Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon dühös vagyok ennek a könyvnek a tervezőjére és a kiadójára! Csináltak egy csuda izgalmas, érdekes de formailag tökéletesen OLVASHATATLAN könyvet.
Nem a szerző tehet róla, hogy olvashatatlan. A tartalma nem tudom milyen, pedig veszettül kíváncsi voltam rá. Lettem volna rá. Nézzék csak a fülszövegét, csuda ínycsiklandó!
Lemértem a könyvet, de most sajnos nem találom a cetlit, ezért csak az emlékeimre tudok hagyatkozni (könyvtári példány volt, visszavittem olvasatlanul), bocsánat, ha pontatlan leszek, de tutira nem nagyságrendet tévedek.
Lássuk: puha borítós, vagyis nincs tartása. Ha kinyitom 64 cm széles a két oldal! Vagyis sem egy kézben, sem két kézben nem tartható, utazás közben nincs annyi hely, wc-re nem vihető, mert lenyaklik, mindenképpen asztal szükséges neki, vagyis felejtős az ágyban, fotelban olvasás is. De asztalon is kényelmetlen olvasni, mert túl széles, és nagyon magas a kiadvány. A magassága is harminc centi körül volt. Az impozáns képanyag mellett nagyon sok a folyószöveg, vagyis az album méretű könyv, mondom, egyszerűen olvashatatlan.
Gratuláció a kiadónak, ezzel minden bizonnyal elérte, hogy ember ne legyen, aki ezt elolvassa! Nagyon-nagyon sajnálom a szerzőt! És magamat is, hogy egy idióta tipográfiai löket végett megfosztattam a könyv tartalmától. Fú, mondom, nagyon dühös vagyok!
0/5
(2017)
