Ez mi a fene vajon? A kötet, mint könyv nagyon kézbe való. A történet, mint olyan, hát„, nekem csupa kérdőjel. 
Vannak, ugye, a beszélő állatok, akik éhesek. Vannak a suttyó gazdák, akiknél ott a kaja. Az állatok tőlük veszik el a betevőt, és tessék izgulni értük, hogy sikerüljön! Hiszen még kisrókák is vannak, de cukik, imádják aput, anyut, ásnak, mint a veszett fene, és hol van a valóságban olyan gyerek, aki önként és dalolva száll be a család munkákba. Na!

Halad a történet, a szokásos dahl-i túlzásokkal, amikor is a fantasztikus Róka rájön a megoldásra, hogyan tudnak többet lopni azoktól, akik megdolgoztak azért, amit ő el akar lopni. Jó, seggfejek a gazdák, ezt Dahl kihangsúlyozza rögtön a könyvecske elején, de mindazt, amit a lassan bűnszövetkezetté összeállt állatok elvesznek, azért a gazdák dolgoztak meg. Hogy nem én tolom túl az erkölcsöt és a morált egy gyerekkönyv értékelésben, arra az a bizonyíték, hogy a Borz is felteszi a kérdést Rókának: 
„– Téged egy kicsit sem aggaszt ez, Róka? 
– Micsoda aggasztana? 
– Ez a sok… lopás.” 
(A lopás szót nem én emeltem ki, hanem Dahl.)

És Róka úr erre elmagyarázza, hogy ez nem lopás, mert különben éhen hal a családja, ez életben tartás.

És innen káosz van. Mert egyfelől, ugye a róka, mármint a valós állat nem lop, hanem táplálkozik. Az, hogy a kertből elviszi a tyúkot, az számára nem lopás. A lopás emberi, erkölcsi, büntetőjogi kategória. 
Viszont itt egy állat minősíti erkölcsi kategóriával a baromfiak és a borospince megdézsmálását másik állatnak. Majd a másik megmagyarázza, hogy a lopásra, a másik munkája gyümölcsének az elvételére miként találhatunk nagyon könnyű erkölcsi felmentést. Frappáns! De micsoda üzenet ez, bakker?

S a végén röhöghetünk a három meglopott gazdán, akik ott ülnek talán még most is a luk fölött, miközben a bűnbanda kifosztja alant az óljaikat és a kamráikat. Hahahaha! 

Nem tudom, figyeltétek-e, de manapság jobbára már nem a jófiuknak drukkolunk a filmekben sem, hanem a rosszak vették át a jók szerepét, gazembereknek szurkolunk, hogy le ne bukjanak, gyilkosok poénjain röhögünk és így tovább. A múltkor láttuk a John Wick című filmet, ahol a főszereplő minimum harminc embert öl meg, mert ellopták az autóját. De legalább látványosan csinálja. Róka úrnak és társainak meg drukkolunk, hogy sikerüljön csak tovább lopniuk, s ők is tudják, hogy lopás, amit tesznek. S ez olyan fantasztikus!