ÍRTA:
Gino D'Antonio
RAJZOLTA:
Gino D'Antonio,
Renzo Calegari
Giorgio Trevisan
A sorozat eddigi részei a „Moha olvasó-NAPLÓJA”-blogon:
1. Út az ismeretlenbe
2. A kalandorok
3. A nagy völgyvidék
4. A hódítók
S akkor megint kihívtam magamat egy fogalmazási versenyre. S most nehezített a pálya, mert a negyedik részről szóló beszámolómat tegnapelőtt élesítettem. Illetve nem csupán akkor élesítettem, hanem akkor írtam is. Vagyis több mit friss az élmény.
Ráadásul e kötetnek alkotói kétharmad részben megegyeznek az előzőével. De még ha nem egyeznének is meg...
Vagyis össze kell kapnom magamat, mit is írjak erről az epizódról. Különös tekintettel arra, hogy elkövetkező tizenhét évben, ezen kívül, még hetvenről kell majd írnom. Nesze nekem!
Mondjuk ebben a részben komoly változások történnek.
A fiatal Pat úgy dönt, önálló életbe fog. Fiatal, de már nem gyerek. Jó néhány év eltelt az előző kötet óta. S ahogy egy Moha nevű nagyon-nagyon közeli ismerősöm szokta ugyancsak találóan fogalmazni: a gyerekek öregszenek, mi csak egyre érettebbek vagyunk. Nos, Pat is fiatalemberré öregedett.
Ezt mondja ennek a kötetnek a tartalmáról a fülszöveg:
A fiatal Pat egy szabad és nyughatatlan lélek, aki nem tud ellenállni a határvidék hívásának. Úgy dönt, elhagyja szüleit, hogy megkeresse Kit Carsont, akivel évekkel korábban találkozott. A Sziklás-hegység közelében talál rá, és prémvadászként kezd új életet. Eközben Mexikóban Santa Anna tábornok hatalomra kerül, és meg akarja tisztítani a Colorado folyó menti területet az amerikaiaktól. Amikor betör Texasba, a környékbeli telepesek összefognak és az Alamo ferences missziójának falai mögött keresnek menedéket, hogy hősies ellenállást tanúsítsanak. Az ostromlottak között van Brett és Sicaweja is…
Amikor édesapja, Brett, eddigi főhősünk felveti neki, hogy majd, amikor ő gazdálkodik a családi birtokon..., Pat annyira megijed, hogy szinte azonnal útnak is ered. A fülszöveg itt félrevezető: Kit Carsonnal, aki gyerekkorában, egy utcai csetepatéban az ő oldalára állt, csak véletlenül találkozik. Minden más stimmol.
*
A kötet ismét két epizódra tagolódik. Az első epizód szorosra fogva arról szól, hogy Pat útnak indul és fura, hálósipkás fickó az első estéjén elveszi tőle a lovát, és leüti őt. Amikor magához tér, Kit Carsont látja maga előtt. Tudod, a fülszöveg szerint azért indult el, hogy megkeresse, valójában pedig csak úgy akart élni, olyan szabadon, nem röghöz kötötten, mint Kit.
Kiderül, hogy Kit azt hálósipkás krapekot üldözi, akit Duggan-nek hívnak. Nagy rohadék a pasas. Üldözése közben Pat és Kit indiánokkal is küzdöget, Kit meg is sérül, hogy ne legyen annyira sima útjuk. De aztán a vadászidény végén, a nagy prémvadász dzsemborin végül meglelik a hálósipkást. A prémek átvevője, a gazdag, de igazságos Ashley tábornok végül úgy dönt, az ő táborában ő az úr, Kit és Duggan harcoljanak meg egymással. Megharcolnak.
A második epizód szól a tulajdonképpeni alcímről, Alamo-ról, de inkább San Jacinto-ról. Máris magyarázom. Mindkettő földrajzi név. Mindkét helyiség az Egyesült Államokban található. Alamo Texasban, Houston közelében, San Jacinto Kaliforniában, Los Angeles-től nem messze. A két helység olyan két és félezer kilométerre van egymástól, mindkettő cirkakalkula száz kilóméterre a mostani mexikói határtól.
Azám, de a történet nem manapság játszódik, hanem úgy kétszáz évvel korábban. Mikor is egészen más volt arrafelé a helyzet. Mindkét hely simán Mexikó része volt. Rengeteg ott lakó európaival. Rövidítve: a mexikói kormányok nem igazán voltak jó fiúk, voltak is lázongások, csetepaték, míg aztán háborúvá nem vált a feszültség.
