Két dolgot le ell szögezni: a) ez egy 2003-as könyv b) Z.Kárpát Dániel jelenleg politikus, de ezt a könyvét nem politikusi minőségben, hanem hazáját féltő közgazdászként írta.
S van egy harmadik dolog is: ez a könyvecske egy nagyon jó kis könyvecske! Követhető, érthető, tiszta és világos.
Nem akar elaltatni, nem mondja, hogy minden megoldható. A legoptimistább jövő-verziója is reálisan pesszimista. Mert egyre világosabb, hogy ami most folyik a világban politika és gazdaság címen, az hamarosan nagyon vissza fogja pofozni az emberiséget, és nem lesz nekünk jó. Nekünk, akik most élünk. Fájni fog, szenvedni fogunk, belehalunk. S ha túléljük, az is alapjaiban változtatja meg az életünket. Kikerülhetetlen, megfordíthatatlan apokalipszis jön. Nem riogatásilag, tényileg. Enyhíthető lenne, de akik megtehetnék az ellenlépéséket, pont azoknak (politikai és gazdasági főkolomposok) nem érdekük ellenlépéseket tenni. Mert a világot, közhely, persze, nem a humanitás, hanem a pénz irányítja. A ballib szemlélet jobb keze látszólag az emberi jogokért kardoskodik, miközben a bal keze a gazdaságot nyúlja le, és ennek érdekében pénzügyi és szellemi járomba hajtja a világot, mit sem törődve a hosszútávú következményekkel. Különösen, ha ez mások hátán csattan.
Nem új dolgok ezek, persze. Z. Kárpát azonban röviden és világosan segít rendezni a gondolatainkat. Nagy érdeme, hogy nem csupán analizál, hanem megoldási javaslati is vannak. Nem lilák, nem rózsaszínek. Realisták. (Teszem hozzá, ahogy az általa főszerkesztett Kárpátia folyóirat minden száma is tartalmaz előremutató, konstruktív gyakorlati cikkeket is, hol kistérségi, hol az egyén szempontjából.)
Külön tetszett az a majd' sci-fi fejezet, ahol anyabolygónk rövidtávú jövőjének modelljeit írta le. Nem az tetszett, amit leírt. Szívesebben írok a kellemesen hűvös nyári reggelen könnyű takaró alatt értékelést a laptopon, a kávémat szürcsölgetve a könyvéről, mint keresgélek eszeveszetten élelmet a családomnak a kaotikus, láncát vesztett világban, baltával, fegyverrel a kezemben, mert meg kell őket védeni. Az teszett, hogy elfogadható nemszeretem alternatívákat vázolt fel.
S abba belegondolni, hogy bármelyik alternatívája megakadályozható lenne (most jön a rózsaszín történelmietlenség), ha az emberiség nem csupán szájkarate humanitással, józan ésszel élne, hanem valódival. Ha nem a pénz irányítana. Ha… ha… ha… Hahaha! Felébredtem, jó helyen volt a bili. (Adalék: 2003-ban, írja Z. Kárpát, egy harmadik világbeli családnak ötven dollár körülbelül másfél-két havi lakhatását és élelmét biztosította. No comment! Illetve de: az unokahúgom nem állt meg a lábán, amikor a McDonald'-ban dolgozva megevett egy szendvicset. Mert a szendvicsek az elkészültük után csak x percig eladhatók. Utána ki kell őtet dobni. Ő pedig aznap már megette a neki járó napi fejadagját. Ezért a gyakorlatilag kuka kajához sem volt joga hozzányúlni. Éhezzen csak, ha megette a magáét, a kaja meg a kukáé, punktum! (Jó, más kérdés, hogy odavaló, mert a sült krumpli egy óra után már inkább gyurma, mint krumpli, stb.)
Elkanyarodtam. Az utolsó fejezetek tehát a megoldásokra gondolnak, összpontosítanak. Nem elrugaszkodott alternatívákat tárnak fel. Tény, hogy olyanokat, amikre a mai körülmények között nincsen politikai akarat. Mert a jelenlegi politikai akarat az idegen érdekek kiszolgálásra rendezkedett be. A baloldali bevallottan a jelenlegi kormányzó jobboldali pedig szájkaratéval tompítva, de a lépéseiben kiszolgálva azokat (pl. a multik immár nyíltan töb pénzt visznek ki, mint amennyit itt hagynak, az EU-tagság mérlege is elég érdekes, stb.).
Sajnos tehát a változásokhoz elkerülhetetlen a jelenlegi status quo megváltozása, változás nélkül nem lesz szemléletváltozás, értékrendszer átalakulás. S akkor majd a civil szféra is erejére ismer. Kényszerűségből. Fájdalom árán. Halál révén. De változás lesz.
Jó kis könyv!
P.S.: Csak a címével van bajom. Ahhoz, hogy valami meghaljon, előbb élnie kell. Mikor, hol élt a demokrácia, mint működőképes forma? Nem csupán, mint kábító látszat. Az athéni a mai értelemben kirekesztő forma volt, lenne ma nagy oroszlánbőgés, ha úgy működne ma is. Igaz, az legalább működött…
5/5
(2014)
