Egy új Philip K. Dick regény. Ami régi. Nálunk új, az író huszonéves volt, amikor megjelent. Gyakorlatilag benne van minden, ami PKD-et jellemzi. Sci-fi, de nem elrugaszkodott, több univerzum csépeli egymást, űrhajóval száguldozunk (na, jó, egy kicsit), hanem maradunk a Földön (nagyjából), ami egy…

Kedvelem PKD-et, mert nagyon egyéni, mert hihetetlen a fantáziája, mert zseniális ötletei vannak. Nem kedvelem PKD-et, mert rettentő beteg világai vannak, mert olyan, mintha folyamatosan ugyanazt, a pszichózisaiból fakadó könyvet írná, s mert úgy vannak hősei, hogy semelyikkel sem tudok…

PKD. Nem annyira nyilvánvalóan. Nem is olyan érdekesen. Dupla világ, de a duplasága istenségek, illetve voltaképen kimondva is Isten és Sátán harcának a színtere. Nagyjából úgy, ahogyan az pl. Ellen G. White A nagy küzdelem című könyvében olvasható. Csak míg amaz teológia, a Biblia mondanivalójának…

Fura volt úgy PKD-et olvasni, hogy semmi sci-fi vonulat, semmi különösebb csavar… s, hogy olvasás közben folyamatosan Albee Nem félünk a farkastól!-ja járt a fejemben, de nem plágium szinten, csak hangulatban, az előkerülő kommunikációk némelyikében. S az, hogy fura volt PKD-et így olvasni nem azt…

Amikor az első könyvei megjelentek rávetődtem PKD-re. Aztán egy kicsit leszoktam róla. Az első könyvek felfalni valók, az ötletek, a megvalósítás, minden. Aztán nekem kicsit elfáradtak a sztorik, elvontak lettek a gondolatmenetek, érdektelenné vált a mester. Hosszú idő óta ez az első PKD-könyv,…

ELSŐ OLVASÁS  Másodszor kezdtem hozzá. Mégis dogmatikus vagyok: a teológiai képtelensége miatt megint legyőzött: zavarosnak, lilának látom. Pedig elfogult vagyok Dick-el. :-( MÁSODIK OLVASÁS Most is azt mondom, hogy ööö… Valahogy olyan katyvasz az egész. PKD összeszedte a zsidó-keresztény…