Abban a könnyű-nehéz helyzetben vagyok, hogy egy célból több nagyon hasonló témájú könyvet támadtam meg a könyvtárban. Az egyikről már írtam értékelést*, de mivel azt az értékelést nem teljesen bizonyosan azok olvassák, mint emezt, az egyszerűség és az érthetőség kedvéért annak bevezetőjét most idemásolom.
*
El kell mondanom, hogy A Da Vinci-kód megjelenése és megfilmesítése óta tökéletesen hidegen hagyott. Annak ellenére, hogy a film Tom Hanks-es, őt pedig a Forrest Gump óta feltétlenül… A másik filmet, talán Angyalok és démonok , láttam, de nyomtalanul múlt el belőlem. Igazából most ez sem érdekelt volna, de Szerelmetesfeleségtársamat igen, őt meg szeretem nagyon, tehát megnéztem vele a filmet.
Gondolom, millió helyen milliószor elmondták, hogy ezer kérdést felvet Dan Brown története, Jézusról, Mária Magdolnáról, Da Vinci-ről, a Sion rendről, miegyebekről. Valószínűleg nem is lett volna ekkora sajtója, visszhangja ennek a kriminek, ha Brown nem írta volna oda a könyv elejére, hogy voltaképpen mindent komolyan kell belőle venni, ami vallás, tudomány és egyebek, csupán a történet összerakása az ő műve.
Már a film nézése közben feltűnt két dolog. Meg kell mondanom, nem unatkoztam rajta, elszórakoztatott, de csak annyira vettem komolyan, mint bármelyik Indiana Jones-filmet, a Titkok könyvtárát vagy bármi hasonszerű egyebeket.
Pedig, Isten bizony, még nyitott is lettem volna egy-két dolog iránt. De csukott maradtam.
Az a két dolog, ami feltűnt és badarságnak tetszett már nézés közben a következő:
1. Nagy Konstantin állította össze a Bibliát és ő szüntette meg, irtotta ki a gnosztikus tanokat. (Mármint ezt állította Brown egyik szereplője, véresen komolyan, és senki nem kérdőjelezte meg.)
2. A Mária Magdolna Jézus életében betöltött szerepéről szóló elméletek valóban érdekesek, sokak számára megbotránkoztatók, de könyörgöm, Jézus vele való házasságát minimum már Nikosz Kazantzakisz pedzegette, s ha voltak már akkor is tiltakozások, nem omlott tőle össze a kereszténység. Azóta pedig hány és hány könyv jelent meg hasonló tartalommal, egek! A kereszténység, pedig, köszöni szépen, jól van. S csak egy dolog nem derült ki, vagy nagyon nem figyeltem: oké, ((SPOILER: a csajszi a jézusi vérvonal uccsó' sarja: de akkor mi van? A híres emberek sarjai nem feltétlenül lesznek ugyanabban jók, mint a felmenők: a regényíró csemetéje nem feltétlenül regényíró, a festőé nem feltétlenül festő, a politikusé nem feltétlenül politikus, a szobafestőé nem feltétlenül szobafestő, a bankáré nem feltétlenül bankár, és a megváltó nem feltétlenül megváltó.))
Ami meglepett: a teljesség igénye nélkül, nagy gyorsan vagy kilenc (!) olyan könyvet találtam, ami a Da Vinci-kód kijelentéseit iparkodik cáfolni. A bőség lepett meg.
A csuda tudja, miért, de érdekelni kezdett a dolog, Hármat magamhoz is vettem a könyvárban. Egyet meg elhappoltam.
*
S akkor ez a könyv a második, amit kihoztam a könyvtárból. Bevallom, erre voltam legkevésbé kíváncsi. Ez amolyan lexikon-szerű könyv. A szerző szócikkeket rakott egymás mellé, amelyek A Da Vinci-kód legalapvetőbb témáit, történelmi, művészeti és földrajzi vetületeit tekintik át. A leghosszabb szócikk (azt hiszem, talán a Vatikánról szóló volt az) sincsen öt-hat oldalnál terjedelmesebb,
Szóval szócikk-gyűjtemény. Nem hangzik túl izgalmasan. Ellenben, de és viszont: olyan szellemes, művelt, kellemesen és okosan tömör, és sokszor annyira mulatságos, hogy egy idő után, hiába is gondoltam úgy, hogy az csupán a nagyon érdeklő részeket olvasom el, faltam a könyvet, és mintegy kezet fogtam a szerzővel. Olyan érzésem volt, hogy lent ülünk a kedvenc kiskocsmánkban, persze, a Fő téren, Palikánál, és ő két-három fröccs között megosztja velem, amit a kérdésben tud. S közben bevallja azt is, amit nem tud, s aminek utána kell néznie. S közben jókat rötyögünk a beszólásain. De nagyon jókat. (Olyan jókat, hogy nem is tudom mennyi idő elteltével, most kiírtam idézeteket a Moly-ra.)
Sharan Newman gyakorlatilag nem foglal állást Brown könyvével kapcsolatban, csak elmondja azt, amit a Brown-által felvetett témákkal kapcsolatban tud. Nem vitatkozik, nem ellene-mellette érvel, hanem megmondja azt a frankót, amit történészként tud. Mondhatni, az ismert tényeket felsorolva cáfolja meg Brown állításait, miközben az ember nem érzi azt, hogy cáfolni akar, csupán azt, hogy „gyere, elmondom, amit én tudok, történészként”.
De Brown tételeinek a többsége ettől is kétvállra fekszik.
S így két Da Vinci-kódos háttér-könyv után azt kell mondanom, hogy Brown vagy nem olyan nagyon okos, mint amilyennek látszik, vagy tisztességtelen célja voltak a könyv elején levő kijelentéssel és magával a könyvvel. Tisztességtelen cél: tömör keresztény- és katolikus-ellenesség, csúsztatásokkal, ferdítésekkel és tömör hazugságokkal. Ami egy fikciónak megbocsátható lenne, de Brown azt állítja, ugye, hogy minden úgy van, ahogy leírta, mindennek utána nézett. Úgy fest, nagyon messziről nézte. :-P
