Összefoglaltam már a véleményemet a Hihetetlen! Magazinról Az isteni kőgúlákról kiadott különszámáról írtakban. Akkor ezt írtam: 

Tisztázzunk valamit már itt az elején! Bár kedvelem a Hihetetlen! magazint, legalábbis a különszámait, eszembe sincsen mérvadó, tudományos kiadványként kezelni. Akkor sem, ha bizonyos, hivatalosan tudományosnak tartott nézetekről is van különvéleményem. Az is tény, hogy a Hihetetlen! magazin meg sem kísérel forrásokat felsorakoztatni, csak ex cathedra közöl általa ténynek tartott adatokat, összefüggéseket. Amin az ember vagy elgondolkodik vagy jókat mosolyog. 

Most megjelent egy aktuális KÜLÖNSZÁM, a magyarság 20 000 éves történelméről. Tény, hogy ezen a címen immár az ötödik. Ahogyan ezt a borító is szembeötlőn jelzi. Ha számonként nagyvonalúan 196 oldallal számolok (lásd a borító jobb felső sarkát!) akkor az már 980 oldal, ugyanarról a témáról. 

– Hány bőrt lehet erről lenyúzni? – tehető fel, lássuk be, jogosan a kérdés. 

Hát két úton-módon, kérem szépen:
a) vagy hihetetlen alapossággal,
b) vagy némi önismétléssel.

Ismerve a Hihetetlen! magazint, nem kérdés, merre indult el a szerkesztőség. 

(Csak azt tudnám magamnak megmagyarázni, mi a fene késztet arra, hogy ezeket a különszámokat rendre megvásároljam?)

A Magyarság-sorozat első négy számának MINŐSÉGI SZÍNVONALA, hogyan is mondjam finoman, elég vegyes volt. Volt, amikor mosolyogtam (azért a Vénuszról származás Arvisurás lehetősége ebből az összeállításból sem marad ki), volt, amikor kínosan feszengtem, mert egymást követő cikkek állítottak egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat.

Kicsit úgy, ahogyan a Magyarságtudományi Füzetek tették: a magyarok elődei hol a sumérok, hol a szkíták, hol a hunok, hol a kelták, hol az avarok, mikor melyik füzet kerül az ember kezébe, mindig az aktuálisra talál meggyőző bizonyítékot. 

Nos, A magyarság 20 000 éves történelme ugyanígy dolgozott, nem győztem kapkodni a fejemet, hogy akkor most kik is vagyunk, mik is vagyunk, honnan is jöttünk? Nimród az ősünk, vagy Jézus, a pártus király, a csillagokból jöttünk-e vagy Isten választotta nép vagyunk? S ha az utóbbi, akkor melyik isten, a keresztény? Vagy éppen a keresztény istennel való kapcsolat az, ami kiváltotta eleink papjainak, a táltosoknak a rosszallását és ezáltal a turáni átkot, amit a saját népükre szórtak? (A szerkesztőkben annyi józanság volt, hogy felismerjék: ez simán ordenáré hazaárulás, amellyel a saját népüket úgy ezer évre szerencsétlenné tették, és amely átok a körkörös érvelés miatt önmaga teszi lehetetlenné a megszűnését. Tudniillik az átok lényege, hogy a magyarok ne értsenek szót a saját véreikkel, és akkor múlik el az átok, amikor végre nem az első reflex, hogy egymás torkának ugorjanak. Kicsit körkörös, nemdebár...? Ám mondom, erre legalább rámutatott az ezt az infót tartalmazó cikk.)

A SZERZŐGÁRDA nem tartogat nagy meglepetéseket. Sem a nevekben, sem a megírt cikkek számában. Lássuk csak! Az utolsó oszlop arról szól, hogy milyen információt találtam a szerzők foglalkozására valószínűsíthetőnek a neten.

 Vagyis a szerzőgárda döntő többségében a megszokott, bevett cikkírókból áll. Így voltaképpen semmi meglepetés nem ér bennünket. Azaz mégis. A Hihetetlen! Magazin különszámai tematikus tartalmú kiadványok, minden írás az összefoglaló cím tartalmáról szól, így vagy úgy. Jobbára abban a formában, hogy a szerkesztők mindent, de mindent belepakolnak a tematikába, ami csak érintőlegesen is, de belefér. Ahogy fentebb már mondtam.

Ez így van most is, de valahogy SZIGORÚBB SZERKESZTÉSI ELVEK érvényesültek. Számomra ez pozitív. Szigorúbbak, abban az értelemben, hogy sokkal inkább tartották magukat az alcímben foglaltakhoz: Rabok legyünk vagy szabadok? Vagyis a különszám tartalma a magyarság mindenkori függőségi helyzetét tekinti át nagy vonalakban,  honfoglalás előtti időktől kezdve napjainkig, és picit megpróbál a jövőbe is tekinteni, Másodrendű alcímként ezt is olvashatjuk a borítón: Jövőbe mutató nemzetstratégiák. (Ezt nem muszáj elhinnünk: jól mutat, ígéretes is, de voltaképpen túl nagyvonalú stratégiákról esik csak szó, szinte csupán baráti társaságban kimókolt elméletekről, amelyekben sok új nem található, valójában kimerülnek abban, hogy keletre vagy nyugatra tartsunk, tudatában annak, hogy a függőséget tekintve egyiktől sem várhatunk semmi jót. Túl kicsik, eszköztelenek vagyunk.

