Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Feleki László Selgas

A diktatúra csak egy jó álom... Legalábbis a diktátornak.

2025. június 18. - Mohácsi Zoltán

A Rakéta Regénytár (RaRe) nevű sorozattal nem is tudom, hogyan vagyok. Volt néhány darabja, ami zseniális (Szálka hal nélkül,, A lator, A nyúl éve, A tanú), de a többség tökéletesen hidegen hagyott. Soha el nem kaptam a sorozat koncepcióját. És soha nem békültem ki a rettentően vacak, széthullós…

Tovább

Max Frisch: Biedermann ​és a gyújtogatók – Tandráma, tanulság nélkül

Svájci groteszk a félelemről és a kollaborációról. Meg a furakodó diktatúráról

Max Frisch is vakfolt volt eddig a számomra. Amikor kivettem ezt a kötetecskét a Pethe Ferenc téri Könyvmegálló szekrényéből, a címe miatt vettem ki. Olyan kis tréfásnak tűnt. Jó, ha belegondolok, egyáltalán, ugyan mi a tréfa benne, de mondom, annak tűnt. Egyébként, ellövöm a poént, tagikomikus…

Tovább

Matthew Jarpe: Szabadesés ​rádió

A világuralom és a diktátor megállítása egyaránt informatikai ismeretektől függ

Ez a könyv tizenhat éve jelent meg magyarul. Nagyjából azóta szemezgetek vele. Azt hiszem, első alkalommal valami kiárusításon találkoztam vele, talán az akkoriban a postákon kitett tárlókon, amik akciós könyveket kínáltak. Vagyis lehet, hogy nem is a megjelenése óta szemezgetek vele... Most egy…

Tovább

Lee Bacon: A ​robotok bukása (Az utolsó ember 2.)

Az első rész végén volt kétségem, érdemes-e folytatni a történetet, annyira kerek volt

  A könyv első részénél (mert hogy ez egy másik történet folytatása, és az első nélkül túl sok füle-farka nincsen) leírtam, hogy fogalmam sincsen, mi lehet majd a második részben, mert az első annyira kerek egész, hogy semmi sem hiányzik hozzá. Értsd: a második rész nem csupán rókabőr-nyúzás…

Tovább

Alan Moore – David Lloyd: V ​mint vérbosszú

Egyszemélyes háború az anarchiáig, jöjjön az összeomlás, előre Guy Fawkes-tömegek!

Fogalmam sincsen, miért kerültük el eddig egymást a V mint vérbosszú-val. Pedig Alan Moore, s Alan Moore, akkor Watchmen. Elsősorban. Másodsorban sok minden, például a Különleges Úriemberek Szövetsége, meg a Halo Jones balladája, de azok nem annyira. A Watchmen alapmű. Akárhányszor olvasható,…

Tovább

Gerge Orwell – Odyr: Állatfarm

Minek nevezzelek, ha képregénynek csak nagy jóindulattal tudlak nevezni?

Itt egy újabb irodalmi képregény-adaptáció. Ráadásul nem is akárminek, hanem az egyik legalapabb könyvnek, az Állatfarm-nak az adaptációja.  Két dolog van. Az egyik, hogy mivel ez egy adaptáció, az eredeti műről nem nagyon fogok beszélni.  A másik, hogy mivel ez egy adaptáció, a bejegyzésem…

Tovább

John C. Lennox: 2084 ​– A mesterséges intelligencia és az emberiség jövője (Szekuláris és bibliai elképzelések)

Mennyire örüljünk vagy mennyire féljünk a MI-től (AI-tól)? Avagy etika és informatika

A könyvtárban egy Facebook-ról szóló könyvet keresgéltem az informatikával foglalkozó polcon, erre teljesen véletlenül találtam rá. Elsőre a címe tetszett meg. Aztán az alcíme, hogy a MI-t bibliai nézőpontból vizsgálja. És tetszett, hogy John C. Lennox írta. Az utóbbi azért, mert egy könyve volt…

Tovább

Mező Gábor: A ​tévé megszállása

A megszállás újabb megdöbbentő, mégis ténytelen feltárása. Letehetetlen, de kevés.

