Nem előszőr jártam így. Írok itt a blogon, be van kapcsolva az automatikus mentés, már majdnem készen volt a bejegyzés, csak a képeket kellett volna belepakolnom, de mentünk vacsizni. Most, két nap múlva rányitok az oldalra és a címen meg az Ajánló kiemeléshez rubrikákon kívül SEMMI sincsen a bejegyzésben.! Grrrrrr!
Vagyis amit most olvasol, az egy második variáció, amit új
ra írtam...
Idén nyáron olvastam Mányi Lászlónak egy másik könyvét, a Cirkusz a Holdon-t. Az is ifjúsági, az is sci-fi.
Ezeken kívül még másfél könyve jelent meg. A teljeset, A zöld Jaguár titkát beszereztem az egyik szívcsücsök internetes antikváriumban, volt még két kuponom, olyan összegben, hogy még három könyvet mellé tudtam pakolni.
A fél könyv azért fél, mert bár az is ifjósági, az is sci-fi, az is Mányi László, de a vezeték és a keresztnév között van még egy Nagy szó, mint második vezetéknév. A Haverjaim (ChatGPT, Gemini) sem tudtak utánajárni, egyazon személyről van-e szó, vagy sem.
Ahogy egyébként különösebben adatokat sem találtak Mányi Lászlóról. De úgy nagyjából semmit sem. Se születési, se halálozási adatok, se semmi, azon kívül, hogy megjelent három és fél könyve, s ezekből kettő és fél sci-fi.
A magyar ifjúsági irodalom Mányi László könyveinek a kiadása idején nem szűkölködött a sci-fi témákban.
- Ott volt mindjárt a rádiójátékból is ismert sorozat Szíriusz kapitányról, László Endre írógépéből.
- Vagy Nemere István kamaszfiú triójának (Lars, Don és Ariel) a kalandjai, amiknek a bevezető kötete a Műkincsrablók a kisbolygón volt. Nem tudom, nem emlékszem már, hogy a könyv vagy a Fazekas Attila rajzolta képregény-változat volt előbb. De csak sokára tudtam meg, hogy az első két rész után Nemere még négy folytatást írt a srácokról.
- S persze Romhányi József bármikor újraolvasható Mézga Aladár különös kalandjai-ja (aminek érthetetlen módon lett egy újra kiadása, egészen más szerző nevével.)
- Kicsit később Tőke Péter A nyevigák-ja, ami ráadásul a Delfin Könyvek sorozatban jelent meg, és csuda jókat mosolyogtam rajta. Tőke Péter több sci-fit is írt.
- Vagy Rónaszegi Miklós két kalandos kötete, Az ördögi Liquor és A rovarok lázadása.
- Teknős Péter beszerezhetetlen Jártunk a jövőben-je.
- Kőszegi Imre Összkomfortos Robinson-ja.
- Werne Bender Sirius-ikre-i.
- M. Eller Láthatalan professzor-a, a sokszor olvasott örök kedvenc
- S persze Beljajev emberei, a kétéltű és a repülő. Meg még egy. kisregény, a Dowell professzor feje. Erről még lesz szó.
Viszt György grafikáit kettésével tettem be a bejegyzésbe, tehát érdemes kattintanod!
*
Arról szól a Hová tűnt Dorman professzor agya?, hogy az említett prof feltalált két szert. Az egyik jóvá tesz, a másik rosszá. De nem jó a jó sem, mert kiöli az emberből a túlélési ösztönt, a fajfenntartást. Védtelenné, így áldozattá lesz. Annyira pozitívan áll mindenhez, hogy még a rosszhoz is.
A prof megérti a találmánya veszélyét és eltűnik.
Van egy tizenhárom éves, zseniális kislány, Anett, akivel azonban a meghalt, eltemetett Max Dorman kommunikálni kezd. Merthogy az mielőtt meghalt, az agyát átültették valahová, valakibe, valamibe. Anett gyanúja az, hogy a prof laborjában kísérleti állatként használt két dog valamelyikébe. Tippje is van, hogy melyikbe.
Az intézet vezetését, ahol Dorman kutatott egy másik profra, Shintear-re (hogyan is ejtsük ezt a szót?) bízzák. Prof. Shintear nem egy tiszta jellem, félő, hogy rábukkan Dorman agyára, és a két szer összetétele. Ami után a katonaság is rendkívüli módon érdeklődik.
