Ismét egy könyv, amiről eléggé nehéz polkorrekten is írni. Próba-szerencse…(Egyébként utálom az egész képmutató polkorrekt újbeszélt, ahogy van.)

*

A Bibliából egyik kedvenc könyvem A prédikátor könyve. A könyvnek két fő üzenete van: 1.) Mindennek rendelt ideje van. 2.) Minden hiábavalóság. 3.) A bónusz üzenet, Isten kézben tartja a dolgokat, no para!

Amikor a történelemmel foglalkozó könyveket olvasok, mindig ez a bibliai könyv jut eszembe. Mindjárt mondom, miért.

*

Általános iskolás koromban egyszerű volt a történelmi képlet. Nagyjából minden történelmi kérdésről. Volt az egész öt-hatezer éves katyvasz, amíg a proletariátus elnyomott volt, de aztán a kezébe ragadta a dolgokat a finisben, onnantól kommunista-politikus Barbie és szocialista-közgaszdász Ken világában élünk. A történelem leglényege persze a második világháborúban kulminálódott, ahol is a hős kommunista Szása szarrá győzte a gonosz fasiszta/náci (a kettő között semmi különbség nem volt; igaz ma sem sokan tesznek különbséget) Hansot. A négy páncélos Janekje a kutyával, Kloss kapitány, Stirlitz, Láng Vince, aki egy óra múlva jött, de soha sem érkezett meg, stb., stb., mind-mind a jó oldalon álltak. Értsd: kommunistaként küzdöttek a piszkos-szemét fasiszta-nácik ellen, a rohadt agresszív, szadista, becstelen, hazug, mindenamirossz gazemberek ellen.

A vicc az, hogy ez a mai napig így maradt valahol. Szásáról kderült, hogy van vaj a feje tetején, mert azért a kommunizmus ötvenmillió áldozata így-úgy bekerült a köztudatba, azért Katyin. meg a Gulág, meg a kétmillió éhenhalasztott urkrán, meg vörös khmerek, meg Mao, meg Rákosi és a többiek, azért semmiben,de semmiben nem maradtak el a fasisztáktól. Sőt! Érdekes, hogy a köztudatban ezzel együtt még mindig fájdalmasabb, ha egy Gestapo-s vasalt csizma tapos a heréinken, mintha egy NKVD/KGB-s tenné. S a Szabadság téren még mindig ott állhat a gigantikus falloszon a vörös csillag. S mindennek vastagon van köze Nürnberghez.

*

Nürnbergben ítéletek halálra az elfogott főfasiszták krémjét, mintegy példát statuálva a világnak, hogy mekkora bűn német fasisztaként háborúzni, népet irtani. Ott és közvetlenül előtte meghozott törvények alapján ítélték halálra ezeket az embereket. Akikért nem volt kár, vesszen a gazgonosz selejtje, legalábbis, ahogyan eddig tanultuk. (Ahogyan ki fene sajnálta a Kárpátok Géniuszát és sokdoktori diplomás csodafeleségét, Elenát? Miközben meg mégis, annyira jog nélküli, mindenre jogszerűségre fittyet hányó „tárgyalásuk” volt. Ami nem a bűneiket menti, mert azt nem, csak éppen találkozott a hasonló a hasonlóval, és az eljárás a forradalom arcul köpése volt. Tisztára, mint Nürnberg!)
Mert Nürnberg, mint az emberi jogok, az emberiség ellenes bűnök büntetésének a szimbóluma, mint a jog győzelme, mint az új világ kezdete csúfosan ocsmányra sikeredett, és előre vetítette egy hazug világ képét. Egy olyan új világét, ahol a gazemberség nyakkendőt köt, és a jog, a demokrácia nevében gyilkol, lop, csal és hazudik. 

*

Az érdekes, megdöbbentő tényeket, információkat oldalakon keresztül lehetne sorolni. Komolyan, a képmutatástól, mármint a nyugatétól, meg az oroszokétól rendesen forgott a gyomrom. Az Irving által jól dokumentált történések több, nagyon komoly kérdést is felvetnek. Megpróbálom összefoglalni a legfontosabbakat. Úgy gondolom, ezeknek a kérdéseknek a felvetése, bemutatása Nürnbeg egyfajta keresztmetszetét képzik. Véleményem szerint két kérdésben összegezhető a konklúzió.

1. 
Van-e joga bármilyen államnak, szövetségnek utólag meghozott törvények alapján viszamenőlegesen, egy minden ízében koncepciós perben példát statuálni a világnak (értsd: bosszút álllni)? 

