CSAK A SZOKÁSOS: infarktus után eggyel, mintegy szíverősítőként elmentem bringázni egy kicsit, és hogy célom is legyen, gondoltam, megnézem a régi-új Könyvmegállót Csillaghegyen, és akkor már persze, hogy naná, a Pók utcait is. Az első a Mátyás király útjának felújítása miatt tűnt el hónapokra, a másikat egy heves vihar döntötte le a lábáról. Egy picit túlvállaltam magamat, picit sok volt egyszerre ennyi mozgás (pedig semennyi), de alapvetőn mégis jól esett. A Könyvmegállóban pedig megtaláltam kamaszkorom egyik kedvenc könyvét, A Prometheus-válságot, egy vékonyka Čapek-kötet, a Foltýn zeneszerző élete és munkásságát, Lermontovtól a Korunk hősét és ezt, a szóban forgó kötetet, a Mélyhűtött szerelem címűt.
Szent meggyőződésem volt, hogy valamikor ezt is olvastam. Még a tartalom alapján is ez volt a blikkem. Talán Hegedűs István rajzai miatt. Hegedűs illusztrációit mindig nagyon kedveltem. Vagy azért, mert a Móra Kiadónak több olyan könyve volt, amelyek méretre is passzoltak egymáshoz, Hegedűs illusztrálta őket, magyar szerzők művei voltak és mindegyik alapvetőn sci-fi témájú. Kapásból most az alábbiak jutnak eszembe (na, jó, az utolsót nem Hegedűs, hanem Milósovits László illusztrálta):
Éppen Száraz Miklós György alapkönyvét, a Lovak a ködben című vaskosságát olvasom (mondjuk e-könyv formában, úgy nem vaskos), de miután kamaszkoromban felismertem, hogy senki nem tart fegyvert a fejemhez, ha egyszerre nem csak egy könyvet olvasok. Nagyon ellazultam: azóta van, hogy párhuzamosan olvasok. Sőt, azóta minden empátiámat elveszítettem azok felé, akik olyat találnak mondani vagy írni, hogy nagyon ritkán hagynak félbe könyveket. Fel nem foghatom ennek az értelmét, hacsak nem leledzik a mélyben némi intellektuális szadomazó-hajlam. S így SzMGy-el párhuzamban nekiestem Nemes László könyvének is. Különben is, e-könyv mellett különösen jó érzés igazit is a kezembe venni.
NEMES LÁSZLÓ FEHÉR KLÁRA FÉRJE VOLT. Persze nem ez a legjellemzőbb tulajdonsága, de ez alapján már lehet őt valahogy pozicionálni.
A nevéhez huszonhat általa vagy Fehér Klárával közösen írt (úti)könyv kötődik.
Fordított is. Például Vonnegut-ot, Eric Knight-ot, Ray Rigbyt, Koestlert, Remarque-ot, Defoe-t. Nem volt lusta ember, na!
A rendszerhez való viszonyáráról sokat nem találtam felületes kutatásom során, hacsak azt nem, hogy volt a Mokép propaganda osztályának a vezetője, illetve 1971–1976 között a Népművelési Propaganda Iroda irodalmi szerkesztőjeként működött. Érted, propaganda... Rossz szájíz... Mindegy, lépjünk túl, ettől még lehetett jó ember. Jó író meg pláne lehetett.
Nem tudom, egyéb regényei milyenek, én csak ezt az ifjúsági sci-fit olvastam. A moly.hu-s olvasottsága nem túl nagy, de az a néhány olvasás pozitív visszajelzést ad a regényeiről. Ahogy nézegettem, jobbára szocialista mindennapok valóságát írta meg. Önmagában persze túl sokat ez sem mond.
*
A MÉLYHŰTÖTT SZERELEM EGY ROMANTIKÁTLAN ROMANTIKUS SCI-FI, UTÓPIKUS KALANDREGÉNY. Vagyis egyszerre rengeteg minden. Ami elsülhet jól is, meg rosszul is.
Betty Curtis és Jack Marini szeretik egymást. Betty egy gazdag sajtgyáros leánya, Jack egy bevándorló olasz kereskedő család sarja. A családok egyik oldalról sem támogatják a kapcsolatukat. Túl nagy jövőjük már csak azért sincsen, mert Jack szívbeteg (én meg ezt olvasom infarktus után lábadozva, bakker), kétséges, mennyi ideje van hátra (jajj!), de két évnél több biztosan nincsen (ajjajaj!). Nem rózsaszínek a kilátások. Rómeó és Júlia Amerikában. Csak ez most nem Bernstein.
A fiatalok tudomására jut, hogy van egy intézet, amelynek Örök Élet Intézet a neve. A név csalóka. Nem örök életről van szó, hanem hibernációról: a beteg személyek lefagyasztják magukat x évre, és ébrednek, amikor gyógyíthatóvá vált a betegségük. Elhatározzák, mindketten alávetik magukat az eljárásnak, és boldogan élnek, ha majd felolvadtak.
Itt egy kicsit gyanússá vált a regény. Amikor Jack felébred, túl van a szívműtétjén. De nem csupán azon, átnézték a testét, és mindent kijavítottak, ami hibát csak találtak benne.
Én meg nem egyszer tűnődtem már, milyen klassz lenne, ha betennének egy gépbe, ami ezt elvégezné velem: nem lenne szükségem szemüvegre, nem lenne hibás fogam, megszűnne a cukorbetegség, a magas vérnyomás...
Lehet, mégis olvastam ezt a könyvet?