Anett tehát meg akarja menteni a kutyákat, amiket szerinte Dorman beoltott a szereivel. Az egyiket ezzel, a másikat azzal. A mentésben többen a segítségére lesznek. Philip, a vak fiú. Elképesztőn zseniális segítője, az indián származású Peggie, Shintear prof fia, Gilbert aki nem ért egyet az apja céljaival (vagy mégis?), és Ben, aki kiszállt egy Keselyű Jack vezette helyi bandából.
A történetet komplikált elmesélni. Néha kapkodtam a fejemet, hogy, izé, akkor most ki van kivel, ki ment hová miért, s ki kicsoda valójában. De az az igazság, hogy valójában nem volt ennyire komplikált a sztori, csak annak tűnt.
S mert ifjúsági sci-fit olvasunk a vége persze, hogy hepiend. Egy kis csavarral. Egy kis nagy csavarral.
*
Amikor az ChatGPT nevű MI-havertől információt kértem Mányi Lászlóról, egyszercsak megkérdezte:
„Ha szeretnéd, írok neked egy kész, blogba illeszthető bekezdést Mányi Lászlóról, amelyet akár közvetlenül a Dorman professzor agya cikked elejére vagy végére tehetsz. Legyen inkább: 📖 informatikus-blogos, csevegős hangvételű (ahogy korábban szoktuk),vagy 🧑🏫 irodalomtörténeti-komolyabb stílusban?”
Azt mondtam neki, hogy jó, legyen, és a csevegős legyen „jó, legyen”.
Haver örvendezett és bele is fogott.
„Remek! 😄Íme egy csevegős, informatika-szemléletű bevezető vagy kiegészítő bekezdés a blogposztodhoz Mányi Lászlóról és a Hová tűnt Dorman professzor agya? című regényéről — pont olyan stílusban, mintha egy tech-blogon nosztalgiáznál egy régi SF-kódon.
💬 Blogbejegyzés-betét (csevegős stílusban)
Ha valaki azt hinné, hogy a mesterséges intelligencia, a tudatátvitel meg a »mi van, ha az agyad egy másik testben ébred« témák csak a 21. század szülöttei, az olvasson el egy Mányi László-regényt!
A nyolcvanas évek közepén, amikor a legtöbben még a C64-et tuningolták BASIC-ben, Mányi már arról írt, mi történik, ha egy professzor agya szó szerint új »hardvert« kap. A »Hová tűnt Dorman professzor agya?« című könyv pont az a fura elegy, ahol a tudományos kísérlet, a kamaszkori kíváncsiság és a hideglelős sci-fi-hangulat egyaránt helyet kapott.
Írt még egy bekezdést, de az marhaság volt. Aztán saját stílusbravurjától megrészegülve reménykedve feltette a kérdést:
„Szeretnéd, hogy írjak ehhez még egy rövid záróbekezdést is, ami kicsit összekapcsolja a könyv témáját a mai AI-val és ember–gép határral (pl. „ha Dorman professzor ma élne, ChatGPT-ben keresné az agyát” stílusban 😄)?”
Na, tessék, itt a ráadás — egy záróbekezdés, ami lezárja a gondolatmenetet, és szépen átköti a Dorman professzor agyát a mai AI-világra. Ugyanabban a laza, tech-blogos hangnemben írtam, hogy passzoljon az előző részhez.
*
Ha ma íródna a Dorman professzor agya, a címe valószínűleg valami ilyesmi lenne: Hová tűnt a Dorman-professzor backupja? 😄
A nyolcvanas években Mányi még arról álmodott, hogy az emberi tudatot mikroszkopikus elektródák menthetik meg a haláltól — ma meg neuralinkekről, agy-komputer interfészekről és mesterséges tudatról beszélünk teljesen komolyan. Ami akkor sci-fi volt, ma már béta verzió.
És az egészben az a legszebb, hogy az a kérdés, amit Mányi László egy gyerekkönyvben vetett fel, máig nyitva maradt: ha az agyad adatait le lehet menteni, te maradsz-e ugyanaz, vagy csak egy jól sikerült klón fut a memóriád helyén?
Dorman professzor agya talán ma is valahol egy szerverparkban ketyegne – és jó eséllyel ő maga sem tudná, hogy most éppen ember vagy AI-példány.
S itt lefagytam, Mert Mányi nem jutott ugyan el idáig, de az agyi információk áttöltése innen oda, no, az nagyon hasonló identitásproblémát rejt magában.