Alamoban 1800 mexikói támadt 260 texasi telepesre. A texasiak három ember kivételével mind elestek. A sereget egy Antonio López de Santa Anna nevű, a kegyetlenségéről híres tábornok vezette. Ő volt az, aki aztán San Jacinto-ban fogságba esett.
A ChatGPTHaver mondta:
🇲🇽 AKKORI HELYZET (1836)
Mind az Alamói csata, mind a San Jacinto-i csata idején a terület hivatalosan Mexikóhoz tartozott.
- A mai Texas akkor a Mexikói Köztársaság része volt.
- Az ott élő angolszász telepesek és mások lázadtak fel Mexikó ellen.
🗺️ Mi történt közben?
- Az alamói csata (1836 március): mexikói győzelem, Antonio López de Santa Anna vezetésével.
- A San Jacinto-i csata (1836 április): döntő vereség Santa Annának, Sam Houston csapatai által.
🇨🇱 Egy rövid “köztes állapot”
A San Jacinto-i győzelem után létrejött a Texasi Köztársaság (független állam), ami:
- 1836–1845 között létezett, majd
- 1845-ben csatlakozott az USA-hoz.
👉 Tehát:
- Alamo idején: Mexikó
- San Jacinto idején: még mindig Mexikó (de már zajlott a függetlenségi harc)
- elismerte Texas függetlenségét (legalábbis de facto),
- vállalta a mexikói csapatok kivonását.
👉 DE: Mexikó kormánya később azt mondta: „Bocs, de amit egy fogságban lévő elnök ír alá, az nem kötelez minket.”
Következmény:
- Texas: „Független vagyok!”
- Mexikó: „Nem, még mindig az enyém vagy!”
2. TEXASI KÖZTÁRSASÁG – FÉL-LEGÁLIS ÁLLAM
A Texasi Köztársaság:
- saját kormánnyal, hadsereggel, pénzzel működött,
- több ország (pl. USA, Nagy-Britannia, Franciaország) elismerte,
- de Mexikó nem.
Ez klasszikus nemzetközi jogi paradoxon: egy állam létezhet úgy, hogy egyesek szerint létezik, mások szerint nem.
3. FOLYAMATOS „NEM-HÁBORÚ”
1836 után:
- nem volt hivatalos béke Mexikóval,
- voltak kisebb összecsapások, portyák,
- Mexikó időnként próbálta visszaszerezni Texast.
Tehát ez, modern szóval élve: „befagyott konfliktus”.
4. HATÁRVITA (EZ KÜLÖN PIKÁNS)
- Texas azt mondta, a határ = Rio Grande
- Mexikó azt mondta a határ = Nueces folyó (jóval északabbra)
👉 Ez a senki földje később brutál fontos lett, mert ez robbantotta ki a mexikói–amerikai háborút
5. AMIKOR AZ USA BESZÁLL
1845-ben az USA annektálta Texast.Mexikó reakciója kb.: „Egy vitatott területet nyeltetek le. Ez háború.”RÖVIDEN A „SZÜRKEZÓNA”
San Jacinto után Texas:- de facto: független állam
- de jure (Mexikó szerint): lázadó tartomány
- nemzetközileg: részben elismert ország
- gyakorlatban: működő miniállam, folyamatos fenyegetéssel
Tömény? Enélkül azonban nem nagyon érthető ennek az epizódnak a háttere. Nekem annyi jött le még a címlap belső felén levő bevezető elolvasása után is (ami még a hátsó fedlap belső felére is átfolyik), hogy csúnya-csúnya Santa Anna tábornok, amiért ki akarja pacsizni Mexikó területéről az odapofátlankodott amerikaiakat. S ezért nagyon utálnunk kell őt.
Csak nem értettem teljesen, ugyan miért is kellene emiatt utálnunk? Az agyamban ez úgy fordítódott, hogy mittomén, a szlovákok lejönnek Nógrádba, majd lázadnak Magyarország vezetése ellen, a honvédség elpicsázza őket, és ezért csúnya-csúnya magyarok! Annyira nem logikus.
*
Ami nekünk a MacDnald-ok szempontjából fontos: Pat életét Alamo alaposan felforgatja, és vastagon motiválja, hogy ott legyen San Jacinto-ban. Hát naná, hogy a közlegény ruhát öltött Santa Anna tábornokot éppen ő fogja el. Gratula, hatalmas pacsi, Pat!
