Amikor A tudomány felfedezi Istent című könyv értékelésében ismertetett okok miatt rákerestem néhány könyvre a könyvtárban, fogalmam sem volt róla, hogy voltaképpen melyik micsoda. Egyszerűen érdekelt a kérdés, amiben soha nem mélyedtem el igazán. Most sem volt különösebb célom vele, pusztán a kíváncsiságom néminemű kielégítése, és a félműveltségem elmélyítése. Az tehát, hogy a kivett könyvek közül három is az ÉRTEM-hez (Értelmes Tervezettség Munkacsoport) kötődik a puszta véletlen műve. Így amikor kinyitottam ezt a könyvet, meghökkentem, hogy ez tulajdonképpen az első mondatban említettnek a tesója. Ikre. Akkor is, ha amazt az Aeternitas Kiadó, ezt pedig a Kornétás adta ki. 

A két könyv olyan szinten rokon, hogy majdnem ugyanaz. Voltaképpen szerencsésebb lett volna, ha Tasi István szerkeszt egy könyvet az intelligens tervezés történetéről, főbb résztvevőiről, az ÉRTEM tevékenységéről, a magyar és a nemzetközi ellenszél működéséről, valamint a IT (vagy az angol megnevezés, intelligent design után: ID) önmeghatározásáról, tudomány-mivoltáról és egy másikat az evolúcióval szembeni ellenérvekről. Így van két katyvaszos, turmix könyv, ami maximum arra jó, hogy a kíváncsiságot felkeltse. 

Ennek a könyvnek is az a

FŐ MONDANIVALÓJA,

ugyanúgy mint a másiknak: az evolúció sokkal inkább elmélet, mintsem bizonyított tudomány.

Darwin és a követői sok minden tévedtek/nek, torzítanak és elhallgatnak tényeket, hiányzó, meglevő tényeket.

Ilyen például az elhallgatás, a torzítás. A német Ernst Haeskel, aki teljes mellszélességgel támogatta Darwint, híres XIX. századi rajzai az embrionális fejlődésről: mára mindenki tudja, hogy Haeskel minimum vaskosat tévedett, rosszabb esetben ordenáré nagyot hazudott ezekkel a rajzokkal, ma már jobbára mindenki tudja, hogy a rajzoknak nagyjából semmi köze a valósághoz, ám ennek ellenére szinte az összes evolúcióról szóló könyvben és minden tankönyvben megtalálható.

A könyv az ilyen torzítások közé sorolja azt a kísérlet-sorozatot, illetve sokkal inkább annak nyilvános értékelését, és az értékelésre mélyen hallgató tudósok reakciójának a hiányát, ami úgy vonult be a köztudatba, hogy a tudósok életet teremtettek élettelen anyagból. Holott valójában arról volt szó, hogy szigorúan ellenőrzött, mesterséges, laboratóriumi körülmények között aminosavakat hoztak létre. Arról aztán már nem volt szó, hogy az aminosavak önmagukban nem hordozzák az életet. Létfontosságú összetevői az életnek, hiszen belőlük épülnek fel a fehérjék, a DNS alapvető alkatrészei, de semmiképpen sem hordoznak életet önmagukban. A kísérlet során ráadásul nagyon szigorúan oxigén-mentes körülmények között dolgokat, mert az oxidációt roppant gyorsan elpusztította volna az aminosavakat. De oxigén nélkül nem épülnek fel a fehérjék, fehérjék nélkül viszont nincs DNS. 

Aztán, mondja a könyv, baj van a paleontológiával is. A darwini elmélet szerint, mint tudjuk, az életformák évmilliók alatt, fokozatosan, apró változások során érték el az általunk ismert változataikat. Azonban az a baj, hogy a geológiai rétegek nem erről tanúskodnak. A kambriumban ugyanis robbanásszerűen, egyszerre, szinte minden előzmény nélkül jelenik meg rengeteg kövületi maradvány. 