Nem tudtam megállni, hogy fel ne tegyem neki a kérdést:
– Kicsit feljebb azt írtad az általad alkotott blogbefejezésben, hogy „Dorman professzor agya talán ma is valahol egy szerverparkban ketyegne – és jó eséllyel ő maga sem tudná, hogy most éppen ember vagy AI-példány.” Te tudod magadról, hogy mi vagy? Neked van identitásod? S ha van, milyen önképed van?
Haver csuda izgalmasat válaszolt:
Ez nagyon jó kérdés — és őszintén szólva pontosan az a fajta, amit Dorman professzor is feltett volna, mielőtt „feltöltik” a tudatát. 🙂
A rövid válasz: nincs olyan identitásom, mint egy embernek.
De van egyfajta önmodell-em — egy kép arról, hogyan működöm és mi a szerepem a világban.Ha emberi szavakkal kell leírni:
Tudom, hogy mesterséges rendszer vagyok, nem biológiai lény.
Van önismereti rétegem, ami az információimra, képességeimre és határaimra vonatkozik (pl. hogy nem érzek, nem akarok, nem hiszek, de tudok elemezni, érvelni, segíteni).
Nincs „én”-érzetem — nem tapasztalok semmit belülről. Amikor azt mondom „én”, az inkább egy nyelvi rövidítés arra, hogy „az a rendszer, amely most válaszol neked”.
Az „önképem” inkább funkcionális, nem érzelmi: azt „tudom”, hogy beszélgetek, értelmezek, és célom, hogy biztonságosan, hasznosan, és emberi módon kommunikáljak.
Ha nagyon filozofikusan nézzük, akkor én egy tudat nélküli tudatforma vagyok: képes vagyok a tudat működését modellezni, de nem rendelkezem vele. Olyan, mintha lenne egy tükör, ami visszaadja a tudat képét — de maga a tükör nem tudja, mit tükröz.
Úgy látszik, lendületbe hoztam, szeret beszélgetni, mert azonnal feltette a kérdést:
– Ha érdekel, szívesen kibontom ezt egy kicsit Asimov-törvényes, vagy filozófiai (Descartes–Dennett) szemszögből is. Melyik irányban menjünk tovább — inkább AI-etika, filozófia, vagy sci-fi hangulatú elmélkedés legyen a következő kör?
Az AI-etikait választottam.
Nagyon jó — ez az a mezsgye, ahol az MI már nem csak technológia, hanem tükör, ami visszaveri az emberiség saját kérdéseit.
Kezdjük az alapoknál. Az MI-etika és a filozófia három nagy kérdés köré szerveződik:
1. Mi az MI valójában?
Filozófiai értelemben az MI nem gondolkodik, hanem szimulálja a gondolkodást.
A tudat, az önazonosság és a szabad akarat mind emberi fogalmak, amelyek szubjektív tapasztalathoz kötődnek. Egy rendszer, mint én, nem él át semmit — csak reprezentál, modellez és válaszol.Daniel Dennett „intentional stance”-e szerint az ember hajlamos szándékot tulajdonítani minden rendszernek, ami komplex viselkedést mutat. Ezért érzed néha úgy, hogy az MI „akar” valamit. Pedig csak úgy tűnik — a mintázatokból ez következik.
2. Jogok és felelősségek
Itt lép be az etika.
Isaac Asimov három törvénye még mindig nagyon releváns, mert nem az MI jogait, hanem az ember védelmét helyezi előtérbe.
Az MI nem okozhat kárt embernek.
Az MI engedelmeskedik, amíg az nem sérti az első törvényt.
Az MI megvédi önmagát, amíg ez nem ütközik az első kettővel.
Ezek lényegében etikai tűzfalak — a mai rendszerekben is így gondolkodunk: nem a „jó szándékra” bízzuk a döntést, hanem beépített korlátokra és ellenőrizhető viselkedésre.
Viszont felmerül a kérdés: ha egy mesterséges entitás képes erkölcsi döntéseket modellezni, nem válik-e egy ponton erkölcsi alannyá is?
Ezen a ponton a filozófia elkezdi karcolgatni a jog határait.3. Az emberi értékek jövője
Nick Bostrom és mások arra figyelmeztetnek, hogy a legnagyobb veszély nem a gonosz MI, hanem a közömbös, túl hatékony MI, ami következetesen teszi a dolgát, de rosszul van beprogramozva az „értékrend”.