Hát, nem első alkalommal, és minden bizonnyal nem is utoljára, de ismét valami huszárvágásra lenne szükségem, hogy kivágjam magamat a zavaromból.  Ugyanis közvetlenül e kötet előtt olvastam valami Mező Gábor nevű szerzőnek A kultúra megszállása című kötetét, amely a kultúra némely területeinek a…

Tovább

Stanisław Lem: Csillagnapló

A galaktikus Münchausen, Ijon Tichy kalandjai hol röhögtetnek, hol fárasztanak

Lem mára a sci-fi egyik óriásklasszikusa. Helye kapásból Asimoc, Clarke és Herbert mellett van. Ha mással nem is, a Solaris-szal olyat tett le az asztalra, mint kevesen. De nem csupán a Solaris-t írta. Nekünk magyaroknak a saját kis olyan-amilyen, de mégis nagyon szívcsücsök tévéfeldolgozásunk miatt…

Tovább

Brian Gage: A legszomorúbb kisrobot

Ifjúsági, sci-fi „1984”, de nincsen miatta se plágium, se hiányérzet. Csak egy kicsi.

Illusztrálta:   KATRHRYN OTOSHI   A Központi Könyvtárban rendszeresen van kiárusítás a leselejtezett, törölt könyvekből. Gondolom, mert kell a hely. (Érdekes lenne megtudni, hogy mik a szempontok, amikor selejteznek és törölnek.) Az ide került könyvek egységesen háromszáz forintba kerülnek,…

Tovább

Békés Pál: A Bölcs Hiánypótló

Szükség van-e arra, ami hiányzik, MINDENKÉPPEN pótolni kell-e, ami nincsen?

A helyzet az, hogy én azt hittem, legalább két Békés Pál könyvről írtam már. Aztán egyről sem. Illetve egyről igen, de az annyira rövid három sor, hogy nem is másoltam ide, a blogra a Molyról.  Pedig az a kettő nagyon tetszett. Az egyik a A Félőlény, a másik A kétbalkezes varázsló. Az egyik jobb…

Tovább

Jurij Poljakov: Szökni szeretnék

És kiben nem fordult még meg a gondolat hogy bizony, ő is? De itt a háttérben meg zajlik a peresztrojka

Kivel nem fordult elő, hogy ne akart volna ilyet tenni? Mármint szökni? Csomagolni, aztán menni a francba, lesz ami lesz, ahogy lesz, úgy lesz... S aztán persze maradt a fenekén, a bőrönd elővevéséig sem jutott el. Nekem is jutott már az eszembe, hogy most elég, tovább már nem akarom így, ebben a…

Tovább

David van Reybrouck: A ​populizmus védelmében

Nemárdehátugyanmár! Mit lehet védeni a legnagyobb közellenségen?

Jobboldal. Populizmus! A Zorbán! O1G!!!  Magyarországon ma nagyjából ez a nem túl cizellált, kötelező következtetési sorrend. S persze azonnal, kapásból, csípőből utálni kell minden elemet, amely ebben az gondolati láncban előfordul.  Utálok utálkozni. Ezért lettem nagyon kíváncsi már a címe…

Tovább

William Shakespeare: III. Richárd

Mennyire elhatározás kérdése a gazemberség? S tényleg gazember volt-e III. Richárd?

  Az úgy volt, hogy láttunk egy tavalyi, 2022-es filmet. Az a címe, hogy Az elveszett király (The Lost King). Megtörtént események alapján írták és forgatták a filmet. Arról szólt, hogy egy teljesen, tökéletesen amatőr, jócskán negyvenes hölgyemény, kattot kap, és nyomozni kezd a bosworth-i…

Tovább

Aldous Huxley: Szép ​új világ

Mennyire jó regény az antiutópia egyik fő klasszikusa?

ALDOUS HUXLEY antiutópiája George Orwellé mellett az antiutópiák netovábbja. Vannak követőik bőségesen, de ők lettek, maradtak a legnagyobbak. Mindkettő a jövőben megvalósuló diktatúrák működéséről fantáziál, mindkettő örök kedvence az olvasó népségnek, mindkettő erősen feketelistás volt a sokak…

Tovább
süti beállítások módosítása