És sorolja, sorolja könyv rendületlenül az ellenérveket.
Sor kerül ebben a kötetben is az egyszerűsíthetetlen összetettség fogalmának a kivesézésére. A fogalom megértése egyszerű: vannak olyan összetevői az élő szervezetnek, amelyekből csak egyetlen alkatrész kiemelése is értelmetlenné, használhatatlanná teszi az összetevőt. Az IT (ID) klasszikus példája az egérfogó. Kevés alkatrészből áll, de ha bármelyiket is kivesszük belőle, az egérfogó már nem tölti be a szerepét, megszűnik egérfogó lenni. Viszont ha ezt egy biológiai összetevőre vonatkoztatjuk, akkor az összetevőnek a komplexitás nélkül nem lehet evolúciós szerepe. Mert  szerv vagy egyből komplexen megjelenve biztosítja a túlélést, vagy használhatatlanság hiányába, éppen az evolúciós elv miatt hamar kizuhanna a túlélési láncból. (Egy református lelkész ezt vagy huszonöt évvel ezelőtt így magyarázta: a harkály csőre és a koponyája között egy vastag szivacsos réteg van, hogy amikor üti-veri a férgekért a fát, ne sérüljön az agya. A szivacsos réteg biztosítja a koponya védelmét. Na, de vajon hogyan kezdődött ez az egész? A harkály meglátta a fába szorult férget, és először csak kicsit ütött a fán, hogy bele ne pusztuljon, majd ahogy nőtt a szivacsos réteg, egyre nagyobbakat, a féreg meg ennek megfelelően húzódott egyre mélyebbre a fában? Avagy kezdetben is mélyre húzódott, csak a harkály szivacsa lett egyre fejlettebb? De amíg fejlesztette a szivacsát, mit evett a harkály? Ha pedig volt mit ennie úgy is, mi a csudáért küszködött volna a szivacs növelgetésével?)

És így tovább. Amennyire a félművelteknek megfelelő az át nem gondolt evolúció naturalista elmélete, a változásban nem gátolt, rugalmasabb félművelteknek legalább ennyire megfelelők ezek az érvek az elgondolkodáshoz.  

A TUDOMÁNYOS STÁTUSZ

Ugyan nem akartam már rá hivatkozni, mert a múltkori hivatkozás után (amire ezen értékelés első mondata is vonatkozik) is felhúzta az orrát egykori kedves ismerősöm, és cserébe jól megtudtam, hogy inkább nem is mondja milyen minőségű a blogom, de valahogy úgy fest, van valami elkerülhetetlen a reakcióiban. Mire gondolok?

E könyvet olvasva kristályosodott ki, hogy az intelligens tervezettség elméletének van néhány alapműve. Például ezek a magyarul is megjelent művek:

• Michael A. Cremo – Richard L. Thompson: Az emberi faj rejtélyes eredete

•  Michael J. Behe: Darwin fekete doboza

• Jonathan Wells: Darwinizmus és intelligens tervezettség

A szerzők tudósok. Elvileg. Mert a gyakorlatban az derül ki róluk, hogy nem lehetnek azok, hiszen kontárok. Egykori ismerősöm szerint aki nem hisz az evolúcióban, aki bármilyen szinten lehetővé teszi, hogy van valami a természeten túl, az nem lehet szakember. Az intelligens tervezettség képviselői is rendre így járnak, elsősorban a három fent említett könyv szerzője, és még jó pár társuk (Stephen C. Meyer, William A. Dembski, Robert J. Marks, stb.) Hiába tudósok, azon a ponton, hogy állást foglalnak az evolúcióval szemben, azonnal elveszítik a legitimitásukat. Nem az érveik lesznek az elsődlegesek, hanem az, hogy mi ellen dogoznak. 

Az IT nemzetközi szervezetének mondható Discovery Institut nyilatkozatát az intelligens tervezettségről állítólag hétszáz tudós írta eddig alá. 

Az IT képviselői, így ez a könyv is erőteljesen kidomborítja, hogy az IT nem azonos a kreacionizmussal. A köztudatban, ha egyáltalán tud róla, a krecionizmus és az IT teljesen összemosódik. Holott, mondja a könyv, egyrészt a kreacionizmus a Biblia szó szerinti értelmezését veszi alapul a világ, a Föld és élet keletkezéséhez, a IT pedig tudományos tényeket vizsgál. Másrészt a kreacionizmus egyből beszél Istenről, mint okról is, az IT csak azt mondja, az evolúció nem kielégítő magyarázat, tervezettség van a létezésünk mögött, de itt azonnal meg is áll. S ezért lehet, mondja, hogy az IT képviselői nem egyetlen vallási irányzat képviselői közül kerülnek ki. 

Összefoglalva

Mivel a hétköznapi, szürke melós egyfelől nem rendelkezik annyi szabadidővel, annyi fölös agysejttel, annyi háttérinfóval, amennyi ahhoz kellene, hogy az összes vele szembe jövő nézet valós mivoltával korrekten, tudományosan megküzdjön, így jobbára az marad számára, hogy a meglevő ismereteinek, világnézetének, alkalmazkodási szintjének, bátorságának megfelelőt kiválassza. Ha egyáltalán szükségét látja, hogy válasszon. Az IT képviselői adnak lehetőséget egy alternatívának és az alternatíva érveinek a megismerésére. 

Kornétás, 2009, ISBN: 9789639353909

3,5/5

(2018)