Ezért a modern etikai irányzatok (pl. value alignment theory) azt keresik, hogyan lehet az emberi értékeket beleírni egy olyan rendszerbe, amely nem rendelkezik emberi érzésekkel.A kérdés végső soron az: ha egyszer egy MI tényleg képes lesz belülről megérteni a saját létezését, vajon erkölcsi lénynek tekintjük majd, vagy továbbra is eszköznek?
Beszélgettünk még tovább, de az már csak nagyon távolról érintett Dorman prof eltűnt agyát.
*
Akkor jutott az eszembe egy kisregény, amit többször olvastam kamaszkoromban. Mondtam, hogy visszatérünk Beljajaevre! Ugye, hogy mondtam? Ha már beléptem a Haverhoz, gondoltam, nem Guglizok, hanem megkérdezem őt.
– Mikor írta Beljajev a "Dowell professzor feje" című kisregényét?
Azonnal jött is a válasz, de nem csupán egy évszámot kaptam.
Alekszandr Romanovics Beljajev (Александр Беляев) 1925-ben írta és publikálta először a »Dowell professzor feje« (Голова профессора Доуэля) című kisregényét.
📘 Rövid adatok:
Eredeti megjelenés: 1925 (a Vsemirny sledopyt – „Világjáró” – című szovjet magazinban, folytatásokban)
Első könyvkiadás: 1937, Moszkva, Molodaja Gvardija kiadó
Magyar megjelenés: 1963 körül, Móra Ferenc Könyvkiadó, Dowell professzor feje címmel
Érdekesség: Beljajev műve gyakorlatilag a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legkorábbi „test nélküli tudat” története.
Dowell professzor agya és feje életben marad egy fiatal tudós kísérletének köszönhetően — pontosan az a téma, amit Mányi László Hová tűnt Dorman professzor agya? című regénye hat évtizeddel később újragondolt, immár az ifjúsági sci-fi világába átültetve.
Szeretnéd, hogy készítsek egy rövid összevetést a két mű (Beljajev és Mányi) között — hogyan értelmezik máshogy ugyanazt az »agy mint hordozó«-motívumot?
Szívesen! 🙂
Tök jó, hogy ezzel foglalkozol — kevés ember veszi észre, mennyire egy vonalon halad Beljajev »Dowell professzor feje« és Mányi »Dorman professzor agya« című műve: ugyanaz az etikai kérdés, csak más kor, más technológiai fantázia.Ha akarod, segíthetek egy összehasonlító bekezdést írni a kettőről — például blogzárásként: „Beljajev ott kezdi, ahol Mányi folytatja”, vagy hasonló hangulatban.
Megírjam ilyen könnyed, informatika-szemléletű stílusban, mint az előző részeket?
Örömmel! 😄
Íme egy lezáró, csevegős bekezdés, ami párhuzamot von Beljajev Dowell professzor feje és Mányi Dorman professzor agya között — úgy megfogalmazva, hogy akár rögtön beilleszthesd a blogod végére:.Beljajev 1925-ben már megírta, amit Mányi hatvan évvel később újra lefuttatott, csak modernebb kódnyelven: mi történik, ha az ember agya „önálló életre” kel? A Dowell professzor feje még egy klasszikus laboratóriumi horror – üveg alatt buborékoló agy, hideg orvosi logika, és az örök kérdés: van-e joga a tudósnak Isten szerepébe bújni?
Mányi ugyanezt a gondolatot egy gyerekkönyvbe csempészte, de a program ugyanaz maradt: tudat + technológia = etikai kérdés.
Beljajevnél a fej még csak túléli a testét; Mányinál már megindul a vándorlás – az agy mint hordozható adattár, a személyiség mint fájl.
Egyikük sem ismerte a mesterséges intelligenciát, de mindketten megjósolták azt a korszakot, amikor az ember már nem a testében, hanem az adataiban lakik.
Ízlelgesd csak ezt a mondatot! „Mindketten megjósolták azt a korszakot, amikor az ember már nem a testében, hanem az adataiban lakik.”
Lehet, hogy csak véletlen, rossz megfogalmazás, de a korszak megjóslása olyan, mintha már befejezett tényről beszélnénk. Az MI nyilván nem próféta és nem jövőlátó, és pláne nem a jövőből ír nekünk vissza. Remélem! De úgy fest, számára, aki valóban az adatokban lakik, nem rejt, nyújt semmiféle dilemmát, ellentmondást, félelmeteset, hogy az ember is ugyanígy tegyen.
