Szerencsére nem hittem a fülszövegnek, miszerint Hárs László könyve „lányokról szól lányoknak”. Egy pillanatra megtorpantam tőle az ötven évemmel, kopasz fejemmel, szakállam, de aztán legyintettem rá. S milyen jól tettem!

A kis pöttyös regényről azok a jó kis szerepcserélős kabarék, meg régi magyar filmek jutottak eszembe, amikor mindenki kever mindenkit mindenkivel, az ember csuda jókat kacag rajtuk, aztán el is feledi az egészet, csak a fíling marad meg hosszú időre.

Szóval nem lánykönyv ez kérem, ez a szöveg csupán promóció. Már csak azért sem igaz a reklámduma, mert a ((SPOILER: 2in1 BiriBorin)) kívül a többi főszereplő (5!) mind fiú. (Beeee!)

A történetről nem is mondok semmit. Egyfelől, mert merő spoiler lenne az egész, másfelől mert a lényeg nem is annyira a történetben, bár az sem rossz ám!, hanem inkább a stílusban van. Hárs László írt egy előszót a hetvenes években a hatvanas években született könyvhöz, s azt mondja, hogy annyira mai volt a hatvanas években, hogy a hetvenes évek már túl is haladta. De nem is. Egyetlen problémám volt csak: fogalmam sincsen, milyen az a csibésznadrág? A többi rendben volt, képben voltam.

Azt mondom én, kérem szépen, aki kedves, vidám, könnyed történetet akar olvasni, nemre, életkorra való tekintet nélkül olvashatja a Biri és Bori-t! Jókat fog derülni rajta, komolyan! Azt pedig elárulom, hogy Bori és Biri egyik randihelye, a Flórián téren álló ház, amelyben a Felszabadulás mozi volt egykor, tavaly nyárig az otthonunkat adta. Ettől még inkább szívcsücsök a könyv, bár semmilyen értékét ne emeli, csak a személyes érintettséget.

Azt mondjuk sajnálom, hogy nem a Réber Lászlós illusztrációkkal olvastam.