Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Stephen King: Az írásról – Értekezés a mesterségről

Van-e értelme tanácsokat adni az írásról? Meg lehet-e tanulni írónak lenni?

2023. december 04. - Mohácsi Zoltán

Már unom elmondani, de most mégis újra el kell mondanom: nem szeretem igazán Stephen King könyveit. Elsősorban a témái miatt nem. Mert nem szeretem a horrort mint műfajt. Ez csak nagyjából a Bonelli képregénykiadónak bocsátom meg. Meg még néhány esetben, de akkor is inkább filmen. Nem is tudom,…

Tovább

Azokról a könyvekről, amelyek 2022-ben a legjobban tetszettek

Überszubjektív és egyáltalán nem naprakész listám az orosz-ukrán háború évéből

Bevallottan önkényes válogatás   Moha   (azaz én) 2022-es blogértékeléseiből   Meg sem próbálok naprakész lenni. Főleg mert annyi, de annyi restanciám van önmagam felé. S mert abban a helyzetben vagyok, hogy nem kötelező olvasnom, pusztán élvezetből teszem. Viszont idén az ízlésem nem találkozott…

Tovább

Hegedűs Géza: Heltai Jenő (Arcok és vallomások)

Jól sikerült összefoglaló, kedvcsináló egy remekül író, ismeretlen ismerős íróról

Ahogy mondják, egyik könyv vezet a másikhoz. Tegnapelőtt olvastam el Bókay János remek könyvét, regényét a János vitéz századeleji megírásáról, bemutatásáról, a szerzőkről, az akkori színházi, irodalmi életről. A címe: Egy rózsaszál szebben beszél. Szégyenem, hogy eddig nem állt össze: a darab…

Tovább

Ladislav Fuks: Boldogultak bálja

Kellemes cseh bohózat az első világégést közvetlenül megelőző időről

Máris szólok, mielőtt bárki más szólna (be): az archív képek hangsúlyozottan csak illusztrációk, a legritkább esetben csehek, és pláne nem ott készültek a felvételek, ahol a regény játszódik. Megint Könyvmegálló. (Csodálatos rendszer lenne, ha nem lenne egyértelműen észrevehető, hogy amikor hideg…

Tovább

Bókay János: Az idegen

Van rá válasz, csak szomorú, hogy miért idegen e Földön az, aki Ember

A NAPOKBAN OLVASTAM a szerző egy másik könyvét. Annak a személyes tetszési indexe indított arra, hogy utána járjak, mi minden köthető még a nevéhez. Ez a regény volt az egyik. S ami a legkevésbé érdekelt a másik három mellett. S aztán, láss csodát, mégis ez ragadt meg a kezemben. Talán mert már…

Tovább

Astrid Lindgren: Britta kiönti szívét

Rövidke levélregény a negyvenes évek közepének svéd kamaszhétköznapjairól

Némi túlzással a gyerek- és kamaszkoromban majdnem minden a Delfin könyvek sorozatból indult ki. Astrid Lindgren nevét is onnan ismerem. Az egyik kedvenc könyve volt a sorozatból Az ifjú mesterdetektív. Hosszú évek múlva derült ki számomra, hogy Lindgren nem csupán azt a két történetet írta erről a…

Tovább

Guy de Maupassant: Egy asszony élete – A Szépfiú – PÉTER ÉS JÁNOS (3. rész)

Maupassant felizgat, de hevülésig, aztán hátat fordít és szó nélkül elmegy

Az Egy asszony élete értékelése itt találhatóA Szépfiú című regényé pedig itt.    PÉTER ÉS JÁNOS   Ahogyan a könyv második regényének az értékelésekor, a bevezetésben írtam, Maupassant-ról összefoglalva a sorozat első részében írtam. Ami akkor és ott megjelent, nem ismétlem meg a továbbiakban,…

Tovább

Guy de Maupassant: EGY ASSZONY ÉLETE – A Szépfiú – Péter és János (1. rész)

„Egy asszony élete”, avagy miről szól egy ember élete?

