Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Emil Vachek: Átkozott ​pillanat

Csendes, fagyos estén nyomozós, prágai történet a harmincas évekből

2025. április 07. - Mohácsi Zoltán

Könyvmegálló Óbudán, valamikor a 21. század negyedén: csak azért, mert cseh, és mert krimi. Semmi más indok nem volt arra, hogy velem jöjjön. Pedig amit eddig olvastam ebben a kategóriában, az tulajdonképpen nem jogosíthatott vérmes reményekre. Na nem mintha olyan széles spektrumban faltam volna…

Tovább

Matyáš Namai: Csernobil – Az atomváros bukása

Matyáš Namai feltalálta a dokumentum-képregényt. Kérdés, működik-e?

ÉRDEKES, a kiadó oldalán, a webáruházukban nem azzal a borítóval szerepel ez a képregény, amellyel aztán megjelent. Nem nagy a különbség. Közelebb hozták a rajzot, kevesebb felül a füst, és a szöveg nagyobb betűvel szedett, jóval alányúlik a fehér keretnek. Teszem hozzá, ahol megtaláltam, ott pedig…

Tovább

Emil Hakl: Szülőkről ​és gyermekekről

Apa és fia prágai kocsmalátogatásaik közben átbeszélnek mindent is

Fáj, hogy nincsen Apukám! Volt, persze, hogy volt! De már nincsen.  Ötvenhét éves vagyok, és egek, harmincöt éve nincsen.  Vagy ha úgy nézem, negyvenhét éve. De még mindig fáj, hogy nincsen. Sőt, egyre jobban fáj. Édesapám, Apu proli volt. A végén alkoholista proli. Mi több: panelproli. Akinek…

Tovább

Eduard Fiker: A ​C-L sorozat

Kuriózum: csehszlovák krimi! Egyfelől Sherlock, másfelől Derrick, harmadrészt robbantgatós

  Néha meglehetős kincseket is lehet találni az óbudai Könyvmegállók szekrényeiben, amikor a környéken élő hajléktalanok nem rabolják le őket csontüresre. Sajnálom a hajléktalanokat. De sajnálom, hogy miattuk bukott meg a Szentlélek téri szekrény sorsa, és hogy mind a kaszásdűlői, mind a Római…

Tovább

Némely legjobb olvasmányok a 2023-as évből

Semmi objektivitás, mindent a csupasz hedonizmus miatt olvastam most is, egész évben

  Az élet nem élet  könyvek és olvasás  nélkül.     2023-ban  sem mondott ennek semmi ellent.    Pedig a mennyiség és a maradandóság semmiféle értékelhető arányt nem mutat: szinte egyáltalán nem kamatoztatok az olvasásból semmit. Se nem fejlődőm, se nem bóvül a tudásom, se nem tágul a…

Tovább

Jiří Marek: Autómesék

Mesék is, meg nem is, szatíra is, de nagyon, humoros is, meg kedves is, meg szomorú is

  Jiří Marek-nek nagy gyorsan ez a negyedik könyve, amit a közelmúltban olvastam. Az első a  Régi bűnügyi történetek volt. Aztán következett Az Albatrosz-rejtélye, azután meg a csudaremek Boldogkor. A bűnügyi történetek nem volt átütő, de szórakozásként pompásnak tartottam. Az Albatrosz-szal…

Tovább

Jiří Marek: Boldogkor

Simán ott a helye a nagy–nagy rokonok („1984”, „Szép új világ”) mellett! Na, jó, eggyel alattuk.

Jól olvasod:  BOLDOGKOR. És nem Boldog kór. Vagyis nem  egy kórságról van itten szó, kérem! De nem is Boldogkor, olyan értelemben, hogy „Mikor?”, „Hát tudod, akkor, amikor... boldogkor, na!” Hanem Boldogkor. Úgy is, mint Boldog Kor. A Boldogkor kifejezés nem csupán tulajdonnév, hanem minőségjelző…

Tovább

Jiří Marek: Régi ​bűnügyi történetek

Újsághírekből mazsolázott, felturbózott, részletezett századeleji csehségek gyűjteménye

Nagyon kevés bakancslistás dolog van az életemben. Brugge az egyik. Naná, hogy az idióta magyar címet kapott Erőszakik kapatott rá. A másik egy kis kert, benne a ház közelében egy diófa, alatta faragott asztal, mellette székek, rajta egy üveg bor, száraz fehér, lehet akár cserszegi fűszeres is…

Tovább

Ladislav Fuks: Boldogultak bálja

Kellemes cseh bohózat az első világégést közvetlenül megelőző időről

Máris szólok, mielőtt bárki más szólna (be): az archív képek hangsúlyozottan csak illusztrációk, a legritkább esetben csehek, és pláne nem ott készültek a felvételek, ahol a regény játszódik. Megint Könyvmegálló. (Csodálatos rendszer lenne, ha nem lenne egyértelműen észrevehető, hogy amikor hideg…

Tovább

Csokifalók (Kortárs cseh drámák)

A hétből egy zseniális, kettő nagyon jó; ez aránynak nem rossz

Emiatt a könyv miatt kicsit kikaptam a Napkút Kiadótól. Hm... Ez túlzás: inkább csak nagyon finoman szóvá tették, hogy jobb lenne, ha a friss kiadványokra koncentrálnék, amikor recenziós példányokat szemezgetek. Ebből a könyvből már alig van pár darab raktáron. De az újszülöttnek, ugye... S még…

Tovább

Jiří Menzel: Hát, nem tudom...

Ha még Menzel sem tudja, ugyan mi mit okoskodunk annyit?

  Ha Jiří Menzel, akkor a Sörgyári capriccio. S akkor persze Hrabal. S ha Hrabal, akkor a Szigorúan ellenőrzött vonatok, meg az Őfelsége pincére voltam. S akkor máris és rögtön visszatértünk Menzelhez.  Mert annyi életöröm, annyi vidámság, annyi gyöngédség, mint a Sörgyáriban nagyon kevés műben…

Tovább

Karel Čapek: Három ​színmű (R. U. R. • A fehér kór • Az anya)

Tudtad, hogy Čapektől származik a „robot” szó? S hogy előre leírta a pandémiánkat?

Čapek semmiképpen sem a kedvenc íróm. Ezt máshol már kifejtettem. Mindig nagy elánnal fogok bele a könyvibe, de olyan ötvenszázalékos hatékonysággal nyűgöznek le, vagy hagynak teljesen hidegen. Mar a legelső találkozásom is ilyen vegyes volt vele. Ami, mintegy természetesen képregény volt, a Zorád…

Tovább

Karel Čapek: Egy ​tisztes polgár meghurcoltatása – A szerkesztő különös álmai

A sajtó kívülről és belülről: van ami állandó, és ugyanolyan visszataszító

Persze, hogy Zorád Ernő rajzolta azt a képregényt! A rajzokat szerettem, a történetet soha: ilyen képtelenséget, hogy a szalamandrák ellen kelljen küzdeniük az embereknek, azok meg okosak, meg beszélnek, meg hasonló marhaságok... De ahogy a rajzok bennem maradtak, úgy valahogy bennem maradt az…

Tovább

Josef Škvorecký: Gyávák

Mi maradna az életből a nők és a zene nélkül?

Most mondd, lehet egy ilyen fülszövegű könyvnek ellenállni? Még ha a borítóról ugyanez nem is mondható el, ugyebár? A cseh Josef Škvorecký híres-hírhedt regénye, a Gyávák ma már éppoly kultikus műnek számít a közép-kelet-európai irodalomban, mint Milan Kundera nem kevésbé híres Tréfá-ja. A…

Tovább

Miroslav Kapek: Aki mer, az nyer

Az úgy volt, hogy szerelmetesfeleségtársamnak bedurrant a dereka, de nem ám akárhogyan, hanem olyan istenigazából, sírósan, meg nem mozdulósan, és emiatt, kétnapi gyógyszerezést követőn, hogy legalább be tudjon ülni az autóba, hogy elvigyem orvoshoz, el kellett mennie röntgenre is a Vörösvári úti…

Tovább
süti beállítások módosítása