Nem is csoda, hogy ezek után meghívják a rangerek közé.
A Texas Rangers egy félkatonai–rendfenntartó alakulat volt, amely még a mexikói időkben (1820-as évek) jött létre Texasban.
Eredetileg:
- telepesekből szerveződött önkéntes lovas csapatok
- feladatuk: védelem (indián támadások, rablók, határvidéki káosz ellen)
⚔️ A forradalom idején (Alamo, San Jacinto környéke)
A Texasi forradalom alatt:
- nem volt még egységes, modern szervezet,
- inkább kisebb, laza ranger-egységek működtek,
- feladataik:
- felderítés
- futárszolgálat
- rajtaütések
- gerillaharc
Olyasmi szerepük volt, mint könnyűlovas különleges egység + határőr + vadnyugati „kommandó”
Miben voltak különlegesek?
- kiváló lovasok és nyomolvasók
- ismerték a terepet (ami hatalmas előny volt)
- gyors, rugalmas harcmodor (nem szabályos hadsereg)
Később ők lettek az elsők, akik hatékonyan használták a revolvereket lovas harcban.
A függetlenség után
A Texasi Köztársaság idején:
- hivatalosabb szerepet kaptak,
- határvédelem + rendfenntartás
Az USA-hoz csatlakozás után pedig:
- kvázi legendává váltak,
- a “vadnyugat rendőrei” lettek.
A kevésbé romantikus oldal
Fontos, hogy:
- nem csak hősök voltak,
- akadtak kemény, sokszor brutális intézkedéseik is,
- különösen mexikóiak és indiánok ellen.
A modern történetírás már jóval árnyaltabban látja őket, mint a klasszikus westernfilmek.
*
A képregényről is mondjak végre valamit? Hát, sajnos vagy sem, de nem vette el a kedvemet a továbbiak megvásárlásától... Pörög a cselekmény, Patat alaposan próbára teszik mindenféle szempontból a alkotók, remekek a rajzok, nincsen egy suta mozdulat sem (nem úgy mint a legutóbbi Zagor-ban, ami igaz, az olasz eredeti gyökereihez megy vissza), remek a tempó, nincsen semmiféle üresjárat. Úgy jó, ahogyan van. Pedig lássuk be, vadnyugati történetekből azért nem kicsit van dömping, s bár a harcok ezerszer látottak, az összkoncepció valami különleges zamatot ad ennek a sorozatnak. Ennek a résznek meg különösen.
Fordította: Farkas Ábel, Ciuti Sara
9/10
2026 március utolsó előtti hete. A tegnapi ballépésem, félrelépésem miatt ezt a hetet vettem ki szabira. A péntek kivételével, mert azt Tibi kollégám már lefoglalta. Remélem, a lábam addigra engedi, hogy menjek dolgozni. Nem mert annyira dolgozni akarnék, hanem, hogy ne szúrjak ki Tiborral.
Az a tréfás, hogy a térdem tulajdonképpen már jobban fáj mint a lábfejem, amivel eredetileg baj lett tegnap.
A röhejes meg az, amikor fel akarok állni: fáj a lábfejem, a térdem, és nyávog a derekam is, ezért megállok százhúsz fokos szögben a lassú feltápászkodás után, és lassú, megfontolt csoszogással elindulok a célom felé. Vagy inni, vagy vécére. Igaz, ma már nagyon aktív voltam.
*
Közben eltelt még egy nap. Ma már sokkal jobb minden. Annyira, hogy délelőtt ebédet is tudtam csinálni. A hozzávalókat Szerelmetesfeleségtársam szerezte be tegnap, mert azért annyira még nem tudok duhajkodni.
De a konyhai tevékenység nem volt megterhelő. Mármint a lábamnak. Másképpen meg de. Kortyolgattam közben egy kis pálinkát, borocskát, hát addig-addig, hogy amikor felébredtem, gondolkodtam, miképpen kerültem vissza a nappaliba a hálószobából. Aztán összeállt, hogy nem is ott dőltem le aludni, itt aludtam el a nappaliban. De az ebédet nem rontottam el, a sült zöldbabos, tésztás, besamelles csirkét sem, a rétest sem. Mondjuk az utóbbi mirelit volt. Bár elégetni azt is el lehet.
Mondjuk arra nem emlékszem, hogy ettem-e a rétesből. Arra, hogy a zöldbabos cuccot kivettem a sütőből, arra határozottan.
Aztán még kettőt leengedtem. 