Én e lapszámból pedig éppen erre, a nemzetstratégiára lettem volna a legkíváncsibb, de sajnos isten igazából hoppon maradtam. Illetve volt még egy ígéretes téma a pakkban: a magyarok választottságának a kérdése. Amit több, a magyarság őstörténelmével foglalkozó írás is érintett. Csak éppen az nem szokott kiderülni, hogy ki választotta ki a magyarokat, és milyen feladatra. Erre sajnos most sem kaptam választ. 

A források, ajánlott irodalom feltüntetése a szokásos: sehol semmi. Az információkat el kell hinnünk, mert nyomtatva vannak. Utánaolvasni annak, hogy honnan vették a szerzők az információkat, elméleteket, esélyünk sincsen. Értem én, hogy a Hihetetlen! Magazin nem tudományos igényűeknek találtatott ki, értem én, hogy más a célcsoport, meg mindenkinek a maga szintjén, a maga nyelvezetével, de valahogy a komolyabban vételhez mégis kellene valami több a kinyilatkoztatásnál. (De minek, ha egyszer úgyis, így is rendre megvásárolom én is, nem igaz?)

Visszatérve a szerkesztéshez. Szóval ebben a számban, kis túlzással, a cikkek döntő többsége valóban arról szól, ami az alcím: a magyarság majdnem mindenkori valakiknek alávetettségéről. S ez, mondom, pozitívum. E lapszámot olvasva, olvasgatva, lapozgatva olyan érzésem volt, hogy ezúttal komolyan vették a maguk választotta feladatot, és nem pusztán egy újabb különszám összerakása volt a céljuk.

A szerzők elindulnak a honfoglalás korától, sorra veszik a nagy királyainkat (meg néha a kicsiket, mint például Aba Sámuel), István, Szent László, Mátyás, stb., a történelmünk nagy csomópontjait (államalapítás, tatárjárás, Szigetvár, Mohács, Rákóczi-szabadságharc, 1848, Trianon, 1956, rendszerváltás, EU-csatlakozás), és rendre ennek a kérdésnek erednek a nyomába. Ami még pluszban meglepő: például Nagy-Magyarország kérdésében meglepőn realisták, ahogyan az Európai Uniót, illetve a V4-ek lehetőségeit illetőn is. Ami ellenben egy kicsit meglepő volt: a lap utolsó harmadában, amely a rendszerváltással és Magyarország lehetőségeivel foglalkozik, Antall Józsefen kívül gyakorlatilag nagyon nem neveztek néven senkit. Ami részben érthető is.

De ugyanígy meglepő volt, hogy bizonyos értelemben, ha nem is kerek-perec megfogalmazva, de politikai szempontból is állást foglalnak: nem a neoliberális pályán fociznak. Mondjuk tekintettel a legtöbb cikket publikáló Bácsi Boglárkára (alias Bácsfi Diana), illetve arra, hogy kizárólag a magyarsággal foglalkozó lapszámból ötöt kiadtak, ez annyira nem meglepő. 

ÖSSZEFOGLALÁSKÉNT. Meg sem kísérlem a  196 oldalon kiadott közel hetven cikk ismertetését, értékelését. Parttalan és kilátástalan lenne. Tény, hogy ebben a kiadványban is vannak egymásnak ellentmondó információk: ezt felfogtam a gondolkodás demokratikus játékszabályainak a szerkesztőségen belül. (Amiben például nem jutottak egymás között sem konszenzusra: hány honfoglalás volt, mikor volt az ahány, és mióta vannak a magyarok a Kárpát-medencében?) 

A lényeg, ahogy fentebb mondtam: gyorstalpaló módszerrel végigtekinthetjük a magyar történelem legfontosabb eseményeit, csomópontjait, tragédiáit, és az áttekintés közben fel-felvillan számunkra néhány alternatív lehetőség, mi zajlott az események hátterében, kik és miért lehettek az okozatok okai A szerzők meglepően higgadtan, visszafogott cikkekben teszik ezt, és még az alternatív nézeteik hangoztatásánál is kerülik a harsányságot és a megfellebbezhetetlenséget, ami azért jellemző szokott lenni rájuk. Vagyis képviselik a maguk nézeteit és álláspontját, de higgadtan és viszonylag kiegyensúlyozottan teszik ezt, még akkor is, amikor hozzáadják a történelemhez a nem dokumentált, lehetséges alternatívákat.

Kimondottan tetszett ez a szám. 

7/10

2020 október, a forradalom másnapján, tegnap, évek óta először nem volt kivilágítva a kaszásdűlői kémény