Szubjektív olvasónapló a XXI. század elejéről

Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója

Mauro Boselli – Maurizio Colombo – Majo: Dampyr 1/1-2. – A sötétség gyermeke – Éjjeli horda

Dampyr frenetikus bemutatkozása a délszláv háborúban, magyar szereplőkkel

2021. november 26. - Mohácsi Zoltán

dampyr_1_1_2_sotetseg_ejjeli.jpg

Az előző Dampyr-értékelésem elolvasása után (ami a sorozat második kötetéről szólt, és aminek az első oldala, Budapest-látképével azonnal levett a lábamról) Szerelmetesfeleségtársam elkérte tőlem a könyvet, hadd nézze meg a rajzait, mert: 
– Olyan jól írtál a rajzokról, hogy kíváncsi lettem rájuk. 

Odaadtam neki a kötetet. Lapozgatta és mutogatta nekem, mi minden tetszik benne, rajta neki. Nem szokott ilyet tenni. Rá is kérdeztem, mi ez a változás?
– Másról nem úgy írtál, hogy kíváncsi legyek rá.

Minden más esetben elolvassa az értékeléseimet, s azonnal lép is tovább. Egyetlen könyvet sem vett még a kezébe az értékelésem hatására. Csüggesztő. Vagy magamra vagy rá nézve. Az irányt még nem döntöttem el.  

S ő a blogom leglelkesebb olvasója... Vajon milyenek lehetnek a többiek? Ööö... s milyen lehet a blogom? Erre mondta a már nyolc éve megboldogult Pipi barátom, hogy amíg az embernek ilyen barátai vannak (mert SzFT a barátom is, nem csupán a feleségem és a szeretőm), minek neki ellenség?

De nem csupán rajta rökönyödtem meg: önmagamnak is okoztam meglepetést. Az első Dampyr-találkozás után meglestem a neten, ugyan vajon hány Dampyr-kötet jelent meg eddig magyarul? S meglesés közben vettem észre (reklám, de megérdemli), hogy a Fumax oldalán van most (2021 november vége felé) némi akció Dampyrból. Vettem hát egy lélegzetet, és beruháztam. Különösen abban a tudatban, hogy két füzet áráért árultak ötöt, de elsősorban arra való tekintettel, hogy az ötből kettőt a második kötet (erről a kaotikus számozásról majd egy mondat múlva) alkotói, Boselli és Majo készítettek. Vagyis ide vele! Velük. Ide lettek velük. 

dampyr_1_1_2_a_sotetseg-ejjeli_horda_03b.jpg

Úgy gondolom, minden embernek joga van a változáshoz. Nem csupán az elkerülhetetlen biológiaihoz, hanem a szellemi, nézetbeli változáshoz is. A változás önmagában előjel nélküli, tehát aki változik, nem minden esetben kell szégyenkeznie. A kérdés a változás iránya. 

Marha jól hangzik nem? Csak akkor szégyenkezz, ha a változásod inegatív irányba történnek. Mintha ez mindig egyértelmű lenne! De fityfenét egyértelmű.

Emlékszem, amikor váltunk, mekkora frusztrációt okozott nem csupán saját érzéseimmel, csalódottságommal, vágyaimmal szembenéznem, ott volt még az egykori keresztény közösségem is. A soraikból voltak kábé ketten, akik megértették, mi történik valójában. (Köszi utólag is Wolfika és Kari, nagyon sokat jelentettetek akkor, abban a helyzetben!) Ott volt még a helyi gyülekezet is. Aki a hozzám való viszonyában totálisan leszerepelt, élén az akkori lelkésszel. 

Akkoriban a Republic „Kirúgjuk magunk alól a földet” című száma volt a kedvencem. A dal a változásról szól. Arról, hogyan változtat minket az Isten. Hogy mindig jön egy tőle küldött hajó, mindig megy tovább az élet, csak tudni kell változni. Ugye... 

