Moha olvasónaplója


Aszlányi Károly: Kalandos vakáció

2018. július 30. - Mohácsi Zoltán

Nem tudom mennyire dobják fel a kötetet Gugi Sándor illusztrációi, de hogy egyenértékűek a történettel, az bizonyos. Persze már annak is van egy sajátos bája, hogy a könyv ’57-es kiadását olvastam. A könyv egyértelműen kamaszköny, s nem is akar más lenni. Egy nyár története, hat fiú, két lány,…

Tovább

Gion Nándor: Az angyali vigasság

Ez egy hat az egyben könyv, ugyebár. De mert megérdemli, nagyon-nagyon megérdemli, nem egyben, hanem regényenként szólok Gion Nándor pompás prózájáról néhány szót.    ENGEM NEM ÚGY HÍVNAK  Gion az Gion. Vagy: Gion az Gion! Inkább így. Miközben nagyon is zárt térben és időben vagyunk, fogalmunk…

Tovább

Adorján Viktor: Világváltó Nevenincs

A Központi Könyvtárban találtam a könyvre. Véletlenül. Beleolvastam, megfogott azonnal. Bizonnyal azért, mert komoly hasonlóságot véltem felfedezni a számomra eleddig teljesen ismeretlen szerző stílusa és az én eleddig meg nem jelent meséim stílusa között. (Ami hasonlóság olvasva erősen…

Tovább

László Endre: Szíriusz kapitány fogságban

Szíriusz kapitány 4.

Jujjj! Kamaszkorom egyik legkedvesebb olvasmánya volt a Szíriusz -sorozat első néhány darabja. Ezt nem olvastam akkoriban. S most kicsit van kétségem, hogy milyen volt az, amit olvastam. Eddig felnőtt fejjel sem csalódtam a gerekkori kedvencekben. Ez nagyon nagy csalódás volt. :-(E. R. Burroughs…

Tovább

René Goscinny: Asterix galliai körutazása

Asterix kalandjai 5.

Az ember nagy újdonságokat ne várjon az Asterix-töténetektől! A zseniálisan kitalált szereplők, az eszközeik, kifejezéseik statikusak, változatlanok, kiszámíthatók. Újdonság ebben a füzetben sincsen. Azonban kérdés, hogy hiányoznak-e bárkinek az újdonságok? Egyáltalán nem: a megszokott képi és…

Tovább

Máté Angi: Ez egy susogó levél

Nagy bajban vagyok! Gyönyörű ez a könyv. Mindenféle szempontból. Külalalkra is, és főleg és igen, nyelvezetre is. Bizsergett bennem a gyönyörűség Máté Angi sorait olvasva. A legszebb tollú magyar szerzők jutottak eszembe őt olvasva: Wass Alert, Sütő András, Nyírő József, Tamási Áron. Ugyan csúf…

Tovább

Mark Twain – Cs. Horváth Tibor: Tom Sawyer kalandjai és Szalonta falai

No, igen, Mark Twain és Dargay Attila, ha találkozik. Én meg Twain-nel először Dargayn keresztül, alsó tagozatban, a Fülesből kivágott és füzetbe ragasztott képregényen keresztül randiztam.A képek nagyon-nagyon jól hozzák nekem a regény hangulatát és a cselekményt is. Dargay rajzai kedvesek,…

Tovább

Christine A. Adams: Hogyan légy jó barát

Kézikönyv gyermekeknek (Útmutató Janó Manó-sorozat)

Minden gyerekkönyvnél, ami a kezembe kerül, azt próbálom mérlegelni, nekem mit jelenthetett volna a megfelelő koromban. Nehéz visszanyúlni és az akkori agyammal gondolkodni, illetve mérlegelni azt is, mennyit változott azóta a világ. A hetvenes-nyolcvanas években voltam kis-nagytinédzser. Kulcs volt…

Tovább

Pernilla Stalfelt: Halálkönyv

Ez mi? Ez kinek? Így? Ilyen idióta tartalommal? Ilyen rajzokkal? A kölkeim kb. hatéves korukban rajzoltak így, a fiam különbül. Ez nem lehet komoly, csak blöff, ugye? Gyerek kezébe nem való, felnőttnek meg minek? Komolyan ilyen aberrált módon segítsünk a gyerekeknek a gyászmunkában? S Vekerdy Tamás…

Tovább

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Első olvasásra első szerelem, még akkor is, ha a kor, amiben játszódik, nagyon más kor, mint az, amikor olvastam, s pláne más, mint a jelenkor. A szereplők annyira élnek, hogy szinte kilépnek a könyvből, és külön nagyon tetszett, nem zsenánt bevallanom, hogy Áts Feri alakja az egyik kedvencem: az…

Tovább

Méhes György: Szikra Ferkó

Talán nyolc éves voltam, amikor először olvastam. Az óbudai főtér gyerekkönyvtárában találtam rá. Nagyon szerettük azt a könyvtárat Pipivel, nekünk kincsesbánya volt: mennyi, de mennyi könyv, amiről mit sem tudtunk! A Szikra Ferkó kezembe került kiadását Rusz Lívia illusztrálta, a Csipike óta a…

Tovább

Méhes György: Tatárok a tengeren

Szuperlatívuszok, szuperlatívuszok, szuperlatívuszok! Könnyesre röhögtük rajta magunkat Pipevel, ki tudja hanyadik újraolvasásakor is. Hjaj, Vilmos atya, a bősz Öcsi, Vilike, a majdnem kétméteres icipici Istvánka, Mihály, meg a többiek! Igaz, kamaszok voltunk. De a Tatárok emléke olyan, mint a…

Tovább