Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Frank Miller: Sin City – 1. A ​nehéz búcsú

2018. szeptember 08. - Mohácsi Zoltán

Sin City, a Bűn Városa. Mára fogalom. Frank Miller műve alappá lett a képregény műfajban. Két okból. Egyrészt a zseniális rajzstílusa miatt: a képeken nincsenek színek, nincsenek árnyalatok, Miller kizárólag a feketével és a fehérrel dolgozik (kivéve a „Sárga rohadék¨ című epizódot), és ezzel a két…

Tovább

Stephen King: Titkos ablak, titkos kert

1 és 2 perccel éjfél után

Akkor megint írok egy dögunalmas, széllel szembe értékelést, amiben ismét bejön a saját papírformám. Miszerint nem szeretem Stephen King-et. De mégsem tudok egyszer s mindörökre leszokni róla. Valószínűleg azért, mert vannak olyan dolgai, amik mégiscsak csettintősek, így, a hüvelyk és a középső…

Tovább

Isaac Asimov: A mezítelen nap

Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum; Robotregények 2.

Az a helyzet, hogy kegyetlen vagyok és vérszomjas: ha egy könyv nem tetszik, teljesen simán félbehagyom, de ha valamiért mégis eljutok a végéig, és mégsem tetszik, ugyanilyen természetesen pontozom le, akár a pincéig. (Empatikus nem vagyok, rendre értetlenül állok az olyan értékelések előtt, amelyek…

Tovább

Isaac Asimov: Gyilkosság az űrvárosban

Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum; Robotregények 1.

Az alapmetódus szinte már szokásos: az egyik óbudai könyvmegállóban találtam rá a könyvre. Eleddig elriasztott a hihetetlenül gagyi címe, de most ellenálltam, jött velem. Amikor olvasni kezdtem, volt valami deja vu-érzésem, de még nem kapcsoltam. Csak a nyominger neve, Baley volt marha ismerős.…

Tovább

Philip K. Dick: Visszafelé világ

A Moly megértette velem, hogy átlagember vagyok. Az esetek többségében a véleményem megegyezik a nagy átlagéval.  Amikor ma hajnalban felébredtem, és a visszaalvás előtt végig olvastam PKD jelen történetét, az utolsó mondat után csak lestem ki a fejemből, hallgattam a hajnali Holt-Kőrös hangjait,…

Tovább

Philip K. Dick: A végső igazság

Az ember olyan, hogy kategóriákban, fiókokban gondolkodik. Kell hová tenni, mihez kötni a dolgokat. Ha tudom, hogy az alsógatyáim és a zoknijaim a komód felső fiókjában vannak, nem kell minden egyes alkalommal kutatnom, hol is vannak, hová is tegyem őket? S ha újat veszek, akkor nem az ingek és…

Tovább

Charles Bukowski: Posta

4/5– Zoli, miért írod magadat minden nap reggel héttől este hétig a jelenléti ívre? Nem értettem a kérdést. – Mert reggel hétre jövök, és este hétig vagyok. Három hete. Ti osztottatok Péter mellé, neki pedig két körzete van. – De hiába írod be a tizenkét órákat, a próbaidőre nem jár a túlóra. – Mi…

Tovább

Charles Bukowski: Ponyva

Kerülgetem egy ideje Bukowskit. Egyfelől mert nem bírom a függő írókat, akik képtelenek másról írni, mint függőségük tárgyáról (jó-jó, PKD kivétel, mert áttranszferálta a drogjait történetekké, és milyen történetekké!; meg állítólag nem is annyit és nem is akkor, amikor írt, az csak a közbeszéd…

Tovább

Mike Mignola: A leláncolt koporsó és más mesék

Hellboy 3.

Na jó, egyre jobban bírom ezt a pokolcsávót. Bár a háromból ez volt a legkevésbé tetsző rész. Novellák, képben. Néha nem értettem, mitől megy a villamos.* A grafika a megszokott, sok sötéttel, élénk tónusokkal. A vicc az, hogy nagyon sok véleményem már nincsen erről. Valahogy itt felerősödött bennem…

Tovább

Mike Mignola: Ördögöt a falra

Hellboy 2

No, két dolgot azonnal világossá kell tennem! Egy: Se világnézetileg, se esztétikailag nem tudok azonosulni ezzel a képregénnyel, se képi világában, se mondanivalójában. A pokol szülötte lesz a jó képviselője ezen a Földön, továbbra is indokok és okok nélkül. Ezúttal egy vámpírt győz le, aki a még…

Tovább

Mike Mignola – John Byrne: Hellboy – A pusztítás magja

Hellboy 1.

Hellboy. A pokolfiú pokolfajzat, aki jó, parafenomén Philip Marlowe Columbo, magányos, piros pasas, lefűrészelt szarvakkal, vagy fejébe nőtt motoros szemüveggel, valami zagyva identitással és minden bizonnyal frusztrált gyerekkorral. A képregény már többször a kezembe akadt a központi könyvtárban.…

Tovább

Stephen King: A búra alatt

A szemléletváltás nézőpont kérdése. Ha akarom: rugalmasság. Annak beismerése, hogy tévedésképes ember vagyok, aki új adatok birtokában nem restelli felülírni, korrigálni az addigi véleményét. Ha másképpen akarom: szélkakas gerinctelenség, gumi-hozzáállás. Amikor azt mondom, feladom a Stephen…

Tovább

Larry Niven – Jerry Pournelle: Szálka Isten szemében

Szálkák 1.

Mivel meglepő fordulattal a magyar kiadó két külön, más-más címet viselő kötetben jelentette meg a könyvet, ami eredetiben azonos címet viselt önmagával, így a könyv értékelése megegyezik a Szálkák című könyv alá írottakkal. A könyv szép: megkapó a borító, kellemes a méret, kemény fedeles, jó a…

Tovább

Larry Niven – Jerry Pournelle: A szálkák

Szálkák 2.

Mivel meglepő fordulattal a magyar kiadó két külön, más-más címet viselő kötetben jelentette meg a könyvet, ami eredetiben azonos címet viselt önmagával, így a könyv értékelése megegyezik Szálka Isten szemében című könyv alá írottakkal. A könyv szép: megkapó a borító, kellemes a méret,…

Tovább

Stephen King: A rémkoppantók

Cseles ez a könyv! Egyfelől, mert olyan, mintha valami testesebb öccá oldalas lenne, közben meg majdnem ezer. Másfelől meg azért, mert olyan, mintha jó lenne, közben meg egyáltalán nem az. De megnyugodtam. Fenntartásom King-gel szemben, amit már-már lerombolt egy-két megnyilvánulása, majdnem…

Tovább
süti beállítások módosítása