Hát már megint az történt, hogy elolvastam egy Brenner-részt! Most mondd!
A Brenner nyomozóról szóló sorozat az egyik kedvenc sorozatom. Az összes kötete, mind a hét itt van a polcomon. S még csak az első négyet olvastam. Ebből is az utolsót nyolc (!) éve. Mondjuk ez már elég idő ahhoz, hogy ne sokalljak be a Brenner történeteinek a stílusától, nem? :-)
A sorozat kötetei a következők:
Halottak feltámadása
Csontdaráló
Jöjj, édes halál
Silentium!
Mint az állatok
Az örök élet
Brenner és a Jóisten
Meglepő fordulat, de még simán megvásárolható az összes rész. Csak szólok...
Nem olvastam vissza az első négy értékelésemet. Dafke! S mivel nyolc éve követtem el az utolsót, tudod ki emlékszik, mit is írtam benne! Abban azonban bizonyos vagyok, hogy egyvalamit egészen biztosan. Kettőt. Hármat. Meg amire nem emlékszem, hogy írtam.
Tréfás. Vagy tragikus. Most jöttem a könyvtárból. Sok kiló könyvet visszavittem, majd leszakadt a derekam. Majdnem ugyanannyit haza is hoztam, pedig nem volt tervben, csak egy-kettő. Nagy boldogona kaptam le a polcról Lichter Péter két filmes könyvét az „52” ilyen-olyan film sorozatból. Aztán itthon bejelölgettem, hogy miket fogok rögvest olvasni. Bakker, hát az egyikről már írtam is, itt a blogomon. S még hatvan sem vagyok.
A könyvtárba menet lezuttyantottam a buszmegállóban a teletömött hátizsákomat a buszmegálló padjára. Ült ott egy néni.
– Jól bevásárolt!
– Á, könyvek, könyvtárba megyek. Van benne néhány album. Csuda nehezek.
– Milyen albumok? Képzőművészeti?
– Nem, képregények. Jó minőségű, nehéz papíron.
– Ezek szerint szeret olvasni. Az jó! Akkor maga művelt ember lehet. Sok minden megmarad az olvasás miatt. Én is szeretek olvasni, és elég jó a memóriám.
– Akkor nagyon irigylem önt!
Nem volt időm kifejteni, miért, jött a 196-os. Elbúcsúztam azért.
A sorozat első három részéből filváltozat is készült, amiket Wolfgang Murnberger rendezett és Josef Hader volt a főszereplőjük. Ugyan ehhez az epizódhoz nincsen közük, de azért kiszemelgettem egyes képeket belőlük.
- Wolf Haas osztrák.
- Valami hihetetlenül egyedi stílust talált ki a Brenner-történetekhez: olyan mintha egy kiskocsma kockás abrosza mellett mesélné el, mi minden esett meg a nyomozóval. Könnyedén, mindennapi beszédfordulatokkal mesél, sokszor rosszul alkalmazva a fordulatokat. Mint a szél!
- Mondhatom, egyáltalán nem vagyok abban bizonyos, Haas Brenner-sztorijainak a stílusa nem voltak-e hatással a blogom maivá alakult stílusára. Mi több, mert addig jár a korsóm a kútra, az bizonyos mint a halál! Nem ennek a bejegyzésnek a stílusát, mert ez egyértelműen plágium, ahogy mondják, de legalábbis a nagy benyomás hatása, hanem úgy általában.
- Haas Brenner-történeteiről azért mocsok nehéz írni, mert veszett nagy a kísértés, hogy az ember gyereke valami hasonló stílussal ne próbálkozzon. S azért az ne már, mert nem most jöttem a falvédőről! De ezt a harmadik pontban is mondva állítottam.
- Hát ezekhez tartsd magadat! Valahogy. Ha már én nem tudtam ezt megtenni.
Ó Wolf Haas, aki szentül megfogadta, nem ír több krimit, az annyaszömit neki!
Nem baj, ha tudod: szerintem a sorozat magyar változatának sikerült a legjobban kinéznie. Miheztartás végett jelentettem ezt ki. Nézegettem a külföldiül megjelenteket, azért mondom.
S elmondom azt is, hogy nagy szerencsére a Brenner lezárt sorozat. Azért szerencsére, mert ha nem lenne lezárt, akkor rendre jelennének meg új, meg még újabb részei, és ha ez megtörténne. akkor ezeket az új meg még újabb részeket meg kellene vennem.
- Az pénzbe kerül.
- Nincsen már hely a könyvespolcokon.
- Nincsen hely újabb könyvespolcnak.
- Nincsen már helyünk.
- Ha lenne is (bár... tulajdonképpen, ha az étkezőnek csúfolt előszobába, ha kisebb asztalt tennénk...) Szerelmetesfeleségtársamnak nem merném felvetni, hogy „Nézd csak, gyönyörű szerelmem, itt pont van egy könyvespolcnyi rés, mi lenne, ha...”, mert nem vagyok ennyire bátor. Szereti a könyveket, de nem annyira mint én, és nem ilyen savanyú a csokoládé mennyiségben. Többször mondtam, ott tartunk, hogy amennyi be, annyi ki is. Úgy kell becsempésznem az új zsákmányokat, hogy meg ne lássa őket, mert akkor lenne ne mulass!
Így viszont nagy megelégedettséggel olvashatom, kvázi, ezt a lezárt krimisorozatot.
*
Hát ez a Brenner egy annyira jól kitalált alak, hogy attól koldulsz, mint ide Lacháza! (Hagyjam már abba! Ez inkább erőltetett, nem humoros.)
