A moly.hu ma szólt nekem, hogy 2021-ben már TÍZEZER oldalt elolvastam.
Ezen én egyfelől meglepődtem.Nem tűnt annyinak.
Másfelől ilyenkor szoktak jönni a gratulációk. Amiket szintén nem értek. Számomra az olvasás legelsősorban: élvezet. Meg másodsorban is. Aztán jönnek más érvek. De nem értem, mi gratulálni való van az élvezetemben? Ha mondjuk valamilyen módszerrel mérni lehetne, hány óra zenét hallgattam, és kiderülne, hogy hű, de sokat, annak mi lenne az üzenete?
Ennek ellenére persze udvsriasan megköszönök mindig minden gratulációt.
(És félre értés ne essék, eszembe sincsen fikázni a Moly kedves kis teljesítmény-igazolását sem!)
Harmadfelől ki tudja, mennyit ér bármennyi oldal elolvasása? Mert ugye, nem mindegy, hogy tizezer milyen oldalt olvastam? S még ha olyat is, ami miatt egyáltalán megéri olvasni, akkor is komoly kérdés: mennyi eredménye van az olvasásnak?
Álnaiv és költői kérdések, persze, hogy azok. Már csak azért is, mert ahogy a blogomon visszanézegettem, miket is olvastam idén, volt olyan könyv, amire nem is emlékeztem, hogy a kezemben volt... Ugye, hogy ez már ugye? (Ráfogom az aggkori szenilitásra: egyre több olyan film akad, aminek a címét látva halvány dunsztom sincsen, hogy láttam-e, s ha láttam is, ha torkomon lenne a rozsdás bökő, akkor sem tudnám visszaadni, miről is szólt.
Ám a gratulációkat, bár nem várom el (a fenti okok miatt), de nagyon szépen köszönöm!