De akkoriban nagyon-nagyon nem tudtam, hogy amikor elhagyom a közösséget, az vajon jó változás, tényleg szükségszerű-e, tényleg lehetne-e változás nélkül élni? Fogalmam sem volt, mi a jó irány? Változtam. 

Boldog lettem tőle és általa. Másképpen, de nagyon. De a változás hagyott maga után hiányérzetet is. 

dampyr_1_1_2_a_sotetseg-ejjeli_horda_01b.jpg

Van változás, ami felemelkedést jelent, van, amelyik lealacsonyodást. Pozitívnak az számít, ha valaki tartja magát az értékeihez. Még inkább pozitív, ha az értékszint tartja az irányt, de emelkedik. Így lesz az ember emberebbé. Mármint abban az esetben, ha az irány pozitív. 

A szellemi talajtalanság, az elvtelenség, a nézetbeli csélcsapság nem érték. Simán a bizonytalanság, a meggondolatlanság, a felületesség megnyilvánulása. Az az ember, akinek nincsenek elvei, nincsen erkölcsi minimuma, aki nem pozitív elvek mentén él, megvetendő. Képtelenség felnézni rá. 

Nos, hm... Ugyanis az előző három értékelésemben (Szedd össze magad, Jessica Jones, Dampyr – Transylvania Expressz) azt állítottam, a könyvtárban járva eszemben sem volt darabolós, trancsírozós, vérfröcsögős borzalmat keresgélni, kihozni, elolvasni.

Erre ott járok, hogy zsinórban a hatodik Dampyr-kötetet olvasom. S ezek mindegyike darabolós, trancsírozós, vérfröcsögős. Ráadásul vámpíros. Amikor is blogomszerte teljesen közismert, hogy nem szeretem a vámpíros történeteket. Legjobb esetben is tökéletesen hidegen hagy akár Lukjanyenko Őrség-sorozata, akár Stroker-klasszikusa. Az Alkonyat-könyvek sora egyenesen taszít. Erre most... 

Van rá magyarázatom. Ha mindenképpen tudni akarod, miért a nyilvánvaló, megvetendő, és elképesztő módon teljes mellszélességgel felvállalt elvtelenség kirakata, hát figyelj! A Dampyr-könyvek témája a továbbiakban is teljesen hidegen hagy. Sem a vámpírok, sem a horror nem került hozzám egy fikarcnyit sem közelebb. De egy millimétert sem. Viszont a rajzok minősége, összekapaszkodva a figurák karakterével és viszonyainak messze nem magától értetődő bonyolultságával, simán fenntartja az érdeklődésemet. Ugyan ez engem is meglep, de ez nem alacsonyodás, hanem emelkedés. Azért az, mert kiléptem (mi is a most divatos szókapcsolat?) a komfortzónámból és lám, kilépve is jól érzem magamat. Tehát nem elvtelen, hanem nyitott és rugalmas ember vagyok. Aki nyitott a bármilyen formában megmutatkozó, megnyilvánuló értékek iránt.

Ennyi! Kerek a magyarázat, nemdebár? :-D

dampyr_1_1_2_a_sotetseg-ejjeli_horda_06.jpg

Dampyr-kötetek számozásáról: tudja a franc, avagy fény az alagút végén...

Amikor próbáltam felfogni a mi merre hány métert, idő kellett, amíg valamennyire leesett a tantusz. A dolgot a moly.hu-n megjelenő információk is bekavarták. Az információkat a felhasználók töltik fel ugyan, de ők meg nyilván a könyvekből/ről veszik az adatokat. S az a helyzet, hogy a magyarul megjelent Dampyr-könyveken valóban ellentmondásos a számozás és hiányos az információ. 

Több kötetnek van ugyanis ugyanolyan száma. Legalább hatnak. Mert van egyfelől ez A Sötétség Gyermeke-sorozat. Hat kötetes, és állítólag a hatodik résznél lezáródik. A számozása arab számmal egytől-hatig tart. Ugyanakkor egytől-hatig számozással jelent meg más is a Dampyr-sorozatban, amiken viszont nincsen ott A Sötétség Gyermeke cím és más az alcím tipográfiája is. 

Vagyis magyarul két első kötete van a Dampyr-könyveknek. De ha van egy másik első kötet is, akkor vajon melyik az elsőbb? Minden kötet egyenlő, de melyik az egyenlőbb? 

Ez, itt, amiről szó van. Illetve mert egyből két kötetet citáltam a címbe és képen is, ezek itt. De a kettő közül az egyes számot viselő a leges-legelső. Harlan Draka, a dampyr története ebben a kötetben kezdődik el. Ebben mutatkozik be, ebben döbben rá arra, hogy kicsoda is ő és mire is képes.

 A titok nyitja: anno a Fumax kiadó kezdte el kiadni a Dampyr köteteket. 2007–2008 között tett így. Aztán csönd lett magyar viszonylatban Dampyr vonalon több évig. A Frike Comics 2017-ben folytatta a sorozat kiadását és jelentetett meg azóta nyolc kötetet. Voilá, ennyi a megoldás. A Fumax konzekvensebb volt az eredeti kronológiához mint a szerzők földijei. A Frike alapítói ugyanis olaszok. Ennyi a megoldás, feleim! A számozás rendje ettől nem áll helyre, de érthetővé válik a káosz. 

Lépjünk tovább bátran!

dampyr_1_1_2_a_sotetseg-ejjeli_horda_12b.jpg

A Dampyr-sorozat alapállása

Legelsősorban a külső megjelenésről. A könyvek A5 formátumúak kényelmesen olvashatók, egy kézben is tarthatók. A rajzok fekete-fehérek, szürkeárnyalatosak. 

Érthetetlen okból a színes borítókat egy esetben sem az adott történet rajzolója készítette. Sajnos olyanok is lettek: gagyik. Erre nézve a kiadó tehát mindent megtett azért, nehogy valaki a kezébe vegye a könyveit. Nem jók a rajzok, túl színesek, csiricsáré a hatás, a rajzok hangulata csak távoli köszönőviszonyban van a beltartalommal. Amikor ezt írom, akkor hangsúlyos, hogy a Fumax sorozatáról beszélek. A Frike Comics sokkal ügyesebb lett ebben. 

Érdemes tudni még, hogy a sorozatot nem egy szerző vagy nem mindig azonos szerzők alkotják. Az alapvető szülőatyja Mauro Boselli, Maurizio Colombo és a grafikus, Majo volt. Aztán az alkotók személye körül, közül később mindig volt valami változás, jöttek-mentek. A grafikusok iparkodtak Majo stílusában tovább vinni a történeteket. Nagyon jó, hogy ezt így tették!

A történet alapja röviden. A szerb Harlan Draka szélhámos. Vámpírvadásznak adja ki magát, és a falusiak hiszékenységéből él. Addig a napig, amikor a bosnyák szabadcsapatok egyik vezetője, Emil Kurjak érte nem küld, és el nem viteti egy kis faluba, Yorvolakban ahol valódi vámpírok pusztítják az embereket. Harlan megy, mert viszik, és szép lassan rádöbben, felismeri, megtudja, hogy a szélhámosságának valódi alapja van: valóban veszélyes a vámpírokra nézve. A vére pusztítja őket. Az apja a sötétség egyik fejedelme, aki magáévá tette Harlan anyját. Így fogant Harlan. Aki ezáltal lett dampyr. Aki veszélyes a vámpírokra. Igen, mert a vére...

