Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Michael Haag – Veronica Haag: A Da Vinci-kód világa

2018. augusztus 19. - Mohácsi Zoltán

haag_a_da_vinci_kod_vilaga.jpgEl kell mondanom, hogy A Da Vinci-kód megjelenése és megfilmesítése óta tökéletesen hidegen hagyott. Annak ellenére, hogy a film Tom Hanks-es, őt pedig a Forrest Gump óta feltétlenül… A másik filmet, talán Angyalok és démonok , láttam, de nyomtalanul múlt el belőlem. Igazából most ez sem érdekelt volna, de Szerelmetesfeleségtársamat igen, őt meg szeretem nagyon, tehát megnéztem vele a filmet.

Gondolom, millió helyen milliószor elmondták, hogy ezer kérdést felvet Dan Brown története, Jézusról, Mária Magdolnáról, Da Vinci-ről, a Sion rendről, miegyebekről. Valószínűleg nem is lett volna ekkora sajtója, visszhangja ennek a kriminek, ha Brown nem írta volna oda a könyv elejére, hogy voltaképpen mindent komolyan kell belőle venni, ami vallás, tudomány és egyebek, csupán a történet összerakása az ő műve.

Már a film nézése közben feltűnt két dolog. Meg kell mondanom, nem unatkoztam rajta, elszórakoztatott, de csak annyira vettem komolyan, mint bármelyik Indiana Jones-filmet, a Titkok könyvtárát vagy bármi hasonszerű egyebeket. 
Pedig, Isten bizony, még nyitott is lettem volna egy-két dolog iránt. De csukott maradtam.

Az a két dolog, ami feltűnt és badarságnak tetszett már nézés közben a következő: 
1. Nagy Konstantin állította össze a Bibliát és ő szüntette meg, írtotta ki a gnosztikus tanokat. (Mármint ezt állította Brown egyik szereplője, véresen komolyan, és senki nem kérdőjelezte meg.) 
2. A Mária Magdolna Jézus életében betöltött szerepéről szóló elméletek valóban érdekesek, sokak számára megbotránkoztatók, de könyörgöm, Jézus vele való házasságát minimum már Nikosz Kazantzakisz pedzegette, s ha voltak már akkor is tiltakozások, nem omlott tőle össze a kereszténység. Azóta pedig hány és hány könyv jelent meg hasonló tartalommal, egek! A kereszténység, pedig, köszöni szépen, jól van. S csak egy dolog nem derült ki, vagy nagyon nem figyeltem: oké, ((SPOILER: a csajszi a jézusi vérvonal uccsó' sarja: de akkor mi van? A híres emberek sarjai nem feltétlenül lesznek ugyanabban jók, mint a felmenők: a regényíró csemetéje nem feltétlenül regényíró, a festőé nem feltétlenül festő, a politikusé nem feltétlenül politikus, a szobafestőé nem feltétlenül szobafestő, a bankáré nem feltétlenül bankár, és a megváltó nem feltétlenül megváltó.))

Ami meglepett: a teljesség igénye nélkül, nagy gyorsan vagy kilenc (!) olyan könyvet találtam, ami A Da Vinci-kód kijelentéseit iparkodik cáfolni. A bőség lepett meg. 
A csuda tudja, miért, de érdekelni kezdett a dolog, Hármat magamhoz is vettem a könyvárban. Egyet meg elhappoltam.

Ez, aminek az értékelését írom, az egyik könyvtáras.

A szerzőpáros (vagy tesók vagy házasok, a véletlen névrokonságot nem feltételezem) végig megy az alapmű fő kijelentésein, témáin, majd bejárja a helyszíneket, és bemutat ezt-azt a film készítéséről is.

Voltaképpen apró könyvecske, szinte egy tenyérben elfér, de kellemes fogni, kinyitni, szép tördelése van, jó a kötése is, tetszik, hogy több színnel nyomták a szöveget (kevésbé tetszik, hogy a szövegnek választott sárga szín annyira halvány, hogy nagyjából olvashatatlan, szerencse, hogy nem vitték túlzásba a használatát) és megfelelő minőségűek a fekete-fehér képek is.

Sokkal fontosabb, hogy a könyv tartalma is megfelelő. 
A szerzőpáros sorra rávilágít arra, hogy Brown jobban járt volna, ha az egész művét, annak minden vetületével meghagyja a fikciók talaján, és nem erőlködik, hogy kutatás közben voltaképpen meggyőződött arról, hogy mindaz, amit ír, a krimi szál kivételével, igaz. Mert nem az. Nagyon nem. Sok téma felmerül, nem megyek végig rajtuk. De baj van a gnosztikus iratok pozicionálásával, baj Da Vinci szerepével, a festményei kiértékelésével, a pápai megrendeléseinek a számával, baj van a Sion-renddel, sok baj a történelmi adatokkal, de még Párizs földrajzával is. Vagyis a regény mindössze egy fikció, semmi több. Annak viszont szórakoztató, izgalmas és szellemes, belátom. Khm, illetve a belőle készült film az, mert a regényt nem olvastam, de nem is vagyok rá kíváncsi. Nem elvből, vagy sznobizmusból, csak úgy általában nem.

Hacsak a konspirációs elméleteknek megfelelően nem éppen az-e a bizonyíték az igaza mellett, hogy minimum kilenc cáfolat jelent meg róla nagy hirtelen. Amiből ma a másodikat már el is kezdetem ma.

4/5

(2017)

GABO, Budapest, 2006, 284 oldal · ISBN: 9639635499 · Fordította: Bori Erzsébet

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr7814190497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása