Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója

Claudio Chiaverotti – Roberto Recchioni – Val Romeo: Vörösszürke fények Londonban

Morgan Lost és Dylan Dog közös kalandja az alternatív valóságban

2020. november 12. - Mohácsi Zoltán

morgan_lost_dylan_dog.jpg

(Sokadszorra is önismétlés következik. Nem unalmas még?)


Mivel ÖTVENNÉGY LESZEK HAMAROSAN, adja magát az információ, hogy képregényileg a Füles-ben és a... hm... talán a Népszavá-ban megjelent 3-5 kockányi képregényeken szocializálódtam. Meg a Pajtás újságon. Evégett képregényben nagyjából konzervatív lettem. Tudom én, hogy a régi vágású képregények, különös tekintettel az adaptációkra ma már nem mencik (brrrr, de utálom ezt a szót!), hiszen sok a szöveg, s a rajzok sem azok már. Nem rosszabbak, mások. Még úgy is, hogy alapvetőn egyáltalán nem vagyok naprakész képregényből. A Star Wars, Spawn, a mai Batman, a Pókember, a Warhammer teljesen hidegen hagy. Meg a hasonlók. 

Ám kétségtelen, hogy természetesen vannak gyönyörűen, érdekesen rajzolt képregények manapság is. Gondolj csak a Blacksad-re vagy a Saga-ra. Vagy a Morgan Lost-ra. Ez utóbbit is véletlenül találtam a könyvtárban. Először az érdekes színezése tűnt fel: egy színt használ csak. Aztán a rajzok hihetetlen részletgazdagsága. Aztán az, hogy él az egész. Nem is annyira a sztori fogott meg, egy újabb kaszabolós, pszichopatás, depis-fejvadászos történet, hanem a hangulat. Újabb szerelem. A könyvek tekintetében egyáltalán nem vagyok olyan betegesen monogám, ahogyan Szerelmetesfeleségtársamat illetőn, simán élek nagyon sok szólamú bigámiában. 

Immeg, lám, minő érdekességek vannak a könyvtári polcokon, ha egy kicsit türelmesebben nézek körül, fittyet hányva az akkor még ketyegő parkolóóra vaskosan számoló óradíjának (másnaptól lett ingyenes a parkolás)! Úgy döntöttem nem engedem feldrimbölni az agyamat a parkolószámla végett, egyszer élünk, pincér, még egy doboz gyufát! És nem megérte, most mondd? (Különösen, hogy most meg megint bezárt a könyvtár a vírus miatt. :-( )

morgan_lost_dylan_dog_sbe_log.jpgA FÜZET EREDETI KIADÓJA A SERGIO BONELLI EDITORE. Olaszország legnagyobb képregény kiadója. Alapítója a kiadó nevében is szereplő Sergio Bonelli, aki maga is írt szövegkönyveket. Leghíresebb munkája a száznyolcvanvalamennyi számot megért Zagor, amelynek két kötete már magyarul is megjelent, egy-egy történetet összegyűjtve, egyben kiadva, nem füzetenként. A SBE portfóliója mára igen szerteágazó témájú és stílusú képregényt tartalmaz. Érdemes kicsit molyogatni a weboldalukon: Nagyon sommásan azt mondhatom, hogy a kiadványaik alapstílusa ragaszkodik a hetvenes-nyolcvanas évek rajzstílusához, és csak hangyányit hagyja befolyásolni magát az idő múlásától. Ez ad egyfajta pozitív patinát a rajzoknak, nem hagyja elnagyoltságban semmivé válni a részleteket. A Morgan Lost-tal kapcsolatban még hozzáteszem: egyértelmű a történetvezetés, nem kell kapkodni a fejünket, mikor vagyunk hol és miért? Nem arról van szó, hogy ék-egyszerűségű, hülyebiztos történetecskét olvasunk/nézegethetünk, hanem arról, hogy nem tévedünk el a történetben/időben/térben/szereplőkben/semmiben. Ennek látszólag ellene mond majd a következő mondat, de majd meglátod, hogy mégsem. 

morgan_lost_dylan_dog_sb.jpg

*

NAMOST ÉS SZÓVAL EZ A FÜZET TELJESEN KAOTIKUS. Úgy mindenféle szempontból. Mert nézz a borítóra! Egyszerre két teljesen különböző fószer a főszereplője. Egyfelől a festett szemű MORGAN LOST, másfelől az eredeti képregényeket megjelentető Bonelli kiadó másik menője, a rémálom-nyomozó DYLAN DOG. (Akiről még nem olvastam képregényt.) Vagyis ez egy hibrid-történet.

Már csak azért is, mert Morgan Lost amerikai, Dylan Dog angol, és a helyszín, ahol most történülnek a súlyos trancsírok, egy alternatív világ. 

