indult, mert Észak „jót akart” és fel akarta szabadítani a rabszolgákat. A konfliktus valódi kérdése ez volt: Szabad-e a rabszolgaságot kiterjeszteni az új államokra és területekre?
- A déli államok gazdasága (gyapot, ültetvények) a rabszolgamunkára épült.
- Az északi államok iparosodtak, és nem akarták, hogy a rabszolgaság tovább terjedjen, mert:
- torzította a gazdasági versenyt,
- növelte a déli politikai hatalmat.
„ÁLLAMJOGOK” VS. SZÖVETSÉGI HATALOM
A Dél gyakran azzal érvelt, hogy: „Ez nem a rabszolgaságról szól, hanem az államok jogairól.”Ez részben igaz – de konkrétan arról az „államjogról”, hogy lehessen rabszolgákat tartani.Ha megnézzük a kiváló államok hivatalos nyilatkozatait, ott nyíltan le van írva, hogy a rabszolgaság megőrzése a cél.
MI ROBBANTOTTA KI TÉNYLEGESEN A POLGÁRHÁBORÚT?
Az igazi detonátor az volt, hogy 1860-ban elnök lett Abraham Lincoln:
- Nem akarta azonnal eltörölni a rabszolgaságot,
- de meg akarta állítani a terjedését.
- Erre válaszul a déli államok kiléptek az Unióból, és létrejött a Konföderáció.
GAZDASÁGI HÁTTÉR, AMIT SOKSZOR „ALTERNATÍV MAGYARÁZATKÉNT” EMLEGETNEK
Ez nem összeesküvés, hanem tényleg fontos:
- Észak: ipar, bérmunka, városiasodás
- Dél: mezőgazdaság, rabszolgamunka
A vita arról szólt:
- milyen legyen az ország jövője,
- ki irányítsa a politikát,
- és melyik gazdasági modell domináljon.
De kulcs: a déli gazdasági modell elképzelhetetlen volt rabszolgaság nélkül.
AKKOR MI VAN A „MÉG SOKÁIG RASSZIZMUS VOLT”–ÉRVVEL?
Teljesen jogos, amit mondasz – ez gyakran összezavarja a képet.
- A rabszolgaságot csak 1865-ben törölték el (13. alkotmánykiegészítés).
- De a faji elkülönítés (pl. buszokon) még a 20. században is létezett:
- pl. a Polgárjogi törvény 1964 előtt.
Ez azt mutatja:A háború nem a teljes egyenlőségért folyt, hanem egy konkrét intézmény (rabszolgaság) sorsáról.
MIKORTÓL LETT „FELSZABADÍTÓ” HÁBORÚ?
A háború elején Észak célja:az Unió egyben tartása.Csak később, 1863-ban jött az Emancipációs kiáltvány, ami:
- politikai lépés volt,
- gyengítette a Délt,
- és erkölcsi dimenziót adott a háborúnak.
ÖSSZEFOGLALVA
Nem két mese közül kell választani, hanem össze kell rakni a képet:
- ✔️ A rabszolgaság volt a központi konfliktusforrás
- ✔️ De nem „humanitárius háborúként” indult
- ✔️ Gazdasági és hatalmi érdekek hajtották
- ✔️ A rasszizmus a háború után is megmaradt
Na, ez elég hosszú volt./lett.
Verne a néger rabszolgák köré csavarintja a történetét, de nem egy második Tamás bátya kunyhójáI-t ír, sokkal inkább egy izgalmas, hm, thriller lesz a történetéből, egy (?) piszkos gazemberrel, Texarral a középpontban, aki érthetetlen módon mindig, minden egyes esetben tökéletes alibit tud igazolni, ő ott sem volt, nem is járt arra, semmi köze ahhoz, amihez mindenki úgy gondolja, hogy naná, hogy van.
A négy történetből nekem ez tetszett a legjobban.
Refrén: aham, Korcsmáros rajzai, persze, hogy, naná, itt is!
*
A KÉTÉVI VAKÁCIÓ furcsaság. Nem úgy képregény, nem is úgy Korcsmáros Pál. Az adaptáció nem is a Füles-ben jelent meg eredetileg, hanem a Pajtás úttörő újságban, 1965-ben. (Úttörö, hm, értsd: kiskommunisták, fehér ingben, vörös nyakkendőben. Még én is voltam úttörő, de ahogy a kisdobosk kék nyakkendőjének a nyakamba kötésekor még volt bennem valami megmagyarázhatatlan büszkeség, úgy a vörös nyakkendő megkapásakor már csak a kényszer és a cinizmus dominált.)
Baromi furcsa, engem zavart is, hogy minden oldalnak külön kéttónusos színe van. Lehet, amikor sorozatként jött a lapban, egyesével ez nem volt szembűntó, de így, oldalpárba szedve nekem az. Na, jó, nem úgy bántja a szemet, hanem esztétikailag.
Ráadásul a nincsenek határozott képkockák. A határokat a nem is rajzok, hanem festmények szélei jelzik. Amik nyomokban Korcsmárost tartalmaznak. Jó, oké, nem kell nagyító, és esztétikai doktorátus, hogy felismerjük bennük önmagát, de nem is adja magát rögtön és azonnal az esztétikai azonosság. Minden bizonnyal a más technika is teszi, de ebben a történetben nem üt át olyan egyértelműen KP zsenialitása, letisztultsága és főleg a humora.
A történet... [legyintés] ...ezzel is küszködtem egy darabig, majd lelkifurdik közepette félbehagytam. (Akkor még volt ilyenem egy-egy könyvvel kapcsolatban. Ma már egy csepp sincsen, egyre rövidebb az időm, minek pazaroljam olyanokra, amiket nem élvezek vagy nem hasznosak valamiért számomra?) Amikor anno olvasni kezdtem, valamiféle Legyek Urá-ra számítottam. Talán a valamelyest hasonló alapszitu végett. De persze nem az.
Vagyis végeredményben ez a történet sokkal inkább az érdekességet mintsem az önfeledt élvezetet jelentette. Vagyis itt nincsen refrén.
*
Mindezekkel együtt, mindezek ellenére, azért ez [refrén] akkor is Korcsmáros Pál adaptáció, ahogy van. Vagyis jó. S örülök, hogy a példány, amit olvastam, birtokon belül van. Kell a többi is. Mert Korcsmáros Pál alkotta azokat is.
Képes Kiadó, 2025, 180 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639833951
2026 március utolsó előtti hete. A vasárnapi ballépésem, félrelépésem miatt ezt a hetet vettem ki szabira. A péntek kivételével, mert azt Tibi kollégám már lefoglalta. De mert a lábam olyan még mindig, amilyen, csütörtök van, az én kedves kollégám, Erika megoldotta, hogy én is itthon tudjak maradni, Tibi is szabizni tudjon. Köszönöm mindenkinek!
*
Négy és fél napja csak üldögélek, olvasok, írok, filmezek. Na, jó, kedden főztem, tegnap meg takarítottam egy kicsit. Állni nem volt olyan rossz, menni vacak. S ha a térdem nem nyivákolna, még könnyebb volna a létezés.
*
Mennyire sérülékeny egy ember, s mennyire meg tudja változtatni a dolgokat egy apró figyelmetlenség, ügyetlenség is. S én még életben vagyok.
Aztán még kettőt leengedtem. 
