Öt évig számítógép közelben dolgoztam. PC-kel. Hardver, szoftver, hálózatépítgetések. Nem vagyok guru. Pilátus voltam a Szlicium-völgy credo-jában, kekeckedtek is velem a kollégáim, még szerencse, hogy az egyikük a mai napig az egyik legjobb barátom. De ott a credo-ban észrevettem, hogy a problémamegoldások tanulásában a számtech nagyon hasznos tudatformáló: ha az ember valamilyen szinten ért hozzá, s ha keresi a megoldásokat, és hajlandó nem csak az egy bevált úton járni, hanem többfelől megközelíteni a problémát.
Hasznos felismerés volt, és tudom, hogy ilyen módon az életem is változott valamelyest. Bizonyos értelemben ennek is a következménye, hogy ma Szerelmetesfeleségtársam mellett boldog vagyok.
Hogy jön ez Jobs mesterhez? Egyfelől le a kalappal előtte. Másfelől hányinger egy személyiség lehetett az emberi kapcsolataiban. Harmadrészt valószínűleg neki nem lehetett olyan érzése a halála előtt, hogy feleslegesen élt, mert komoly befolyással volt a világra a problémák megközelítésében, és a megoldások felismerésében. Sőt, ő volt az, aki re teljesen érvényes a számteches barátom axiomája: „A számítástechnika az a tudomány, amit azért hoztak létre, hogy megoldjon olyan problémákat, ami nélküle nem is létezne!”
Jobs ennél eggyel előrébb lépett: megalkotta a jövő problémáit.
A köny korrekt, nem túl részletes, de átfogó bemutatása az életének, a nevéhez kötődő alkotásoknak, és a személyiségének. Itt egy kicsi, ot egy kicsi, s az embernek olyan érzése támad, hogy nagyjából minden lényegeset tud a pasiról, s nagyjából többre nem is kíváncsi.
Illetve de. Az Apple cuccokra. Nekem még nem volt, mert annyit nem adnék értük, ajándékba meg senki nem fenyegetett még meg velük. De van egy finoman megszállott kedve ismerősöm, aki a múltkor, náluk jártunkkor kiteregette előttünk az Apple-Matrjoskát: iPhone, iPad, MacValamelyik. Büszke volt rá. Mondta is, hogy ő fan. Tudja. De ez minőség, mindenben. Kézbe vettem ezt is, azt is, leginkább a McValamelyik fogta meg a Microsoft szoftverekhez szokott lelkemet. S mert baráti látogatáson voltunk, nem akartam órákra leragadni a masina mellett, de úgy tíztizenöt perc alatt átláttni véltem a különbséget. S a dolgok lelkébe nem is hatoltam be; úgysem értem, az már túl magas nekem. De tisztelet Steve Jobsnak és az Apple-nek.
S ha nem olyan vérmakacs, még ma is élhetne…
4/5
(2013)