Amikor Jack felébred kétszáz év mélyfagyoskodás után, egy utópikus új világban ébred. Nincsen pénz, napi négy óra munka a választható opció, a közszükségletek ingyen járnak, ahogyan a közlekedésért sem kell semmit fizetni. Egyetlen hátránya van a világnak: az ételek nem olyan finomak, mint amilyenek a XX. században voltak.
Illetve még valami nagyon-nagyon hibádzik Jack számára...
Aztán mintegy véletlenül megtalál egy klubot, amelynek a huszadik századból érkezettek a tagjai, akik között több ismerősre is lel. Meg egy komoly titok, egy veszélyes összeesküvés kétségtelen nyomára is.
Vagyis, gondolom, észrevetted, ez olyan mint azok a zacsis kávék: 3in1. Por alakban minden benne van, csak forró vizet kell ráönteni
Volt egy kollégám, ő egyszer rájött, hogyan lehetne megoldani a Föld egyes részein egyre erőteljesebb ivóvíz hiányát.
– Pofon egyszerű: instant víz!
– Instant víz?
– Persze, pofon egyszerű! Instant víz! A vizet szállítani nehéz, komplikált, ezért por alakban kell odavinni, aztán nincs más dolog, csak fel kell higitani
– Mivel?
– Hogy-hogy mivel? Hát vízzel, és máris kész a víz!
És máig nem kapott Nobel-díjat!
Szeretek kávézni, bár nem értek a kávékhoz. Bizonyos szintig bármit meg lehet velem itatni. A 3in1 kávékat csak végszükség esetén (a cukrom végett akkor is inkább 2in1-t), de még soha nem volt ilyen kávé után olyan érzésem, hogy kávéztam. A neszkávé meg végképp brrr! Vagyis, bár gourmand (gourmet; az etimológia most lényegtelen, nem megyek bele) nem vagyok, vannak határok.
NEMES LÁSZLÓ REGÉNYÉVEL VANNAK BAJOK. Elsősorban éppen ez a 3in1-dolog. A szerző képtelen volt eldönteni, mit is szeretne igazán kezdeni a kipattant sztorival.
- Romantikus sci-fi legyen? Rómeó és Júlia a hetvenes évek Amerikájában, Shakespeare Júliájának perzselő szerelme által fűtött bátorsága nélkül? Ki lehetett volna hozni ezt is.
- Egy szocialista utópia az egyetlen, megvalósítható útról az emberiség egysége érdekében? Az EU szívében, a liberális fasizmus kellős közepén furcsa arról olvasni, hogy az emberiség azért képes a 2200-as évek derekán békében élni, mert végre elmostak minden határt fajok és nemzetek között, mindenki mindenhol ugyanúgy, így nincsen miért gyűlölködni, harcolni... Egyfelől szép és idillikus. Másfelől megvalósíthatatlan, halálos eszme. A megvalósított kommunizmus nyomatása, mindenki azt visz el az üzletből, amit akar, és természetesen csak annyit, amennyire szüksége van, nagyon szép, nagyon jó, és nagyon röhejes. Miközben maradtak a fogyasztásnak olyan szintjei, amelyek a luxus kategóriájába tartoznak.
- Időutazós sci-fi kalandregény? Mert a könyv harmada ez. Ballada az öngyilkos önzésről, a hatalom görcsös akarásáról, a reakciós erők változásra képtelen kőfejűségéről, ahogy fittyet hánynak az idők szavára, és ezért képesek lennének szenvedést és pusztulást zúdítani az emberiség nyakába. Jól megértettük a leckét?
A baj az, hogy a regény egyik szerepet sem tölti be igazán. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka... Ööö... Vagyis...
Még az első rész a legerősebb, de olyan képtelenek a párbeszédek, a motivációk, a cselekmény, hogy hiteltelenné, vasárnap délutáni, amatőr, családi színjátékká foszlik az egyébként jó ötlet.
A második pont olyan lepkeszellentésnyi, hogy az önmagában propaganda.
A harmadik pont konfliktusa pedig crampus ex machina a javából. Miért, hogyan lenne, lehetne egy utópiában konfliktus, hacsak a múlt képviselői a régi rend visszaállításának a kísérletével nem okoznak ilyet? Az új embernek eszében sincs megbontani az egyetlen, lehetséges és működő rendet, csak a múlt urai vetemednek ilyen esztelenségre. Ráadásul a konfliktus, az összeesküvés felfedezése, megoldása annyira banális, izgalom nélküli, és annyira nincsen semmi köze a regény eddigi szövetéhez, hogy az valami elképesztő.
*
AMI ÚGY INDULT, HOGY JÓ KIS NOSZTALGIA-ALAP LESZ A LÁBADOZÁSOM IDEJÉRE, igen komoly csalódássá vált. Minden kétséget kizárón érzek magamban annyi lelkierőt, hogy komoly sérülések nélkül fel fogom dolgozni, még így infarktus után eggyel is.
Ezen ifjúsági szösszenete alapján azonban Nemes László nem lesz a szerző, akinek a könyveit boldog sikkantással tépem le a Könyvmegállók polcairól. Szóljatok rám, ha tévedek, és a Mélyhűtött szerelem csak egy szerencsétlen fiaskó az életműben!
De Hegedűs István rajzait akkor is kedvelem!
Móra, Budapest, 1970, 258 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Hegedüs István
2,5/10
2020 decembere, már nem közeleg, hanem itt a tél, én meg itthon vagyok, mert azt mondták, infarktusom volt
