Van Magyarországon egy cég (illetve lehet, hogy több is van, egyről biztosan tudok), akit a PSZÁF és a VPOP perbe fogott egy olyan vétségért, amiért más cégeket megbüntetik pár százezer forintra. Fegyveres VPOP-sok vonultak ki kora délután a cég iratait lefoglalni. 
A cégnél lehúzták a rolót, megszüntették a kereskedési lehetőségüket, s csak a futó ügyeiket intézhették. A per öt évig húzódott. Több vidéki irodának be kellett zárnia, több család nagyon súlyos helyzetbe került emiatt. Az első fokot tárgyaló bírónőt, amikor kiderült, hogy átlátja, érti, hogy itt túlkapás történt, menet közben leváltották. Az új bíró a cég ellen ítélt. Másodfokon a három bíró egy precedens értékű perre hivatkozott. A cég védője tiltakozott, hogy elfogultak, mert abban a perben is ők voltak a bírók.

A bírók összenéztek: 
– Te elfogult vagy? 
– Én ugyan nem! Hát te? 
– Már hogyan lennék az! 
És így tárgyalhatták tovább az ügyet. 

A cég másodfokon is elvesztette a pert. A tulajdonosról ekkoriban derült ki, hogy nagyon súlyos beteg, rákos. 

A Legfelsőbb Bíróságon a bíró nem értette, hogyan került ide ez az egész ügy, amikor annyira átlátszó, hogy túlkapás történt? Nagyon rövid úton felmentette a céget, és pár százezer forintra megbüntette. Ahogyan azt az első alkalommal kellett volna, pénzügyi szabálytalanságért.

A tulajdonos életéért lehet drukkolni. A cég, amíg működött, éves szinte több száz milliós adót fizetett az államnak (ez alatt természetesen nem), a tulaj most gondolkodik a végleges bezáráson. A hírnevükön esett csorba olyan komoly, hogy nehezen visszaállítható. Meg szarakodni sem akar egy állammal, amelyik a jogalkalmazása ennyire kritikán aluli. Nem mellesleg több milliárdra beperelte az államot (természetesen jogosan) a kiesett nyereségek miatt. S reménykedik, hogy túléli. A dolgozói is, hogy még változik a véleménye…

Van itt jog, feleim, van itt jog!