Szinte no comment.
Amikor olvastam, könnyesre röhögtem magamat, idézni kellene belőle, idézném az egész könyvet. Egy idő után már nem zavart, hogy a metro-villamos közönsége mit gondol rólam…
Miközben persze mindvégig ott van a tudat hátsó zugában, hogy ezek vagyunk mi: elveinket eröltető, változtató, szeretetre, elfogadottságra vágyó, oldódni alig tudó, a múlttól szabadulni képtelen, határozottságot mutató, de anyaölbe vágyó szőrős vagy éppen menstruáló gyerekek, sok-sok kis Alvy Singerek.
5/5
(2011)