Aztán ott van a füzet címe a borítón: Vörösszürke fények LondonbanAmit a borító belső felére nyomott kiadói fülszöveg (mármint az eredeti kiadóé) máris megcáfol, amikor ezt mondja: „A »Rémálmok és gyilkosok« című képregényben...” Vagyis ebben, amit a kezünkben tartunk, mert a jobb oldalra áttekintve máris ott látjuk a képek felett ezt a címet. A borítóra nyomott Vörösszürke... meg csak  71. oldalon jelenik meg. Nehogy már jól érezzük magunkat! 

morgan_lost_dylan_dog_04.jpg

*

A TÖRTÉNET SEM EGYSZERŰ, igaz, egyetem sem kell hozzá. Adva van Morgan Lost, aki túl van egy feleségen, a másodikat fogyasztja... Jaaajjj, nem úúúúgy, ő nem Hannibal Lester! A városban azonban ott glasszál egy pszichopata sorozatgyilkos, aki az ismert pénzes cápákat gyilkolássza. Meg van egy másik figura, aki nem ilyen fenkölt okokból, mindössze bosszúból öl. S hogy a kép teljes legyen, megjelenik maga a Halál is. Itt is legalább olyan ellentmondásos figura, mint Terry Pratchett Korongvilág-regényeiben: kiráz tőle a hideg, mert pfúj, mégis érdekes, izgalmas alak. 

morgan_lost_dylan_dog_05.jpg

Szakmányba fogynak tehát az emberek ebben az alternatív valóságban. Morgan Lost felhagyott már a fejvadászsággal, de a felesége révén érintetté válik, és visszatérnek a régi reflexei. A nyomozása során kapcsolatba kerül Dylan Doggal is. Ők, ugye, mindketten jó fiúk. Ez a kép vastagon árnyalódni fog... Mindenesetre összefognak a jó ügy érdekében. 

morgan_lost_dylan_dog_03.jpg

Szóval a történetben van annyi minden, hogy csak az ízek harmóniájára kell figyelni ahhoz, hogy cuppantósan jól sikerüljön a koktél. Mi minden? Izgalom, gyilkosság, trancsír, misztikum, fantasztikum, nyomozás, szomorúság, szerelem, fordulat, és ami a legjobb, HUMOR is. Dylan Dog titkár vagy mije egy csuda érdekes figura. A modellje teljesen egyértelmű: Groucho Marx

morgan_lost_dylan_dog_gm.jpgmorgan_lost_dylan_dog_06.jpg

Kicsit fárasztó, de roppant mulatságos alak, akinek egy szavát sem szabad készpénznek venni, mert behúzhat a csőbe. Ám ha ráhangolódtál, nagyon jókat vigyorogsz és szeretni fogod őt. 

*

A RAJZOK ÉS A PURITÁN SZÍNEZÉS MOST IS MESTERI. Igen heves elismerés-bólogatásra ösztönöz a rajzok kidolgozottsága. Ami már az első Morgn Lost füzet esetében is két vállra fektetett. S hiába, hogy az átlagnál jobban nem vonzódom a pszichopata sorozatgyilkosok esetei után, azt mondom, ez is egy kell-képregény. Nem is annyira a történet miatt, hanem mert jó nézegetni, és bőven van miben elmélyedni a nézegetés közben. 

Ráadásul a történetben levő csavar dob annyit az egészen, hogy jócskán túlemeli a klisés, a pszichopata-baromarc zsigerfröcsköl városszerte, amerre jár, a zseniális nyominger meg a nyomába ered, egyre közelebb jár hozzá, és a végén egy látványos perpatvarban taccsra is vágja az aberrált csávót, miközben van néhány pillanat, amikor úgy néz ki, ő marad kiterítve a placcon. De aztán persze mégsem. Ebben a történetben ez korántsem így van. Csak kicsit. De mégsem ám! S ez nagyot dob az egész utóízén. 

Nem leszünk tőle jobbak, okosabbak vagy bölcsebbek, de remek szórakozás a vele töltött idő. Ezt én mondom neked. 

 *

Frike Comics, Budapest, 2019, 128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155891151 · FordítottaLudmann Ágnes 

9/10

2020 novembere; esélyem van rá, hogy enyém is lett a vírus, most várom a teszteredményt.
(Ami, mint tudjuk, semmit sem jelent, mert vagy igaz, vagy nem, lehet a pozitív negatív és fordítva, lehet, hogy csupán egy vírusdarabkára reagált a teszt, mégis tesztel az egész világ orrba-szájba, és pánikól az eredmények felett, a KSH adatai meg kevesebb halottat mondanak most, mint amikor még nem volt járvány... )

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr1616278176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása