Moha olvasónaplója

Claudio Chiaverotti – Michele Rubini – Giovanni Talami: Morgan Lost 1. – Az ​utolsó éjszaka embere

2019. december 23. - Mohácsi Zoltán

morgan_lost_01_1.jpg

Idén nagyon sok képregényt olvastam. Semmi fogadalom, vagy csoda nagy elhatározás nem volt ennek hátterében, pusztán csak így alakult. Elsősorban azért, mert a FSZEK-ben (tudod, a központi Szabó Ervin, a Kálvin térnél) egyre több képregény van. 

morgan_lost_01_2.jpgEz a Morgan Lost is úgy jött velem a legutóbb, két folytatásával egyetemben, hogy véletlenül találtam a képregény-polcon. A harmadik részbe néztem bele, és hol máshol, egy szeretkezős jelenetnél sikerült kinyitnom. Ízléses volt, és nagyon különlegessé tette a fekete-fehér, ámde szürkeárnyalatos rajzot egy szín, a vörös használata. (Ne aggódj, mutatok majd példát rá!) Akkor kutakodtam tovább, mert a füzet gerincén észleltem, hogy a harmadik kötetet sikerült leemelnem. Ahogy belelapoztam, annyi rögtön lejött, hogy a hangulat valami Szárnyas fejvadász-ba oltott Cin City, de majdnem Blacksad-részletességű, csak nem színezett rajzokkal. 

És itt azonnal meg is állok. Mert bár mostanában több jól, szépen vagy ötletesen rajzolt képregénnyel találkoztam (Blacksad, Saga, Watchman, Ha/Ver). Leginkább a Blacksad nyűgözött le az aprólékosságával és részletességével. Amikor azonban kinyitottam a Morgan Lost első részét, és még a hazafelé a metrón jobban megnéztem a rajzokat, már a legelsőnél elképedtem. Nézd csak meg a legfelső képet! Kell többet mondanom a rajzokról? Vélem, nem. Engem kilóra megvett. Akkor is, ha alapigazság, hogy egy képregényben nagyon nem másodlagos a történet.

Hát, lássuk, mi a történet! Egy alternatív valóságban vagyunk. Egy olyan alternatívában, ahol a második világháború kimaradt, mert 1937-ben Marlene Dietrich lelőtte Adolf Hitlert. 

morgan_lost_01_5kep.jpg

Egy apró megjegyzés. Bevallom, egyszerűen felfoghatatlan számomra, miért kell hetvennégy (!) évvel az események után is úton-útfélen ilyen irgalmatlanul nyomatni az egykori eseményeket.
Tegnap, bevásárlás közben, az Auchanban körülnéztem az újságos pultnál: két külön kiadvány foglalkozott a második világháborúval, a fasizmussal. Kettőt odébb léptem, rögtön egy ifjúságnak kiadott képes kiadvány a Harmadik Birodalomról. Felületesen néztem körül, a regények környékén nem is jártam.
S lám, itt, a Morgan Lost-ban is itt van Hitler. De benne volt a Blacksad-ben is, meg ki tudja már miben nem.
Ilyenkor jutnak eszébe az embernek az összeesküvés elméletek.

Ebben az alternatív valóságban sem fenékig tejfel az élet. Sőt! A képregény második részében az okát is megtudjuk annak, miért lett szinte divat Heliopolisz városában a sorozatgyilkosság. Szaladjunk előre!

– Üdvözlöm, doktor Stillman! Ön szerint pár éve miért egyre magasabb a sorozatgyilkosok száma a városunkban?
– Remek kérdés, amelyre csak politikailag inkorrekt választ tudok adni. Az esetek nagy részében az egyén erőszakos vagy szadista késztetései kimerülnek a késztetéseiben. Megnézhet egy filmet vagy egy magazinban lát valami hasonlót... [...] Sajnos a társadalmunk napi tizennégy óra munkát ír elő, és minimalizálja a társas kapcsolatokat. Az egyénre fókuszál, mert annak így több vágya van, ezáltal több pénzt költ, működésben tartva a gazdaságot. A magány és a stressz táplálják az erőszakos késztetéseket legátló tényezőket. És akkor ott vannak az olyan műsorok, mint Lindy Kiss híradója [megjegyzés: amit a városi kivetítőkön vetítenek, hogy mindenki lássa], amely rocksztárokként magasztalja a gyilkosokat, akiket elkerülhetetlenül sokan utánoznak. (2. kötet, 25–26.)

morgan_lost_01.jpgA pszichológus elemzése az alternatív valóságon alapul. A város alapvető tapasztalata, hogy a sorozatgyilkosoktól senki sincsen biztonságban. Arat a halál. 

A város egyik, ha nem legprofibb fejvadásza Morgan Lost, az arcán tetovált maszkot hordó fiatalember. A karakter egyfajta keveréke Rick Deckard-nak (Szárnyas fejvadász), Philip Marlow-nak, Chandler klasszikus noir nyomozójának és az egyik mesterlövésznek a hétből, a Yul Brynner játszotta Chris Adams-nak. 

Morgan Last sorsa tragikus. Egykor a kedvesével együtt maga is áldozata volt egy gyilkos szektának. Akkor „szerezte” a tetovált maszkot is. S Morgan nyomozni kezd. Na, jó, több mindent nem árulok el. A lényeg, hogy a cselekmény pörög, Morgan egyáltalán nem szuperhős, nem zseniális és nem verhetetlen. A képregénynek remek tempója van, pompásak a fordulatok. És a legnagyobb erénye, hogy elfeledtette velem, hogy mostanság kicsit besokalltam a darabolós, gyilkolászós tragédiáktól, és a besokallás ellenére rögtön levettem a második részt a polcról. 

*  *  *

A _Morgan Lost_ sorozat eredetileg a manapság Magyarországon is egyre ismertebb és népszerűbb, olasz Sergio Bonelli Editore sorozata. Hazánkban az olasz kiadó képregényeivel két kiadó, a Goobo és a jelen füzetet is megjelentető Frike Comics is foglalkozik. 

A kötetről egyetlen negatívumot tudok csak mondani, ami sajnos az általam ismert két folytatásra is igaz: a külső borítók egyáltalán nem adják vissza a belül lelhető csodálatos grafikák minőségét. 

És egy tanácstalanság: az első kötet címét nem értem, vajon miért Az ​utolsó éjszaka embere? De ez legyen a legnagyobb problémánk!

morgan_lost_01_3kep.jpg

 

Frike Comics, Dunaharaszti, 2018
94 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155891007 · 
Fordította: Ludmann Ágnes
5/5
(2019)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr7415363936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.