A Yorvolakban történtek során ismerkedik meg Harlan és Kurjak, és találkoznak a szép és csinos, de vámpírrá lett, cseh nevű, de német lánnyal, Tesla Dubcekkel. Tesla a saját fajtája ellen fordul, mert gyűlöli a saját vámpírvoltát. De mert szabadulni képtelen tőle, továbbra is embervérrel képes csak életben tartani önmagát. 

dampyr_1_1_2_a_sotetseg-ejjeli_horda_14b.jpg

Amiért az első két számot együtt kezelem

Minimális tapasztalatom alapján úgy tűnik, egy-egy füzet egy-egy komplett epizódot tartalmaz. Ami az epizódokat összeköti, az a három főszereplő. Érdekes az egymással való kapcsolatuk. Nem egyértelmű. Nem borulnak egymás nyakába, nem a nagy érzelmek tartják őket együtt. A közös cél, és az elérése érdekében felhasználható egyedi tulajdonságaik tartják őket együtt. Bár kétségtelen, hogy a körbementik egymást életveszélyes helyzetekben, és ez a mentegetés egyre jobban összebilincseli őket. Annyira, hogy aztán az első kaland után is együtt maradnak. A trióból Kurjak a kakukktojás, hiszen Harlannak és Teslanak nincsen sok választása. Tesla bosszút akar állni az állapotáért, Harlan az apját keresi (vámpírvadász a vámpírt). Kurjak meg velük van. 

Ügyes húzás, hogy voltaképpen egy faj három „alfajához” tartoznak: egy dampyr, egy vámpír és egy ember. Tekintettel kell lenniük egymás erősségeire és gyengeségeire is. 

dampyr_1_1_2_a_sotetseg-ejjeli_horda_17.jpgAz első kötet a hegyekben a kis faluban játszódik, a második bent a városban. A délszláv háború kellős közepén vagyunk, szabadcsapatokkal, lakosságot irtó mesterlövészekkel, állattá vált emberekkel (miért szidom az állatokat?), kínzással, lángszóróval, halállal, szenvedéssel, értelmetlen pusztítással és pusztulással. S mondhatom, pompás ötlet a valóság és a képzelet szerves összekotyvasztása! Van benne egy őrült katonai vezető (ez az agyament vadbarom alkalmazza fázó emberek felmelegítésére a lángszórót), ő például vámpírrá lesz. És nem igaz, hogy már emberként is az volt? Így folyik össze a valóság és a képzelet. 

Ahogy figyelgetem, egy füzet jobbára egy kerek történet. Egy-egy epizódban Harlan és a társai a nyakára hágnak egy-egy sötét úrnak. Kivéve ezt a bevezető sztorit, mert az ebben szereplő eltüntetéséhez, Gorkának hívják a nem úri embert lényt, két, szorosan összefüggő kötet kellett. Íme, az indok. 

Fejtegetem megfelé önmagamat, 

de nem jutok igazán dűlőre, egyre csak vitatkozom. Kivettem, ugyebár, a könyvtárból azt a számomra első (a Frike kiadásában megjelent sorozatban második, az összmagyarországi kiadásokat tekintve hetedik) Dampyr kötet, a Transylvania Expresszt. Írtam róla, amit írtam. 

Az is egy dolog, hogy a hatására, minden Szerelmetesfeleségtársamtól eredő figyelmeztetés ellenére („Kaptál egy plusz könyvespolcot, innentől minden könyvnek ott a helye, annyi könyved legyen, ami a polcrendszeren elfér!”), szinte azonnal megvettem öt kötetet belőle. S ez hagyján, tegnap el kellett ugranom a Könyvudvarba egy Rukkolás könyvért, meg a Bookline-ba egy Terry Pretchett-ért, így akkor már benéztem a könyvtárba is... Szerinted? Csak két Dampyr volt bent. Volt. Mert jött velem haza. S bele is kezdtem. 

