Szóval volt csavar ebben a füzetben! Elsősörban az, hogy bár minden olyan, mintha, de közben nem is, és de mégis!

A legnagyobb megletés, hogy nem a megszokott, megszeretett szerzőpáros, René Goscinny – Morris követte el ezt a Lucky Luke-ot, hanem egészen mások.

A másik meglepetés, hogy ez semmit le nem vont a történetből, s ha nem hökkenek meg a szerzők láttán, ha nem veszem észre, hogy mások írták, rajzolták, akkor nem veszem észre, hogy mások írták, rajzolták. S ez erény, lássuk be!

Mert a történet Lucky Luke a javából, jókat derültem az bénán okos Daltonokon, s a törvény mára is üzenetként érvényesíthető fonákságán, ami a gazembereket védi a tisztességesekkel szemben. Szóval még társadalomkritika is van ebben a történetben. 

De honnan ismerték a szerzők a mai Magyarországot? :-)

P. S.:
Aham… Megint okosabb lettem. Felbuzdulva a szerzőket illető, nem éppen világmegváltó felfedezésemen, észrevettem, hogy a Lucky Luke Pinkerton ellen című füzetet is ők írták, rajzolták. No comment. A dicséretükre legyen mondva. Amikor azt olvastam, akkor ugyanis nem tűnt fel... Khm...

P.S. 2.:
Mondjuk azt nem annyira értem, hogy a kiadó (bár, ha akarom, ez is dicséret), miért a franciául mostanság megjelent „utóéletttel” rukkolt ki, amikor a klasszikus füzetekből is van még jócskán kiadatlan. De ez csak szőrözés a fentiek tükrében.

5/5

(2013)