A Szépfiú értékelése itt található a Péter és János című regényé pedig itt.  Maupassant nevével a másfél éves, honvédségi bohóckodásom közben ismerkedtem meg. Hétvége volt, nyár, ilyenkor tisztipincérként kevesebb volt a munkám, alig volt valaki, akit ebédeltetnem kellett. Akkoriban éppen büntiben…

Tovább

Kurt Vonnegut – Ryan North – Albert Monteys: Az ​ötös számú vágóhíd (Avagy a gyermekek keresztes hadjárata)

Mesterpéldája annak, hogyan kell egy klasszikust méltó módon képregénnyé adaptálni

  Úgy jött szembe velem ez a könyv még karácsony előtt a Flórián Üzletközpont Librijében, ahogyan „elgázol egy mentőautó”. Szerelmetesfeleségtársam vette észre, de ő meg azt hitte, egy új kiadása Vonnegut klasszikus regényének. Nem ezért mentünk be, a cél egész más és önérdek nélküli volt. Mert…

Tovább

Kaszás István: A Galaktika urai

Egy mozaik-regény, ami úgy negyven évvel megelőzte a korát, akkor is, ha retro

Kaszás István neve mindörökre összeforrt bennem A modell című elbeszélésével, amely a Gakatika 27. számában jelent meg.  Az úgy volt, hogy tizenévesen, lent a padoknál, a Harrer Pál utca végén, kicsit rézsüt az iskolával szemben ücsörögtünk, szokásosan. Éppen nem tollasoztunk. Beszélgettünk. Azt…

Tovább

Gyurkó Lászó: Faustus doktor boldogságos pokoljárása

A szerző, akinek a hatására két hétig komcsi voltam

Ha Gyurkó László, akkor kb. 1983, és az egyetlen, hivatalos Kádár János-életrajz, aminek a hatására úgy tizennégy-tizenöt éves koromban mintegy két hétig kommunista voltam. A címe: Arcképvázlat történelmi háttérrel.  Azért két hétig, mert első ideológiai megtérésemet, elkötelezettségemet úgy ennyi…

Tovább

Josef Škvorecký: Gyávák

Mi maradna az életből a nők és a zene nélkül?

Most mondd, lehet egy ilyen fülszövegű könyvnek ellenállni? Még ha a borítóról ugyanez nem is mondható el, ugyebár? A cseh Josef Škvorecký híres-hírhedt regénye, a Gyávák ma már éppoly kultikus műnek számít a közép-kelet-európai irodalomban, mint Milan Kundera nem kevésbé híres Tréfá-ja. A…

Tovább

Mártonffy András: Én, ​Sándor Erik

Egy pszichopata emlékiratai, avagy gyorstalpaló leendő szektavezéreknek

KI AZ A MÁRTONFFY ANDRÁS? Tréfás! A Könyvudvarban láttam meg a könyvet, kézbe is vettem, bele is olvastam, de nem vettem meg. Könyvtárból vettem ki. De már ott, a Könyvudvarban sikerült asszociációs lánccal, figyelmetlenséggel, és felületes gondolkodással a szerző nevét duplán összemosnom…

Tovább

Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

Az életem, ahogyan Vámos Miklós látja

Többször leírtam: talán Vámos Miklós az egyetlen, akit a kortárs magyar írók közül igazán szeretek. Ööö... Mármint azt, ahogyan és amit ír. Okot ne kérdezz, magyarázattal nem tartozom, és nem is tudok adni. Minden bizonnyal benne van ebben az egész személyisége, csendessége, intelligenciája, finom…

Tovább

Albert Camus - Jacques Ferrandez: Az idegen

Camus és én soha nem találtunk egymásra. Nem tudunk egymással mit kezdeni. Akkor sem, ha a nagykamasz koromat végigkísérte a Szüsziphosz mítosza című esszéjének egy gondolata: A magaslatok felé törő küzdelem egymaga elég ahhoz, hogy megtöltse az emberi szívet. Volt, hogy egy plakátnyi rajzot is…

Tovább
süti beállítások módosítása