Szerelmetesfeleségtársam ajánlotta. Meg a lányom, Szamóca. Hallgattam rájuk.

Vélem, Orwell és Huxley nagyjából mindenkinek, aki csak olvasta ezt a könyvet, eszébe jutott. Csak könnyedebben, kamaszba hangnemben. Nincs ezzel baj.

Jó a könyv, Lightos utópia, jó jellemekkel, jól felépített világgal, kiválóan csalfa felvezetéssel. Olvastatja magát.

Csak valahogy… Valahol a kilencvenedik oldalon egy kicsit le kellett tennem. Na, mondok, akkor innentől komolyra fordul a konfliktus!

Ámde alig maradt olvasnivaló oldalszámom a könyvből! Nem volt jó jel. Sajnos ennek megfelelő is volt a maradék oldalak tartalma. Miközben kétszer is gyomorszájon vág (azért sem spoilerezek), onnantól túl sok kérdés marad nyitva. A társadalom felépítéséről, a felépítés okairól, a Másholban élők társadalmáról, arról, hogy az örökítő végül is milyen feladatot végzett el, arról, hogy Máshol és Jonas otthona milyen viszonyban is vannak egymással, s nem utolsósorban arról, hogy voltaképpen melyik kaki is a büdösebb: Jonas otthona vagy Máshol (aminek a története a háborúk története, ugye)?

Nem tudom, a folytatásokban feloldódnak-e ezek a kérdések? Nem tudom, a szerző eleve sorozatra tervezte-e a könyvet? De a nyitva hagyott kérdések súlya miatt nekem csak majdnem nagyon könyv. A baj viszont az, hogy a folytatásokra nem lettem igazán kíváncsi. Szerelmetesfeleségtársam, aki olvasta őket, nagyon húzza száját, azt mondja, csak újabb bőrök erről a rókáról, a közelében sincsenek. Akkor meg minek...?

3,5

(2014)