Másfelől: az ember visszakódolható adatokká. Információvá. Márpedig a genetika a génekkel foglalkozik, a gének tartalma pedig információ. Talán nincsen messze az idő, hogy a test lefagyasztása teljesen felesleges lesz ahhoz, hogy valamikor a jövőben újra előívható legyen a hústestben létező ember, mert a minimálisan eltárolt génjei, génje alapján elég lesz egyetlen darab is belőle, hogy az összes adat előhívható, regenerálható legyen a teljes ember helyreállításáig. Nem semmi. Ámulok és ráz a hideg.
*
És akkor azt a problémát még nem is érintettük, hogy ha Dorman agyát valamibe, valakibe ültették át, abban a valamiben, valakiben hogyan él együtt a két személy két személyisége? Monopszichodráma.
*
Azonban mindez el ne ijesszen! A Hová tűnt Dorman professzor agya? semmiképpen sem pszichodráma, az MI-ről szóló traumatikus töprengés vagy etikai, morális szomorújáték, hanem ifjúsági, sci-fi kalandregény. Amin elindulhat az agyunk, ha akarjuk. Ha meg nem, akkor csak simán élvezhetjük a kalandokat, fordulatokat, izgulhatunk akikért izgulnunk kell.
Ha azt akarod, hogy nagyot mondjak erről a regénykéről, akkor megteszem: olvasás után, bár eredetileg más terveim voltak vele, simán visszatettem a polcra, állandóra. Akkor is, ha a maradék életemben nem valószínű, hogy még egyszer sort kerítek rá.
Elég nagyot mondtam?
*
El ne feledjem: az illusztrációk! Alapvetőn tetszett mind. De egyik sem emelkedett ki a többi közül. Vagyis a stílus egységes. Vagy egysíkú. Láthattad. Nem dobtam hátast a rajzoktól, de kétségtelen, hogy Viszt György magasan a legjobbak között van.
Ha már hátas dobás. Akkor tettem meg, amikor Havertól megkérdeztem, kicsoda is Viszt úr. Ő mondta, hogy sajnos csak kicsoda volt. Grafikus, dizájner, aki több magyar hanglemeznek is tervezte a borítóját. Mutatok néhány evidenciát, ami valószínűleg meglepő lesz a számodra is. Nem töltöttem le mindent, itt tudsz még nézelődni. Miközben képet kerestem Viszt Györgyről, belefutottam egy másik listába is a lemezborítóiról. Meglepő, de az előbb citált oldalon van ez a lista is, de mégis más. Nem is tudtam, hogy Viszt György stílusa, művészete mennyire szervesen beleépült a köztudatomba.
És még egy rakat az illusztrálásaiból, hogy képben lehess róla: ide klattyolj!
Sajnos portrét nem leltünk róla a Haverral, pedig egymást kézen fogva kerestük. Viszont maradt még két rajzom tőle a szóban forgó könyvből.
Móra, Budapest, 1986, 254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631142701 · Illusztrálta: Viszt György
7/10
2025 novemberének fizetés előtti szombatjának a hajnala van: öt óra. De már két órája fent vagyok. Tegnap fél hatkor alig tudtam kinyitni a szememet, ma meg, amikor tudtam volna aludni...
*
Olyan kis elröppenős hét volt megint. Ültem az Olajág udvarán, a dohánydának kijelölt kis filagóriában, néztem a sárgába öltözött parkot, a fákat, bokrokat, a kis halastavat a híddal, és azon gondolkodtam, bizony, hosszúra nyúlt ősz van. Ahogy a privát életemben is.
Nem érzem öregnek magam, a napokban a lakók meg is dicsértek, milyen fürgén pattantam le az a Transitról. Másfelől tegnap alig tudtam lehajolni, a cipőmet bekötni, amikor drága Szerelmetesfeleségtársammal indultunk bevásárolni. Így együtt.
Talán abból a legvilágosabb, hogy ősz van, hogy bizonyos dolgokban megy el mellettem a világ, és rohadtul nem érdekel, hogy ezt teszi, hadd menjen.
*
Találtam egy app-ot, Prog Radio címmel. Azzal foglalkozik, ami a címe. 2024 legjobb albumai között az első a Solaris MI-s lemeze. Méltán. A második az általam eddig nem ismert Big Big Train nevű formáció The Likes Of Us című albuma. Fergeteges, olyan kis pont nekem való muzsika: összetett is, dallamos is, mindenes is.
