Vannak örök viták. Amik persze a legtöbb esetben vitatkozássá silányulnak. Ilyen vitakérdés például az abortusz, a homoszexualitás, a demokrácia, a holokauszt lefolyásának egyes részletei, Isten és a vallás, a feminizmus és az evolúció vs. teremtés, tervezettség kérdése. Mindegyik vitatémának létezik természetesen hivatalos, általánosan elfogadott, jobbára megkérdőjelezhetetlen nézőpontja (sőt, a holokauszt hivatalos verziójától eltérő nézetek nyilvános publikálása már büntethető is). A hivatalos álláspontot történészek, tudósok, pszichológusok képviselik. A szakemberek. De rendre támadnak olyan emberek, csoportok, amelyek megkérdőjelezik a hivatalos állásponttok nézeteit. 

Az Értelmes Tervezettség Munkacsoport (ÉRTEM) is egy ilyen csoport. Fő célkitűzésük, hogy a mára kőbevésett elmélet, az evolúció számára alternatívát kínáljanak, mert megkérdőjelezik az evolúció tényszerűségét és lefolyásának a részleteit. 
Ami fontos: az alternatívájuk nem a bibliai, hétnapos teremtés. Tehát nincsen szó Ádámról és Éváról. Pusztán azt mondják, hogy az élővilág létezése és biológiai felépítése kizárja, hogy mindez magától, a véletlenek és a mutáció segítségével létrejöhetett és lefolyhatott. 

A könyv részben bemutatja az ÉRTEM tevékenységét, a tagjait, nagyobb részben pedig kritikai tanulmányokat közöl az evolúció tanításának egyes területeiről. A végső tanulsága mindannak, amit állít, hogy vannak komoly kérdések az evolúcióval kapcsolatban, illeve vannak komoly hiányosságok, ami az evolúció tudományosságát illeti. 

Valamint az ÉRTEM szélmalomharcot vív annak érdekében, hogy ha az evolúció, amely vastagon nem ideológia és világszemlélet-semleges tantárgy lehet, akkor vajon az intelligens tervezettség lehetősége vajon miért nem? A kérdés költői és szomorú. Általánosan elfogadott tény, hogy a tudomány világnézet semleges. Pedig fittyfenét az. De a materializmussal egy mozdulattal kiseperhető bármi, ami transzcendens, az intelligens tervezettség pedig, bár nem mondja ki, hogy Isten tervezett intelligensen, de azért ott egyensúlyoz a határon, és az ateizmus számára már ez is sértő. Vagyis nincs másról szó, mondja az ÉRTEM, mint hogy a materialista ateizmus simán leuralta a világnézetek piacát, a liberális individualizmus remek partner ebben egyéni szinten is, és ezért a világnézet-semlegesség csak vaskos humbug az oktatásban és bárhol máshol, ami az egyház és állam határterülete lehet, 

Mos egy kicsit dilemmázok. Egyfelől megtehetném, hogy végigveszem a könyv által érintett kérdések döntő többségét. De akkor az a veszély fenyeget, hagy némi vitába keveredek itt ezzel-azzal, de egyrészt sem nem kompetenciám erről vitatkozni, sem kedvem nincsen hozzá.

ÉRTÉKELÉSEM OFFOLÁSA:
Na, de ezt már elmesélem! Alapvetőn úgy került ez a könyv a kezembe, hogy van egy régi ismerősöm, aki harcos, de békés keresztényből „megtért” és egy nagyon-nagyon provokatív, minden udvariasságot és toleranciát nélkülöző (saját bevallása szerint) agnosztikus, de valójában Isten-gyűlölő ateista lett belőle. Egyszer megpróbáltam vele beszélgetni a blogján, de kudarcba fúlt a dolog. Miközben kaptam agresszív hideget-meleget, aközben rendre olyan mondanivalót tulajdonított nekem, amit nem mondtam, nem gondoltam, s közben megállás nélkül személyeskedett. Ez utóbbira pedig igen érzékeny lettem, különösen két Molyos szaktárs áldatlan kommunikációja miatt: manapság maximum két esélyt adok az első személyeskedés után. Akkor befejeztem a blogos disputát. Manapság ugyanez az ember ontja magából a valláskritikai, jobbára egymondatos szösszeneteit. Van, hogy van értelme, van, hogy egyszerűen buta mondatokat ír ki. Olyan is volt, ami egyszerűen ízléstelen volt. Én naiv, mondván, hogy eltelt már a blogos csevely óta legalább egy év, megpróbáltam újra beszélgetni vele. Nem sikerült. Újra kiszálltam a buliból. Csabi továbbra is úgy véli, hogy ha buta nézettel találkozik (mármint ami a saját szempontjából buta), akkor gyakorlatilag bármit megengedhet magának a nézet képviselőjével szemben. 
Ettől függetlenül, mivel „beszélgettünk” az evolúcióról is, kicsit körbenéztem itt-ott, milyen könyveket lelek ebben a kérdésben. Ez volt az egyik, tehát a könyv elolvasásának a motivációja egy vérgőzös ateistával való beszélgetés. A könyvet hangsúlyozottan nem ő ajánlotta.
Csabi egyik nagyon átgondolatlan megjegyzése ez volt: „Nem ismerek olyan keresztényt, aki az is maradt, miután kitette magát a jelenleg megismerhető tudományos tényeknek. Te ismersz?”
Kezdtem neki olyan embereket sorolni, akik hívők és tudósok. A válasza az volt, hogy ez már régen megcáfoltatott és ez szalmabábú érvelés. Mondjuk azokat, akik azt írták neki, hogy ők olyan keresztények, akik beletartoznak ebbe a kategóriába, azzal fikázta, hogy ők meg önjelöltek, és az nem ér. Hát így ment ez...
OFF VÉGE