Pedig itt vannak a polcon a Napkút Kiadótól kapott könyvek, a múlt hét végén megérkezett egy írótól is az alkotásának a példánya, illene ezeket olvasnom. Ha már ilyen kedvesek és küldik...

dampyr_1_1_2_a_sotetseg-ejjeli_horda_02b.jpg

Semmi köze a lényeghez, de hadd meséljem el! Nem tudom, jól teszem-e, hogy nem nevezem meg, vagy reklámértéke lenne, de a múlt héten leveleztem egy másik íróval. Ő keresett meg. Hogy mit szólnék, ha a Soen legközelebbi magyarországi koncertjén megvitatnánk a svéd progmetál jövőjét. Én a beszélgetéshez azonnal odavizionáltam pár korsó söritalt is. 

Aztán azonnal vissza is mondtam az eszmecserét és a közös züllés lehetőséget. Nem mintha ne lenne hozzá kedvem. Sőt! Az írófigura, amennyit tudok róla, eddig is szimpatikus volt számomra. Személyesen még nem találkoztunk. Itt lett volna az alkalom. Csak éppen nem vagyok beoltva.

(Egyike vagyok a közellenségeknek. S mint ilyen, ezen a jogon ki vagyok tiltva a hasonló programokról. Az ilyen helyekre csak és kizárólag az oltottak vihetik be azt a vírust, amit én is bevinnék, és amit bárhol, bárkitől megkaphatok idekint is, vö. BKK, boltok, utca, lépcsőház, lift, iskolás csemeténk által, bárhol, bármikor, akárhol, akármikor...)

A sztori lényege a következő: az író azután keresett meg a közös Soen-ezés ötletével, hogy igen zordan lehúztam a nemrégiben megjelent könyvét. (Ami lehúzásom ráadásul nem is került ki a Blogcímlapra, pedig nagyjából minden írásom meg szokott ott fordulni. Tehát lehúztam, és még a lehúzással sem sikerült reklámot csinálnom neki.)

S mondom, az író a lehúzás után hívott meg egy kis zenés dumálgatásra. (Vagy azt mondod, ott akart megveretni...? Hm... Töprengek... :-D )

Ezek szerint nem minden a hiúság. Igen dicséretes! Komolyan meghatódtam. 

Utóirat: Ha még nem hallgattál Soen-t, tedd meg, érdemes! A tavalyelőtti A38-ason adott koncertjük pedig zseniális volt. Írtam is róla. 

Egy szó mint több ezer: próbálom szétszálazni magamban, miért is a kattanásom a Dampyr-ra? Jó, persze, a rajzok, igen. De egyszerűen oda vagyok a Blacksad rajzaiért is. Még sincsen a birtokon belül egyetlen Blacksad kötet sem. El tudod ezt képzelni? Pedig amikor nálam voltak, olvastam őket, s nem győztem oda-vissza lapozgatni őket, gyönyörködni a fenomenális részletességükben. Oszt', lásd, mégsem sincsen itt egyetlen darab sem. Szóval persze, hogy igen a Dampyr rajzaira, ám mégsem ez a teljeskörűn kielégítő válasz. 

Aztán ott van még a Dampyr ellen, hogy horror, meg vámpíros történet, ami műfajt egyáltalán nem kedvelek. Meg tele van a halál utáni ilyen-olyan élettel, amiről nem egy esetben kifejtettem már, hogy simán bibliátlan, ördögi félrevezetésnek tartom.

A Biblia csak egyetlen, valóban félreérthető helyen beszél arról, hogy a halál után marad valami az emberből, ami őrzi a földi élet tudatát, s az az egy igehely egy példázat. Mindenhol máshol azt mondja, hogy amikor lejár az ember ideje, az élet (ami nem azonos magával az emberrel, csupán az éltető erőt jelenti) visszatér Istenhez, a test a földbe, és a halottak semmit sem tudnak arról, ami az emberi létük vége után történik a Földön. Nincsen tudatuk, nem képesek a kommunikációra, nem látnak, nem hallanak semmit. Nincsenek. Sehol, semmilyen formában. 

