Barátom, mondhatom ez aztán érdekes eset! Még pénteken kaptam egy elektronikus levelet, hogy hétfőn szerelmetesfelségtársam cégéhez az egyik futárszolgálat ekkor és ekkor kivisz egy csomagot, itt és itt módosíthatom a kiszállítási címet. Éltem a lehetőséggel, módosítottam, átkértem a munkahelyemre, az idősek otthonába, ahol a kormányt tekergetem. Hétfő reggel szóltam is a portán, hogy lehet, hogy keresni fog a futárcég, meg szóltam a kedvenc titkárnőmnek (mármint nem a sajátom, csak vele vagyok közvetlen kapcsolatban a fuvarjaimat illetőn), hogy számítson rá, jön nekem valami, és esetleg neki szólnak. Kicsit furán nézett rám, amikor mondtam, fogalmam sincsen, mi ez, mekkora, kell-e fizetni, talán AliExpress, és akkor egy apró kütyü, bluetooth-adapter a laptopomhoz, de semmi sem sem és az ellenkezője sem biztos és úgy egyébként különben is... De Szinti nem hiába ízig-vérig titkárnő, rezignáltan bólintott: „Rendben van!” 

Hétfőn nem jött semmi. Kedden sem. El is felejtettem a dolgot. Ma Béla, a portás egyik fel s alá battyogásom közben odakiáltott nekem: „Zoli, nézz már rá erre a csomagra, azt hiszem, a tiéd!” Ránéztem. Béla rettentő rutinos. A csomagon nem volt rajta sem az én nevem, sem szerelmetesfeleségtársamé, csak az utóbbi munkahelyi címe. Amiről Béla természetesen semmit sem tud. Kérdésemre, hogy így miből gondolta, hogy az enyém, csak somolygott rám a szemüvege felett. 

Kibontottam a csomagot: hát ez a Lucky Luke-képregény volt benne. A feladó nem a képregény kiadója, hanem egy könyvraktár. Levél, számla, semmi nem volt benne. Csak arra tudok gondolni, hogy a kiadó hihetetlenül figyelmes volt (vagy éppen figyelmetlen, de erre nem gondolok) és mert már több esetben rendeltem meg tőlük a sorozat darabjait, most automatikusan postázták nekem. Azért egy mélben rákérdeztem náluk, hogy akkor így van-e? Még nem kaptam választ. 

A magyarul legfrissebb Lucky Luke-füzet hazájában először 1958-ban jelent meg. Szerzői a képregény-sorozat eredeti, klasszikus alkotói. Morris 1949-ben egyedül kezdte meg a sorozatot, majd szintén egyedül elkészített hét folytatást. A kilencedik részt már Goscinny-el követték el, aztán Morris-nek volt még egy szólózása, és azután következett tizenegyediknek ez a füzet. Aminek a fülszövegében gyakorlatilag ott van minden, amire tartalmilag számítani lehet. 

Kicsoda Joss Jamon?

Gugliztam most egy kicsit, vajon Joss Jamon eredetileg is élő gazember volt-e, de kizárólag Lucky Luke kapcsán találtam róla bármiféle adatot. Ami nem jelenti azt, kizárt, hogy lett volna élő modellje Goscinny történetének, de nagy esélye van, hogy csak képzelet-alkotta személy. Azért volt gyanús a pasas, mert nagyon valós neve van a bűntársaihoz képest (Kétszínű Pete, Drabál Jack, Rézbőrű Joe [ez ugye, szemérmetlen csaklizás Mark Twain-től, a Tom Sawyer kalandjai-ból], Farmer Sam, Svindler Bill). Amazoké suták és ügyetlenek, ordít róluk, hogy soha nem éltek (bár szereplőknek nagyon jó alakok), míg Joss nem volt egyértelmű. Már csak azért sem, mert a Lucky Luke kötetekben nem egyszer, hanem sokszor szerepelnek a valódi Vadnyugat valódi valóságában is akkor és ott élt szereplők. Ahogy ebben a történetben is egy felvillanásnyi időre felbukkan Jesse James, Billy, a kölyök és Calamity Jane. Meg persze a Dalton fivérek. Ráadásul a sorozat későbbi részeiben ha nem is kivétel nélkül, de rendszeresen volt egy egyoldalas történelmi visszapillantás történelmi személyekre, eseményekre. Vagyis volt rá esély, hogy Joss Jamon is létezhetett, de úgy fest, nem tett ilyet. 

A történetben Joss Jamon a fent felsorolt egyáltalán nem úriemberek bandájának vezére. Rabló, bankrabló, csaló, politikus (bár az már majdnem ugyanaz), zsaroló. A banda az amerikai polgárháború (1861–1866) befejezése, a déliek veresége után csapódik egybe, és eszükben sincsen tisztes munkával megkeresni a kenyerüket. Joss Jamon-ról azonban nem tudunk semmi többet annál, hogy rettentő kapzsi, nagyravágyó és hataloméhes. S hogy nem tud veszíteni. Mondom, kiváló politikus-alapanyag. 

