Az úgy van valahogyan, hogy ha egy írónak van egy nagyon bejövős könyve, akkor számomra ő onnantól jó író. Ha több is van neki, akkor pláne. De elég egy nagyon jó is, hogy a státusza a tudatomban megmaradjon. Petőcz Andrásról az égegyvilágon semmit sem tudtam, mielőtt random, a leírása alapján…

Nem tehetek róla, így alakult a szocializációm: kevés könyv-és zenei album megjelenés tölt el igazán izgalommal. Van, amit nagyon várok, amire kiemelten kíváncsi vagyok, ám teljesen simán tudok várni. Egy új  Lucky Luke- és egy új Asterix-füzet esetében azonban türelmetlen leszek. Így voltam…

Világéletemben iparkodtam szavatartó, kiszámítható, őszinte ember lenni. Azt hiszem, nagyjából sikerült. Dóka Péter előzőleg olvasott könyvénél, Az ellopott zsiráfnál ígértem, hogy bár volt bajom azzal a könyvvel, de a stílusával egyáltalán nem, tehát nem számoltam le egyszer s mindörökre a szerző…

Most tényleg, semmi okom nincsen rá, miért vágnálak át? Egyáltalán nem mondok valótlant, ha azt mondom, nagyon ritkán olvasok el könyvet többször. Nem állítom, hogy ne lenne rá példa, de egyáltalán nem hemzsegnek a duplaolvasásos kötetek körülöttem.  Gondolkodtam egy kicsit, mi az, aminek a minimum…

  A helyzet az, tán szégyenkeznem kellene, mégis bevallom, emelt fővel: ha nem Delfin könyv lett volna el sem olvasom. Nem azért, mintha lett volna bármi Dóka Péterrel kapcsolatos előéletem, előítéletem. Nem volt. Mintegy tíz perce tudom, hogy több ifjúsági regényt is írt, hogy a Móra Kiadó…

Ismét könyvtár, ismét random választás. És ismét kétszer visszatettem a polcra. Azt mondják, a legtöbbször az első megérzés az igazi. Nagyon úgy fest, van benne valami. S nem csupán azért, mert valami olyan képregényre vágytam, ami nem öldöklős, vérfröcsögős, világmegmentős. Na, ez meg az. De még ez…

Immár tényleg csak utalok rá: írtam már a Delfin könyvek és az én kapcsolatomról, érdekesen, színesen, személyesen, máshol citáltam már ezt a színes, személyes beszámolót. Vagyis nem ismétlem most saját magamat. Azt azonban mégis újra elmondom, mert ide tartozik, hogy voltaképpen, hat kötet híján a…

 Privát Mozaik-történelmem Van az úgy, hogy bár elöntenek a könyvek, valahogy mégsem sikerül olyanhoz nyúlnom, amelyik igazán az intellektuális ínyemre lenne. Immeg, képzeld, az történt, hogy egyszerre vagy sokat szeretnék olvasni, és nem is tudom, melyikhez kapjak. Ne hagyd abba a képzelődést,…

Csak a szokásos: óbudai Könyvmegálló, ezúttal a Csobánka téren, Békásmegyeren. (Ha keresed, a rendelőintézet mellett van, a kultúrral szemben.) Ez is egy olyan könyv volt, ami kiskamasz koromban többször volt a kezemben, de soha nem olvastam.  Manapság érzek valami nosztalgiát az akkori könyvekkel…

  Ennek a könyvnek a borítója mindent megtesz azért, hogy a közelébe se menjek, egy szemernyi vágyat se érezzek az elolvasására. (Erről részletesen később, de rögtön a bevezető alatt olvashatsz majd.) Szinte csak rákényszerültem, hogy mégis megtegyem. Komolyan mondom!  Böngészgettem a Napkút Kiadó…

Már nem merem visszanézni, hogy meglett férfi, ráadásul könyves blogger létemre hány Pöttyös Könyvet olvastam. Azontúl, hogy Pöttyös Könyveket olvasok, mosok, teregetek, főzök, bevásárolok, vasalok, mosogatok, takarítok. Ezek felett bútort, bringát, vizet, villanyt szerelek (bár egy villamossági…

Nem először, de sokadszorra ismétlem magamat, de hátha valaki még nem tudja, s így neki nem unalmas két dolog.  Az egyik az, hogy néhány szerző megkeresett már: nem írnék-e a könyvéről? Eddig egytől-egyig elsőkönyvesek voltak. Kezdetben volt bennem vonakodás. Mert szeretek magamnak olvasni, és…

Rájöttem, van előnye is, hogy nincsen nyitva a könyvtár: fogynak itthonról a könyvek. Fogynak, mert mivel a könyvtáriakat vissza kell vinni, azok mindig prioritást élveznek. Ezért a polcon levők mindig hátrébb szorulnak. Viszont mert túl sok a könyv, elhatároztam, hogy ami nem kell feltétlenül,…

Nem titok, többször mondtam már: én vagyok az, akinek három anyja volt. Elsősorban persze egy édes. Ő huszonhét éves korában, amikor én hétéves voltam, meghalt. Beteg volt, leukémiás. Apu, bár lelkileg egyáltalán nem volt felkészülve rá, nagyon nem engedte még el Anyut, viszonylag hamar megnősült.…

Nicolas nagyon rövid történelme Úgy gondolom, és nem nagyon szoktam tévedni (egyszer azt hittem, hogy tévedtem, de tévedtem)*, hogy kevesen vannak, akik ne ismernék vagy ne ismernének valamit a kis Nicolas viselt dolgaiból. Aztán el kell gondolkodnom, hogy frászt, egyre kevesebben olvasnak, a…