Úgy, hogy az elítélteknek, oppárdon, Virág elvtárs mély nyomokat hagyott bennem, mit nem mondok, a vádlottaknak, na és a védelemnek gyakorlatilag semmiféle érdemleges lehetőséget nem hagytak a kezében? 
Ne felejtsük: a vád, a Törvényszék döntő többségében a művelt, humanista, demokratikus nyugat képvilőiből állt. S persze ott volt Szása is, akiről már akkor tudta mindenki, hogy az előbbi elvekhez semmi köze nincsen, igaz, ő nem is deklarált ilyesmit. 
A számomra röhögőgörcs szintű egyik vád az agresszív háború vádja volt. Gondolkodtam, milyen a nem agresszív háború: bélyeget cserélünk, vagy pucér nős naptárokat és akinek több van, annak a vesztes átadja a területét, iparát, nemzeti, természeti kincseit? 
S Európa gyakorlatilag ebből a talajból nőtt demokratikusra. A demokratikusság gúnyálarcára. Lássuk be, olyan is lett! :-(

2. 
Az ítélkezés erkölcsi alapja.

Mármint, hogy volt-e joga ítélkezni a szövetségeseknek és a Szovjetúniónak Nürnbergben? Az utóbbinak semmi esetre sem, ezt már akkor is tudta mindenki. De már akkor nyilvánvaló volt néhány adat. A per a fossá bombázott Nürnbergben zajlott. Ahonnan nincsen olyan nagyon messze Drezda a másfélszázezres polgári áldozatával. A város bombázása bő és sűrű nyállal köpte a Genfi Egyezményt (amit, mint a könyvből kiderül, még Hitler is kesztyűs kézzel kezelt; ha a környezete javaslatára is). Aztán ugye, Nagaszaki/Hiroshima… komment nélkül. Nem annyira köztudott, de a franciák a háború után hihetetlen körülmények között éheztettek halálra mintegy egy-másfél millió német hadifoglyot. 
S csak csendben, utalás szinten, felsorolás nélkül: az USA XX-XXI. századi története vajon miről szól? Milyen ország az, amelyik a saját polgárait öli, hogy háborúzhasson, vaskos, gyomorforgató hazugságokra alapozva (WTC, Irak)? 

*

Irving szerint Nürnbergben tűzzel-vassal akadályozták olyan dokumentumoknak, információknak a nyilvánosságra kerülését, ami a szövetségesekre vetett volna rossz fényt, illetve csökkentette volna Németország felelősségét. Így például mélyen elhallgattatott, hogy ha a németek nem rohanják le Norvégiát, akkor az Angolok tették volna meg. Szerencséjükre néhány nappal lemaradtak… Ahogyan például az sem kerülhetett felszínre, hogy a Barbarossa-terv is csupán leelőzte a szovjet terveket. Időben sok különbség ott sem volt, ha a németek nem indultak volna el, az oroszok teszik meg. Ezt orosz történészek a kilencvenes években hozták nyilvánosságra. 

Egyébként a védelem számára a pert megelőzően kialkudott Londoni Egyezménybe, ami a per elvi alapját képezte, többek között belefoglalták, hogy a) senki nem hivatkozhat arra, hogy parancsra tette, amit tett, b) a vádlottak nem hozhatják fel a védelmükre olyan erkölcsi relativizmust magában hordozó tényeket, amelyeket a szövetségesek követtek el. Érthető, ugye? A faiírtás, a polgári lakosság gyilkolása csak a németek szempontjába csúnya dolog. Mondjuk ehhez is tartja magát a világ, ehhez elég megfigyelni a világ két éldemokráciáját, az USÁ-t és Izráelt.

Irving könyve meglepő módon szinte kerüli a holokauszt kérdését. Felületesen, felette elsuhanva kerül csak néha szóba. Talán mert az legalább egy ekkora könyv lenne. Talán mert nem akart pereket a nyakába. 
Mert lássuk be, a második világháborúból nem csupán a fegyvergyárosok profitáltak, nem csupán Kurt Vonnegut lett gazdag Drezda végett, hanem a zsidóság sem járt rosszul anyagilag a végtelen jóvátételekből, lelkiismeret-furdalásból fakadó állami támogatások és egyebek miatt. A fasiszta és az antiszemita szavak a mai közbeszéd legfélelmetesebb jelzői, mindenki úgy kerüli a velük való megbélyegzést, mint a tüzet.

Irving könyvében sok csúnya bácsiról kiderül, hogy magas IQ-val rendelkező, logikus emberek voltak. Rudolf Hess gyakorlatilag hülyére vette az egész hacacárét (életfogytiglanra büntették, pedig ő volt az egyetlen főnáci, aki megszökött Németországból és a békét akarta kiharcolni; 93 évesen, 1987-ben felakasztva találták a magáncellájában.) Göring intelligenciája pedig porig alázta a főügyész Jacksont. De kivégezték Dönitz admirálist is, nagyjából senki sem értette, miért?

Persze az úgy volt, hogy még a Törvényszék elé kerülő főgonoszok összeállítása is rettentő problémásnak tűnt. Amikor a per elkezdődött, még nem tudták biztosan, ki mindenki lesz vádlott… Horthyt végül nem ültetik a vádlottak padjára. Sajnos, nem derül ki, miért nem? Tanulságos lenne pedig.

*

Eh, olyan ez a világ, amilyen, nem is lesz ez más immár. Nem hiszek benne. Képmutatás, hazugság, csillvil-felszín, a mélyben mocsok, erkölcstelenség, érdekek… „Minden hiábavalóság!” 

De mert mindennek valamiféle transzcendens rendelt ideje van, nagyon remélem, hiszem, hogy ennek a világnak is!

*

4,5/5

(2015)