Mert Brenner egy középkorú pasas, szürke mint a kamra házi egerei, semmi érdekes nincsen rajta. Benne. Él. Mármint az író által megteremtett figura, minden szürkeségével együtt élő alak lett. Aki rendőrködik, ráadásul a gyilkosságiaknál. S lépten-nyomon gyilkosságokba botlik. Mondjuk ebben a részben éppen az előnyugdíját intézi, és magányomingerkedik.
Brenner nem szép, nem kemény öklű, nem zseniális megfigyelő, nem vaslogikájú gazember-leleplező, nem egy Niki Lauda a kormány mögött, nem pisztolypárbaj-hős, meg semmi se nem. Hanem csak úgy van bele a bűnesetek vakvilágába. De nehogy egy totál balfék pasast képzelj ám el a Brennernek! Mert akármennyire egyszerű, nem faék a pasas, és mindig összeáll neki, hogy addig jár a korsó a kútra.
Mert a Brenner az összes rendelkezésére álló szürkeségével mégis rendre kinyomozza a gyilkosokat. Jön-megy, kérdez ezt-azt, csetlik-botlik, de most meg ne Pierre Richard-t lásd ám ide, Brenner annyira nem csetlik-botlik, csak mint te meg a hétköznapjainkban.
Jobbára az úgy van, hogy látványosan fogalma sincsen, merre folyik a Lánchíd, egy kis tébláb erre, egy kis té és tova oda, aztán láss csodát, kezd neki összeállni a mindennapi élet bűneseteinek a puzzléja. Mert némi vaktyúk-szerencsével általában jó irányba indul, jó dolgokra néz, és most mond, lát is, és be-bevillan neki, hogy mire jó gondolnia.
*
Most arról van szó, hogy valaki kutyakekszekbe rejtett gombostűkkel gyilkolja a kutyákat. Meg arról, hogy a egyik kutya brutkón gyilkol is ártatlan lányt. Meg arról, hogy a kutya tulajdonosa... De nem tettél nekem rosszat, hogy gonosz félmosollyal eláruljam neked egy krimi cselekményét, ráadásul még a megoldásét is. Csak akkor, ha nem tetszikelsz, de legalább iratkozz fel a blogomra. Különben elmondom, hogy az van a kutyával meg a tulajával, mint Makó Jeruzsálemtől.
De tudnod kell, mert tudatom, hogy vagy változtam, öregszem, és nehezebben fogok fel dolgokat, kvázi hülyülök, vagy valóban Haas, tudod, a szerző engedte el jobban magát. Mindenesetre a helyzet a következő: nagy vigyorok közben olvastam a sztorit, de a vigyorok, tudod, nem a történetnek, sokkal inkább a stílusnak szóltak. Mert köztudott, hogy ki korán kel, keveset alszik.
Viszont a dolgok rákfenéje abban van, hogy a szöveg annyira mindennapi, beszélgetős szöveg, hogy olvasva néha elvesztem benne. Nem azért, mert komplikált, hanem azért, mert hiányos, és mert mindennapi. Amit beszélve tök simán megért az ember gyereke, de olvasva, ez tök fura, már nem annyira világos. Csak mulatságos. Mint a vakablak!
Ráadásul Haas sokszor használ fejezet végi függővéget. Meg szöveg közbeni előrepislantásokat. Amikor még nem tudod, hova a csudába is pislog előre.
De figyelj csak, olyan még nem volt nála, hogy vissza kellett lapoznom, hogy akkor most ki kivel merre hány méter. Erre most meg, mit ne mondjak.
Azonban a helyzet az, hogy jottányit se vette el a kedvem Brennertől, a maradék két kötetre meg az újraolvasásokra! Dafke, mert nehogy már!
Már csak azért se, mert a végén van azért csavar (ahogy Szerelmetesfeleségtársam mondaná, s ahogy már nem egyszer mondtam, hogy mondta, bár nem konkrétan Brenner-sztorijára: ez egy barkácskönyv!), meg lehet picit izgulni, de ne aggódj a körmeid simán a helyükön maradnak.
Libri, Budapest, 2020, 230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634337621
8/10
Az alábbi kép egyben link is ám!
2026. márciusának az a része, amikor már csak három nap addig, hogy már csak egy év kelljen ahhoz, hogy hatvan legyek. Egek!
Megint olyan kis sűrű a hét... Vagy én öregszem kétségtelenül. Hétfőn uncsiztam, este értem haza. Kedden könyvtáraztam, este értem haza. Ma fél nyolctól egyig megállás nélkül ingáztam ide-oda városszerte, négyszer voltam a Szent László kórházban például. Röhögtem magamon, mert a városi permanenciától izomláz lett a lábamban... :-D
Úgy volt, de hála Istennek nem úgy lett, hogy ma még át kell mennünk Csillaghegyre. De Szerelmetesfeleségtársam talált nekem itthon más feladatot, hogy ne tudjak nyugodtan ülni. :-D De a lábaim komolyan szakadnak lefele.
*
Elképesztő a One mint szolgáltató. A Diginél van internet-kábeltévé előfizetésünk. A Digit a One bekebelezte. Jött egy levél, hogy pávatoll a fenekünkbe, e hónap végétől megszűnik ez a csomag, kapjuk be, üljünk sündisznóra, szopjunk ráját. Se az, hogy bocs", se az, hogy ez meg az, se az, hogy helyette ajánljuk az előzőhöz képest kurva drága, de tök jó csomagunkat. Csak az, hogy mehettek a 'csába tisztelt mindig pontosan fizető ügyfelünk, vagy nagy kegyesen, ha rohadtul érdekel benneteket, kötünk veletek egy új csomagot, ha utánanéztek, és bejöttök hozzánk, különben úgy en bloc le vagytok szarva. Ja, a kütyünket hozzátok vissza, mert az anyátok, az a miénk! Csá!
A 
A képek a könyv filmváltozatából származnak. Alant erről lesz még szó
.