Erről egy kicsit többet akarok mondani. Ahogyan említettem, a történet '58-as. De úgy fest, van ami állandó. Vagy olyan vagyok mint Pistike, akinek mindenről az jut eszébe. 

 A történet

Jamon és a bandája amerre jár, rabol. Így tesz egy a poros kisvárosban, Los Palitosban is. Aztán úgy kavarják a dolgokat, hogy Lucky Luke nyakába varrják a gazságaikat. A városka lakói már készülnek is felakasztani Luke-ot, mire az köt velük egy üzletet: hat hónap, és visszahozza az eredeti rabolókat. Ha nem tenné, akkor hat hónap múlva áll elébe, kössék fel. Mivel még nagyon sok Lucky Luke-füzet jelent meg ezután, kétség nem fér a történet méltó végéhez. 

Luke útra kel és el is jut Frontier City-be, ahol Jamon-banda már megvetette a lábát. Luke munkához lát. 

Ami feltűnő ebben a történetben, hogy Luke valahogy esendőbb, sebezhetőbb mint későbbi formájában. Az elején, ugye, akasztani viszik. Később a banda sarokba szorítja, majd lasszóval elfogja. Börtönbe is zárják, tárgyalnak is felette. Nem egyedül oldja meg az ügyet, sőt, meg sem tudná oldani egyedül. A tervei beválnak, de igazából nem vezetnek konkrétan sehová. Nem nézi és kezeli még olyan emelkedett szemszögből a helyzetet, ahogyan később teszi majd. 

Vagyis egész konkrétan Luke alakjának volt evolúciója. Mondjuk a rajzokon is érezni, hogy ezek még nem azok a rajzok. Meg nem mondom, miből jön ez le, ehhez Gergő fiam kellene, neki csudára művész szeme van az ilyesmihez, de csak az első oldalt elolvasva már volt sejtésem, hogy ez korai darabja a sorozatnak. Mondjuk ez is relatív, hiszen kilenc évvel az első füzet után jelent meg. De az is igaz, hogy Morris összesen hetvenkét (72!) Lucky Luke történetet jegyez. Tény, hogy ez már viszont a tizenegyedik volt. 

Az események konkrétan akörül zajlanak, ki hajlítja inkább maga felé a város szívét, Joss vagy Luke. Joss-nak vannak meggyőző érvei, Luke-nak nincsenek. Joss érve az ököl és a fegyver. Luke-é a szív és az ésszerűség. Goscinny még optimista volt. Mármint abban, hogy a népet erőszakkal  lehet leginkább a megfelelő irányba terelni. Vagyis, hogy nem tehet igazán arról, hogy merre hajlik, mert az erőszak hajlítja, nem az észérvek, nem az erkölcs, nem a logika és még csak nem is a saját, jól felfogott érdeke. Az agymosás lehetőségéről, úgy tűnik, akkor még nem tudtak annyit mint manapság. De az mindenesetre még ebből a karikatúrából is simán levehető, hogy mennyi valós fedezete van egy-egy politikai kampánynak. 

Viszont a bíróság működése, úgy fest, nagyjából ugyanúgy működött, mint egy.másfél évszázaddal később, ahogy az az örök életű és érvényű, halhatatlan magyar filmből, A tanú-ból is ismerjük. 

 Ennek Lucky Luke-os megfelelője így fest: 

És egy város statisztál mindehhez, ahogy mondtam fentebb, félelemből. Ezáltal ez a füzet nem annyira önfeledten vidám. Talán itt Kelet-Európában még nagyobb az áthallása a „független” bíróságoknak. (Itt egy nagyon érdekes, vagy inkább szégyenletes, de mindenképpen tanulságos történet a közelmúltból.)

A végső megoldás, feloldás szokatlan módon nem Lucky Luke-tól származik. Voltaképpen az összefogás ereje, egyfajta lokális forradalom söpri el Joss Jamon-t és a bandáját. A kiváltó oka ugyan Lucky Luke, de ezúttal nem a Vadnyugat-szerte híres gyorsasága és célbalövő-képessége menti meg a helyzetet és fegyverezi le a gazembereket. Viszont, meglepő fordulattal, ezúttal lecsatolja a coltját és ököllel teszi helyre a csúnya bácsit. 

Mindazonáltal ez a füzet, ez a történet sem komor, komoly, csak egy kicsit több valós dologra asszociálunk általa. Az olvasó lesz komolyabb, az értelmezés által, de nyugalom, a történet önfeledt kikapcsolódás most is. Mondhatnók, szokás szerint.