A könyv olvastán feltehető az a nagyon jogos kérdés, kicsodák az ÉRTEM tagjai, akik vannak olyan merészek, hogy a tudós világ részéről egy ilyen általános ismertséget és elismerést nyert témát ennyire kritikusan és alapjaiban támadjanak meg? Nagyon vegyes a tabló: van itt minden: vegyészmérnök, fizikus, biológusmérnök, lelkész, biológia tanár, Krisna-tudatú lelkész-egyetemi docens, kultúrantropológus, agrármérnök, pszichológus, keresztény lelkészek innen-onnan, neurológus, biológiai tudományok kandidátusa. Vagyis, ha akarom, szakemberek is. Ha nem akarom, akkor ki a csudák ezek, és mi közük van az egészhez? Megítélés kérdése. 

Egy kicsit az jut az egészről az eszembe, de valójában hazabeszélek, hogy egy nagyon kedves barátom majd harminc éve SM-es beteg. Húsz éves volt, amikor kiderült, hogy az, és pár éven belül vége lesz, kuka. Ő nem adta fel. Talált a neten egy kanadai fickót, aki az SM-beteg fiát hosszú évek óta szinten tartotta. A barátom felvette vele a kapcsolatot. Tanult. Utánanézett dolgoknak. Bírom, amikor egészségügyit végzett párommal beszélgetni kezdenek. Egy szót sem értek belőle, csak ülök kukán, és inkább töltök még egy kis vörösbort mindenkinek. De van, és ez a lényeg, amikor a barátom mondja meg a dokijának, hogy mit miért kellene szednie vagy mit miért nem kellene. A doki, okulva az eddigi tapasztalatokból, simán hallgat rá, főleg, hogy a barátomnak vannak komoly orvosi érvei. Egyébként a barátom informatikus, és semmi köze az orvostudományhoz.
Közben eltelt majd' harminc év. A barátom, ahhoz képest, hogy húszévesen kukának kiáltották ki, él. Szinten van. Szerintem több terhet bír, mint én. És mondom, nem orvos. Ha érted, mire gondolok...

Voltaképpen, most írtam le egy, a könyv alatti beszélgetés hozzászólásaként, a mindennapi életünk szintjén volta- és tulajdonképpen tökéletesen mindegy, hogy Csita rokonai vagyunk vagy az Isten teremtményei. Ettől még jönnek a számlák, öregszünk és elvezzük vagy nem élvezzük az életünket. A kérdés, hogyan lettünk, mindent összevetve csupán metafizikai szempontból, a transzcendenciát illetőn számít. 

Szóval, vessetek meg, nekem tetszett a könyv. Az ÉRTEM bemutatásán túl több témát is érint, feltesz néhány jó kérdést, tesz néhány elgondolkodtató megállapítást, bemutat nézeteket, tényeket, aztán maradhat kinek a pap, kinek a papné, kinek a pap gyereke (ha nem katolikusok), s kinek a pap kutyája. 

Csak a könyv címével nem vagyok kibékülve. A tudomány nem fedezi fel Istent. Egyrészt, mert a régi tudósok eleve számoltak vele (Pascal, Newton , stb.), másfelől mert a modern tudósok döntő többsége manapság zsigerből tagadja a létét. Valamit az alcím egy kicsit félrevezető: az intelligens tervezettségről igen kevés szó esik, mint kihívóról. Voltaképpen csak annyi, hogy az evolúció nem volt, intelligens tervezettségnek kellett lennie. Pont. De mivel régen volt, nem tudunk róla semmit, pusztán a logika mondja, hogy az órásmester dehogy volt vak! Szóval e könyv alapján az intelligens tervezettség jobbára az evolúció kritikáját jelenti, és még csak nem is feltétlenül Isten létét bizonyítja. Csak valószínűsíti. 

Miután feltettem ezt az értékelésemet a blogra, kaptam egy másik barátomtól egy linket egy filmről. A címe: Az élet rejtélyének megfejtése. Konkrétan ugyanerről szól, ügyesen megcsinálva. A filmben idézett tudósok és a könyv hivatkozásai között van több átfedés.