Block valami zseniálisat alkotott Kellerrel! Keller egy teljesen mindennapi figura, se nem rikít, se nem fekete, szép rendesen, beleolvadósan szürke. A külsejéről semmit nem tudunk, az életkorát csak az utolsó fejezet címe („Keller nyugdíjba vonul”) sejtetteti.
Keller profi. Kellernek erkölcsei vannak és morális érzéke van. Sőt, etikája is. S ez az etika tesz olyan csavarokat a történetekbe, hogy az ember füle ketté áll. Miközben Keller az marad, ami: bérgyilkos. Üdvözlet Roald Dahl-nak!
Kellerrel nem kell egyetértenünk. Hiszen bérgyilkos, és a bérgyilkolással nem érthetünk egyet, ugye, mert mi böcsületesek és egészséges erkölcsűek vagyunk, abba meg a gyilkolás nem férhet bele. (Bár ki az, akinek még nem jutott eszébe, mintegy szégyenteljesen sunyítva, hogy ha azt a személyt valahogy el lehetne tüntetni, mennyivel könnyebb lehetne az élet? De csitt, erről még önmagunk előtt se…, mert még meghalljuk!) De Keller megoldásaira, ha meg is hökkennünk, bólogatnunk kell. Miközben, juj, mire bólogatunk! De nem úgy bólogatunk, mint Merle hősének, a halálgyár parancsnokának, akinek mestersége a halál, amikor rendre egyre hatékonyabb módszerekkel pusztítja a zsidókat, s csak útközben zizzenünk rá, bakker, hogy mifenének is örülünk…
Szóval Keller megoldásainak örülünk, de nem a munkaköri kötelessége következményeinek, hanem az etika bólint rá, miközben az erkölcs meg sunyin lapít.
Vagy az etika pragmatikusan rááll az erkölcs fejére, kinek-kinek szíve vágya szerint.
De nem filozófia-könyvet olvasunk, nehogy bárki félreértsen: ez egy nagyon szórakoztató szórakoztató olvasmány! :-) Lehet nevetni is, gondolkodni is, agyalgatni is, kicsit izgulni, ha akarunk, szóval lehet szórakozni, mondom. S lehet picit filozofálgatni is, ha nagyon azt akarjuk csinálni.
Szóval Keller jött, gyilkolt és győzött, ide a többi kötetet is (már az e-könyv olvasómon van!)!
5/5
(2016)
