Az Egy asszony élete értékelése itt található a Péter és János című regényé pedig itt.  Ez az írás a baloldali képen látható kötet értékelésének a második része. Logikus módon. Mert a második regényt, A Szépfiút tárgyalgatom benne. Az értékelésem első része az első regényről itt olvasható: Egy…

A Szépfiú értékelése itt található a Péter és János című regényé pedig itt.  Maupassant nevével a másfél éves, honvédségi bohóckodásom közben ismerkedtem meg. Hétvége volt, nyár, ilyenkor tisztipincérként kevesebb volt a munkám, alig volt valaki, akit ebédeltetnem kellett. Akkoriban éppen büntiben…

Ez is könyvtáras találmány. Ott vékonykodott az egyre testesebbé, súlyosabbá váló Conanok. Zagorok, Thorok, miegymások között. Szinte véletlenül vettem észre. De a borítója azonnal megtetszett. S feltűnt, milyen hihetetlenül karcsú a kötet. Az, hogy magyar, csak a következő felismerés volt, de még…

Az úgy volt, hogy az egyik könyv szüli a másikat az olvasó életében is, s az egyik által (Megadja Gábor: Dac) találtam rá a Századvég kiadó Furor Politicus (a politika szenvedélye) elnevezésű sorozatára. Amit átböngésztem, több címet fel is írtam, a könyvtárba rákerestem, s párat bizony haza is…

Elfogult vagyok mindennel, ami Asterix-füzet. A rajzfilmekkel, filmekkel, figurákkal, miegyebekkel egyáltalán nem. Nem tudsz olyan Asterix-képregényt mutatni nekem, amiben ne lennék képes valami jót találni. A legtöbben ráadásul nem valamit találok, hanem ahogy van, jónak tartom.  Azonban amikor…

Minimum Orwell óta tudjuk, hogy „aki uralja a múltat, uralja a jövőt is”, és „aki uralja a jelent, uralja a múlttat is”. Ennek egyik eszköze a történelem meghamisítása. Ami a vezető politikai rendszerek mindenkori eszköze a hatalom megtartása és az ideológia teljes uralma…

  Vannak sorozatok, amelyeknek bár minden darabja nagyjából ugyanaz, mégis megunhatatlanok. Számomra ilyen az Asterix vagy Burroughs Tarzan-ja, és ilyenné lett nekem mostanában a Dampyr. De ilyen a Lucky Luke is.  A Tarzan-on kívül a többi sorozatra egyöntetűn igaz, hogy a szerzőik nem…

Nem tehetek róla, így alakult a szocializációm: kevés könyv-és zenei album megjelenés tölt el igazán izgalommal. Van, amit nagyon várok, amire kiemelten kíváncsi vagyok, ám teljesen simán tudok várni. Egy új  Lucky Luke- és egy új Asterix-füzet esetében azonban türelmetlen leszek. Így voltam…

Egy ideje már őrlődöm, tipródom és kattog az agyam. Mondanám, hogy régen nem úgy volt, ahogyan most gondolom, de éppen Arséne Lupin a példa, hogy dehogynem. Csak azóta elharapódzott, kinőtte magát a jelenség. Nem is sorolom, mert minek, úgyis tudni fogod, ki mindenkire gondolok. Arról van szó, hogy…

Miközben azt vallom, hogy a nem mindennapi személyiségű emberek valójában roppant fárasztóak a mindennapokban, mégis azon kapom magamat, hogy mindig voltak körülöttem olyan emberek, akik nem voltak mindennapiak, és roppant közel álltak hozzám.  Nem azokról beszélek, akik deklarálják, hogy ők…

Szerintem már mondtam... Ha igen, ugorj nyugodtan! Asterix és a gallok történeteivel egy parádfürdői szanatóriumi sulis lógás alkalmával találkoztam első ízben. Parádfürdőre Güzü becenevű osztálytársamon keresztül jutottam el. – Gyere, jó buli lesz!– De Güzü (mer' Géza), ez tüdőszanatórium! Nekem…

  Az irodalom klasszikusai képregényben 7.   Azzal együtt, hogy mindig azt mondom, szerencsém volt a kötelező olvasmányokkal, mert átlagosan egy évvel korábban olvastam őket, mielőtt kötelezők lettek, jó pár dologgal könyvvel, szerzővel mégsem volt szerencsém. Éppen azért, mert megbecsültek…

  Az irodalom klasszikusai képregényben 5.   – Kedvesem, te tudod, mi volt Stendhal keresztneve? – zavartam meg az imént Szerelmetesfeleségtársamat virtuális asszisztensi munkájában. Kicsit révetegen nézett fel rám az ablak melletti fotelből. – Fogalmam nincsen. Pedig még kötelező is volt. De én…

Nem írtam minden Lucky Luke füzetről, de azért huszonötről már igen. Már az előző róla szóló bejegyzésben is fejtegettem, hogy vannak sorozatok, amik alapvetőn tartósan hozzák ugyanazt a színvonalat. Vagyis elég nehéz róluk mindig újat írni. Az a szerencsétlen szerencse ért, hogy ennek a számnak…

Szégyen, nem szégyen, én annak éltem meg, de Maillol nevével még csak nem is találkoztam, mielőtt A gömbölyű szép című könyvet olvastam. Ha szobrászat, akkor az amúgy is felületes tudományom megáll Michelangelo-nál és Rodin-nél, de még az ő esetükben sincsen mélysége az ismereteimnek. Alapvetőn úgy…