Hát emmeg mi volt?

Leginkább egy olyan előjáték jut eszembe róla, ami nem fut szeretkezésbe, orgazmusba, hanem amikor már szinte fáj minden ideg, remegve gyönyörre vágyik, akkor, hopp, véget ér az akció. Értelem és magyarázat nélkül.

Mert alapvetően a könyv alcíme sem igaz: a jövő kiszámítható. Éppen a szerző írja le, a könyv vége felé, hogy nem az. Vagyis az alcím: reklám. 

A tartalom pedig végig izgalmas, érdekes, lenyűgöző, figyelemfelkeltő, elgondolkodtató. A Székely György-vonal pazar, szinte vágyik arra az ember, hogy ne érjen véget, illetve egy külön könyvben, szépirodalomként olvashassa, hogy aztán utána tudjon nézni, mi a való és mi a képzelet belőle? 
Mondjuk erőlködnöm kellett, hogy végső soron miért van a kötetben ez a nagyon vastag betéttörténet? (Vesztettem, nem jöttem rá, csak gyermeteg tippjeim lettek.)

De a legdurvább, hogy a amikor eljutottam az utolsó fejezet utolsó oldalára, csak lestem, és lapoztam volna tovább, hogy ki lehetett az a barom, aki kitépte az utolsó, mindet összefoglaló, magyarázó, megértető oldalakat? De nem tépte ki senkifia barom, BAL egyszerűen nem írta meg őket. Hoppá! 
Csak az a aj, hogy emígyen az egész, címestűl, alcímestül, mindenféle sztoristul, Dózsástul, elméletestül: egy irdatlan blöff. Rosszabb esetben: átverés. Szelídebben: céltalan időtöltés. Bár ez nem igaz: Dózsáról nem tudtam, hogy rabló volt Erdélyben.

2,5

(2015)