Valamelyik Könyvmegállóban leltem még a nyáron; akkor még volt néha könyv is bennük. Igen ramaty állapotban volt, kitérdelve, foszladozva, ráadásul ezzel a semmitmondó, pfúj borítóval. De KFK mégiscsak: megsajnáltam, hazavittem, Technokollal megetettem, vastag Celluxszal megitattam, belekezdtem, benne- és elragadtattam. Mer' bizony!
Az utóbbi idők egyik legjobb könyve számomra. Először az utószót olvastam el, Kucka Péterét. Kicsit elriasztott, mert Wells-hez hasonlította Wyndham-ot, én meg annyira nem szeretem Wellst, a szikársága, távolságtartása miatt, meg na! Szerencsére Kuczkának, áldassék egyébként a neve, nem volt igaza.
Amikor a könyv elindult, egy darabig csak lestem, és sűrűn nézegettem a borítót: „Hé, ez nem egy sci-fi, má’ bocsika, hogy szóvá teszem?”
Aztán egyszer csak volt egy szó, ami előrevetítette a szereplők múltját: mutáns. Akkor disztopia. Nocsak… Nem vagyok fan, néha mér kicsit sok is a disztopiából, de azért…
Rendben, akkor olvasunk egy kis Robert Merle-t, a’la Malevil. Volt is benne kicsi, illetve val’szeg Merle találkozhatott Wyndham könyvével. De aztán foszlott a Merle de ja vu, s jött Vercors-é, a fantasztikus Tropi komédia: mitől, honnan, mely ismérv szerint ember az ember. Aztán ez is foszlott, s lett benne egy PKD a vallás és fanatizmus által. Aztán az egész összeállt bennem Wyndham-má. Rendben.
Nincs túl jó véleménye Wyndham-nak az emberről. Vagy csak reális. Nincs ember eszmények nélkül, s csak két út van: vagy a porba alázzuk magunkat, vagy szükségszerűen magasabb eszmény szerinti célt kell találni a létezésnek. Még akkor is, ha emiatt leég a világ. Mert a leégett világban is szükség van eszményekre. Szükség van a létezés magasabb rendűn megokolt céljára is. Legyen ez a cél a vallás, a humanizmus vagy a puszta túlélés. S magasabb rendű vagyok akkor is, ha a nézőpontomból szemlélve a többiek vannak alacsonyabban. Alacsonyabb rendűségüket pedig mi sem igazolja jobban, mint hogy üldözésre, kiirtásra méltók, hiszen nélkülük mennyivel egészségesebb lenne a világ! A magasabbrendűség tudata bármilyen technikai szinten előállítható, mintegy instant mód emberbe programozott.
A könyv a második világháború környékén íródott, s az áthallás nem véletlen. De Wyndham túllép a szokásos nézőpontokon, és tágítja az optikát: ítéletébe belefér minden náció, minden technikai szint. Pesszimista realitásával azt mondja, aki azt hiszi, hogy de, nos az sem kivétel.
Pereg a cselekmény, izgulunk, aggódunk, gondolkodunk, gondolkodunk, csüggedünk és még akarunk Wyndham-et olvasni.
S tudtommal magyarul nincsen rá több lehetőségünk. Mekkora balszerencse!
P. S.: A regény elmosta a novellák iránti érdeklődésemet. Azokról így most nem ejtek szót.
5/5
(2014)
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977, ISBN: 9632111575 · Fordította: Baranyi Gyula, Borbás Mária