Itt nincsen vége a dolgoknak, de ebbe nem megyek bele e helyen részletesebben. A többi sem feltétlenül örömhír. Csak azok számára, akik hisznek, hittek Jézus második adventjében. 

Ha elmélyednél a kérdésben, itt egy oldal hozzá

Egyszóval a Dampyr mindent megtesz, felvonultat annak érdekében, hogy ne csupán kiessen a pikszisemből, hanem, hogy bele se kerüljön. Ennek ellenére meg, látod mi van!

A teljes választ nem fogom tudni megadni, előre mondom. Kicsit olyan a vonzalmam, miként az a megboldogult Szigeti Jenő mondta Gyopiról, a feleségéről:

– Ezer okot fel tudok sorolni, miért szeretem. Mert szép, kedves, csinos, házias, logikus, vidám, és még sorolhatnám. De ha képes is lennék arra, hogy minden jó tulajdonságát felsoroljam, akkor sem állna egy teljes egésszé össze a kép, hogy ez itt Gyopi. Még mindig csak részleteket érzékelhetne belőle, akinek mondanám. Alapvetően szeretem mindezek miatt, persze. De nem ezek miatt szeretem. Hanem azért, mert ő Gyopi. Pont.

Ennyire persze nem mély és sokrétű a vonzalmam, és a Dampyr a töredékét sem jelent annyit az életemben, mint amennyit Gyopi jelentett Jenőnek. Mert persze, hogy nem, nagyon sánta és suta a hasonlat. De valahol mégis csak megáll. 

dampyr_1_1_2_a_sotetseg-ejjeli_horda_13b.jpg

A rajzok minőségén túl még jócskán vannak érvek a képregény mellett. Elmondhatom, felsorolhatom, mi minden tetszik a képregényben. Tessék!

  • A valós történelmi idő és hely összekutyulása a fantáziával.
  • A valósan megesett mozzanatok beemelése a cselekménybe (például a háztetőkről gyilkoló mesterlövészek).
  • A szereplők nagyon nem egyértelmű, finoman árnyalt kapcsolatai (a három főszereplő egymáshoz való, valamint Harlan és az édesapjának több rétegben terhelt viszonya).
  • Ügyes nagyon Harlan személyének a kibontása, a képességeinek a lassú felfejtése.
  • Nem élvezkedik a borzalmak vizuális kifejtésében. A fájdalom, a szenvedés csak érzékeltetve van, nem a hiperrealista ábrázolásmódban. Ha már egyáltalán...
  • Akció-horrort nézünk: elképesztő, de nem egy jelenet volt, amikor meghatódtam. 

Ha nem is vakargatom az agyi barázdáimat tovább, miért is lett egyik kedvencemmé a Dampyr, ezek közül kettő-három gyakorlatilag már elég az indokláshoz. Erre én öt pontot is eléd tártam! Nagylelkűségem határtalan. 

Persze a történet nem lenne az igazi, ha Harlan és a társai ne járnának sikerrel. Persze, hogy azzal járnak. Ám mint minden sorozatban az alkotók ebben az esetben is nyitva hagynak egy tág kaput: a sötétségnek rengeteg ura van még, csak osztoznak a hatalmon. Vagyis a kis vegyesvágott-triónknak van még bőven írtásra való alapanyaga.

dampyr_1_1_2_a_sotetseg-ejjeli_horda_15.jpgGondolkodom, mi mondanivalóm lehet még Dampyr első két részéről. De azt hiszem, egyelőre ennyi. Hamarosan folytatom a folytatással. 

Fumax, Budapest, 2007, 96 oldal · ISBN: 9789638736437 · Fordította: Puller István
Fumax, Budapest, 2007, 96 oldal · ISBN: 9789638736468 · Fordította: Puller István

10/10

2021 november vége. Tegnap temettük Nénjét, 94 éves volt, nem covidos, csak lemerült az aksija szegénynek.

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr8916760212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása