Könyvmegálló Óbudán, valamikor a 21. század negyedén: csak azért, mert cseh, és mert krimi. Semmi más indok nem volt arra, hogy velem jöjjön. Pedig amit eddig olvastam ebben a kategóriában, az tulajdonképpen nem jogosíthatott vérmes reményekre. Na nem mintha olyan széles spektrumban faltam volna…

ÉRDEKES, a kiadó oldalán, a webáruházukban nem azzal a borítóval szerepel ez a képregény, amellyel aztán megjelent. Nem nagy a különbség. Közelebb hozták a rajzot, kevesebb felül a füst, és a szöveg nagyobb betűvel szedett, jóval alányúlik a fehér keretnek. Teszem hozzá, ahol megtaláltam, ott pedig…

Fáj, hogy nincsen Apukám! Volt, persze, hogy volt! De már nincsen.  Ötvenhét éves vagyok, és egek, harmincöt éve nincsen.  Vagy ha úgy nézem, negyvenhét éve. De még mindig fáj, hogy nincsen. Sőt, egyre jobban fáj. Édesapám, Apu proli volt. A végén alkoholista proli. Mi több: panelproli. Akinek…

  Néha meglehetős kincseket is lehet találni az óbudai Könyvmegállók szekrényeiben, amikor a környéken élő hajléktalanok nem rabolják le őket csontüresre. Sajnálom a hajléktalanokat. De sajnálom, hogy miattuk bukott meg a Szentlélek téri szekrény sorsa, és hogy mind a kaszásdűlői, mind a Római…

  Az élet nem élet  könyvek és olvasás  nélkül.     2023-ban  sem mondott ennek semmi ellent.    Pedig a mennyiség és a maradandóság semmiféle értékelhető arányt nem mutat: szinte egyáltalán nem kamatoztatok az olvasásból semmit. Se nem fejlődőm, se nem bóvül a tudásom, se nem tágul a…

  Jiří Marek-nek nagy gyorsan ez a negyedik könyve, amit a közelmúltban olvastam. Az első a  Régi bűnügyi történetek volt. Aztán következett Az Albatrosz-rejtélye, azután meg a csudaremek Boldogkor. A bűnügyi történetek nem volt átütő, de szórakozásként pompásnak tartottam. Az Albatrosz-szal…

Jól olvasod:  BOLDOGKOR. És nem Boldog kór. Vagyis nem  egy kórságról van itten szó, kérem! De nem is Boldogkor, olyan értelemben, hogy „Mikor?”, „Hát tudod, akkor, amikor... boldogkor, na!” Hanem Boldogkor. Úgy is, mint Boldog Kor. A Boldogkor kifejezés nem csupán tulajdonnév, hanem minőségjelző…

Nagyon kevés bakancslistás dolog van az életemben. Brugge az egyik. Naná, hogy az idióta magyar címet kapott Erőszakik kapatott rá. A másik egy kis kert, benne a ház közelében egy diófa, alatta faragott asztal, mellette székek, rajta egy üveg bor, száraz fehér, lehet akár cserszegi fűszeres is…

Máris szólok, mielőtt bárki más szólna (be): az archív képek hangsúlyozottan csak illusztrációk, a legritkább esetben csehek, és pláne nem ott készültek a felvételek, ahol a regény játszódik. Megint Könyvmegálló. (Csodálatos rendszer lenne, ha nem lenne egyértelműen észrevehető, hogy amikor hideg…

Emiatt a könyv miatt kicsit kikaptam a Napkút Kiadótól. Hm... Ez túlzás: inkább csak nagyon finoman szóvá tették, hogy jobb lenne, ha a friss kiadványokra koncentrálnék, amikor recenziós példányokat szemezgetek. Ebből a könyvből már alig van pár darab raktáron. De az újszülöttnek, ugye... S még…

  Ha Jiří Menzel, akkor a Sörgyári capriccio. S akkor persze Hrabal. S ha Hrabal, akkor a Szigorúan ellenőrzött vonatok, meg az Őfelsége pincére voltam. S akkor máris és rögtön visszatértünk Menzelhez.  Mert annyi életöröm, annyi vidámság, annyi gyöngédség, mint a Sörgyáriban nagyon kevés műben…

Čapek semmiképpen sem a kedvenc íróm. Ezt máshol már kifejtettem. Mindig nagy elánnal fogok bele a könyvibe, de olyan ötvenszázalékos hatékonysággal nyűgöznek le, vagy hagynak teljesen hidegen. Mar a legelső találkozásom is ilyen vegyes volt vele. Ami, mintegy természetesen képregény volt, a Zorád…

Persze, hogy Zorád Ernő rajzolta azt a képregényt! A rajzokat szerettem, a történetet soha: ilyen képtelenséget, hogy a szalamandrák ellen kelljen küzdeniük az embereknek, azok meg okosak, meg beszélnek, meg hasonló marhaságok... De ahogy a rajzok bennem maradtak, úgy valahogy bennem maradt az…

Most mondd, lehet egy ilyen fülszövegű könyvnek ellenállni? Még ha a borítóról ugyanez nem is mondható el, ugyebár? A cseh Josef Škvorecký híres-hírhedt regénye, a Gyávák ma már éppoly kultikus műnek számít a közép-kelet-európai irodalomban, mint Milan Kundera nem kevésbé híres Tréfá-ja. A…

Az úgy volt, hogy szerelmetesfeleségtársamnak bedurrant a dereka, de nem ám akárhogyan, hanem olyan istenigazából, sírósan, meg nem mozdulósan, és emiatt, kétnapi gyógyszerezést követőn, hogy legalább be tudjon ülni az autóba, hogy elvigyem orvoshoz, el kellett mennie röntgenre is a Vörösvári úti…